T /fa reggel korán csengettek a lépcsőház ajtaján.
Lépések szaladtak odakinn.
Kis vártaivá bejött a német lány.
Két katona kereste, kérdezték, Pesten van-e?
Sürgős mondanivalójuk volna .
Azt feleltem itt van, de elment hazulról.
Mialatt beszélt, arra gondoltam, tudni akarják, nem szöktem-e meg.
Mostanában többször becsengetnek így napközben, kérdezősködnek és elmennek.
Az utcán is követnek, néha feljönnek utánam még a lépcsőn is.
A bekerített vad kínos érzése ez.
Szinte kívánni kezdtem, hogy történjen valami .
Ha kell, hát fogjanak el, de ez az ólálkodó kémkedés egyre elviselhetetlenebb.
A városban azt beszélik, hogy már letartóztattak.
Áilan-dóan szól a telefon .
Ismerősök kérdezősködnek, itthon vagyok-e?
Aztán Bethlen Istvánná hozta el a hírt, hogy az internálásokat egyelőre felfüggesztették ^ miután Szurmay Sándor volt honvédelmi minisztert, Uzsok hősies védőjét és Szterényit, a volt kereskedelmi minisztert letartóztatták.
Éjjel autón mentek értük, elfogták őket a lakásukon és valamerre a Dunántúlra vitték.
Este paszianszoztunk Anyámmal.
A régi vakácíós napok lidércfénye volt ez az este .
Még holnap is itthon maradhatok ...
A holnapután pedig mostanában már olyan messze van, hogy arra nem szabad gondolni, ha az ember élni akar.