Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Egészen szokatlanul hatott, hogy megint egyszer társaságban voltam emberek között, komoly ok és cél nélkül.
Semmiért, csak úgy mint azelőtt volt szokás .
Türr Stefánia tiszteletére teára hívta össze barátait gróf Mikes Árminné.
A kapu mellett figyelő katonák ácsorogtak, mikor bementünk.
Hol vannak az egykori idők?
Hová lettek a gondtalan otthonok?
Az egykor selyembe borított sok tompa villanyfény, a szép ruhák finom vonalai, párizsi parfőmök , egyiptomi cigaretták füstje, s virágok, tenger virág.
Most divatját múlta tavalyi ruhák járják, gyér világítás, szűkös fűtés , kapadohány-cigaretták.
Parföm nincs többé és egy bőtorkú vázában mindössze három szál bús virág.
A magyar társadalomban nincs többé társas élet.
Akik ma mulatni tudnak, azok nem magyarok.
Meghalt a szalon: elkeseredett összeesküvők találkozóhelye lett, ahol úgy beszélnek egymással az emberek, hogy hirtelen , sokszor maguk mögé néznek.
Jóformán valamennyi magyar háznak megvan a maga kéme a cselédek között.
Bizalmiférfiak, bizalminők...
Tudjuk és nem tehetünk ellene.Minden megváltozott itt, még a beszélgetés is.
A szalonokban hajdan emberi furcsaságokról, zenéről, színházról, könyvekről, idegen országok messze városairól, ismerősökről folyt a szóbeszéd.
Most azt kérdezzük egymástól:
Hogy volt a fogházban?
Volt már házkutatásod?
Azt hittem, hogy már letartóztattak.
És ha valaki azt mondja: Örülök, hogy látlak! ... új jelentősége van ennek manapság.
Apponyi Albert gróf mosolyogva köszönt és melegen szorította meg kezemet:
Hát maga még szabadon jár ? ...
Elutazása előtt még egyszer találkoztam Türr Stefániával.
A Bristol-szálloda halijában beszéltem vele.
Egy súlyos ígéretet tett.
Megkísérli kieszközölni , beváltani, ha visszatér hazájába, hogy Itália saját tábornokainak vezetése mellett hazaeressze rendetcsinálni a hadifogoly magyar katonákat.
Az olasz tiszt, akit személyes védelmére rendelt mellé az olasz kormány, idegesen mondta:
Signora, figyelik magukat.
Detektívek vannak itt.
— Aztán olyan halkan igyekezett beszélni, hogy még én se halljam meg: — É pericoloso, — a szeme hirtelen mozdulatával, mintha rám akart volna mutatni.
— Vigyázzon, mi elmegyünk, de ezek a szerencsétlenek, akik itt maradnak, a bőrükkel játszanak.
Ebben a pillanatban olyasmit éreztem, hogy már csak két fajta ember van a világon: a boldogok és a boldogtalanok fajtája.
És ezek az idegenek úgy néznek ránk, mintha fél szánalommal és fél kíváncsian elmenőben egy siralomház rácsos ablakán néznének be .
K/Tég tél van, de a szelek láthatatlan messzeségekből olykor kezdődést ragadnak a levegőn át.
Március ... lázak és lázadások hónapja.
A földön fáradságok és nyugtalanságok kergetodznek.
Aradó vizek nyargalnak.
Nem látszik még, de a szemhatáron valahol már ott van a tavasz.
Kié lesz ez a tavasz ?
A mienk-e, vagy az övék ?
Baljóslatú jelek jövendölnek ellenünk.
Egyre tisztábban rémlik a szörnyeteg, amelyet Károlyi tábora októberben a sötétből előhívott és ma már megszámlálhatatlan karjával fogja át a várost.
Karmai belevájódnak Budapest húsába és ahol facsarnak, ott hangot adnak az utcák és mint a vér, kibuggyan a házakon a vörös zászló.
A galileisták legutóbbi gyűlésükön már leplezetlenül elárulták, hogy kommunisták.
Goszthonyi Mária és Brandstein Illésné kommunista nők izgatására a szocialista munkásnők a régi képviselőházban a vallásos és nemzeti szellemű iskola ellen tüntettek.
Hock János kezdeményezésére szónoklások hangzanak a katolikus papi nőtlenség megszüntetése mellett.
A katonatanácsokból és a hadügyminisztériumból lázító rendeletek nyargalnak szét az országban.
Pogány utasította a csapattesteket, hogy bizalmiférfiak révén válogassák ki maguknak a legmodernebb gondolkozás ú tiszteket, a többit elcsapni készül.
Az új Városháza termében a munkástanács most már halált mondott a kisbirtok-rendszerre és a földosztásra.
A földosztás még valamennyire birtokban hagyta volna a magyarságot.
De ez késleltetné az újfajta országhódítók terveinek a megvalósulását, őktehát szocializálni akarnak.
Budapestről kormányzott termelési szövetkezeteket követelnek, amelyeknek élére, az elkergetett magyar földesurak helyett, Kuníi szavai szerint "olyan egyéneket kell állítani, akik ennek az új Magyarországnak a szellemével vannak áthatva . .
Tehát úgy akarják megcsinálni a föld forradalmát, mint politikai forradalmukat .
A kormánykerék után magát a hajót is birtokba készülnek venni.
A falakon belül, de a faiakon kívül is rohamosan terjed a vörös pestis.
Emlékezem az első kifüggesztett vörös zászlóra.
Egy Rákóczi-úti ház első emeletén búit elő.
Sokáig lógott magányosan, aztán követték mások.
Az októberi lázadás zászlódíszt parancsolt a városra.
Szereplői, szinte szadisztikusan, örömet rendeltek el a nagy összeomlás órájában és Budapest gyáván viselte a ráparancsoit ünnepi díszt, mialatt körülötte darabokra tépték az országot.
És az öröm díszét azután sem merte levetni magáról: zászlósán úgy állt a pusztulásban idegen megszállók tiprása alatt, mint egy kifestett céda és a nemzet színei ellentétbe kerültek a lelkűnkkel, sértették és csúfolták a gyászunkat.
Amit most mondok, úgy hangzik, mintha egy őrült beszélne: meggyűlöltem a színeket , amelyekért azelőtt meghaltam volna.
Most egyszerre rohamosan tűnnek el a piros-fehér- zöld lobogók.
De a nemzet bepiszkolódott színeit a haldokló ország fővárosa nem fekete zászlókkal cseréli fel.
Egyre több lesz a vörös lobogó ennek a jellemtelen városnak az utcáin , mely mindig önmaga felett rohan ei és sárba tiporja a múltját.
Egykor szerettem ezt a várost és megírtam a regényét, hogy a művészetemen át megszeresse benne önmagát.
Ma idegen lettem a falai között, nem érzek vele közösséget.
Vádolom és meg-agadom.
És ez a vád nem az uralomra jutott idegen fajt illeti, amely szívós kitartással , leleményesen, szorgalmasan, merészen tudta elérni céljait, — de illeti az egész magyarságot és az egész nemzetet, amely könnyelműen, tehetetlenül és vakon feladta a tulajdon szívét: — a fővárosát.
Minden előző hatalom és minden kormány felelős ezért.
És felelősek azok a magyar politikusok, akik még mindig árnyalatokról vitatkoznak és nem látják, hogy ma már csakis színek vannak és nem érzik, hogy rövid idő múlva nem lesznek többé színek sem, csak egy szín lesz: — a vörös.
Ettől a keserű gondolattól eszembe jut egy vörös katona.
Szolgálatom volt odakinn a Keleti pályaudvaron.
A Vöröskeresztes terembe fegyveresek jöttek be.
Egy szálas magyar legény volt a parancsnokuk.
Elémbe állt és azt kérdezte, nem láttam-e kilencvenhat embert erre menni.
Désről jöttek, fehérek, fegyverük van , nyomuk veszett.
— Nem láttam őket — és a szemem megakadt a sapkáján.
Széles vörös selyemszalag volt köréje varrva.
— Hová tették a piros- fehér- zöldet?
— Elvesztettük a Piavénái, — felelte a katona.
— Ott a fekete-sárgát vesztették el.
A mi színeinket maguk tépték le.
— Mialatt mondtam, erősen a szeme közé néztem.
És az ember nem állta a tekintetemet .
Lekapta a fejéről a sapkát és a háta mögé dugta:
—- De hát miért is nem tesznek már végre valamit az urak ...
Az az érzés, amely elfogott, mikor a katona szavát hallottam, számtalanszor felriadozott ázom bennem.
Néhány napja, mikor Lovászy pártja részéről történt közeledés a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéhez, eszembe jutottak a vádak , melyek elszórva hol egy munkás, hol egy katona szavából felcsattantak a vezetésre képtelen értelmiség és a politikusok örökös széthúzása ellen és így azt javasoltam a Szövetségnek hogy ne vágjuk el eleve Lovászy pártja közeledésének útját.
Az idők olyan nehezek, módot kell adni legalább arra, hogy azok, akik ma a destrukció ellen küzdenek, megismerjék egymás útjait.
Mikor Lovászy Márton egyik megbízottja azzal az üzenettel jött el hozzám, hogy pártvezére fel akarna keresni, azt feleltem, hogy ma délután várom látogatását.
Lovászy Márton, hajdan Károlyi leghívebb embere volt.
Aztán kultuszminiszter lett.
Nemrégen kettészakította a Károlyi-pártot és szembe fordult a romboló hatalommal, melynek felelősségében hosszú időn át osztozott.
Megjelenése nagy fekete tömeg benyomását teszi.
Délszlávnak tartanám, ha nem tudnám, hogy magyar .
Sűrű haja mélyen benőtt alacsony homlokába.
Beszéd közben, mialatt a hangját hallottam, szüntelen arra kellett gondolnom., hogy ugyanez a hang kiáltotta cl a magyar parlamentben: Mi antant-barátok vagyunk !
Soha se hittem volna, hogy valaha is úgy fordulhat a sors, hogy őt szobámban fogom látni.
Uralkodnom kellett magamon, hogy ezt a belső csodálkozásomat eltitkoljam.
Vay Gáborné és Kállay Erzsébet érkeztek.
Leültek.
Nem szóltak közbe.
Én pedig Bethlen István gróf előző felkérésére a magyar asszonyok nevében azt kérdeztem Lovászytól, hajlandó-e pártjával a választást megelőzőleg a polgári pártokkal blokkba menni?
— Bethlennel és a Nemzeti Egyesülés pártjával nem ...
Aztán még egy kérdést tettem: — Biztosíthat-e arról, hogy Károlyival a megejtett választások után sem lép politikai összeköttetésbe?
Mialatt felelt, szinte olyasmit éreztem, hogy közben a könyökével ajtókat nyit maga mögött: — Váratlan fordulatok jöhetnek.
A politikában nem létezik sem az a szó, hogy soha, sem az a szó, hogy mindig.
Károlyinál, — feleltem én — nem politikáról, de hazaárulásról van szó.
Egy emberrel, aki a zsebébe dugta Diaz fegyverszüneti feltételeit.. .
Tudom, mit akar mondani, vetette közbe Lo- vászy — Károlyinak ténylegesen a zsebében voltak a Diaz-féle feltételek, mikor Belgrádba utazott.
Egy emberrel, — folytattam én — aki olyan feltételeket sikkasztott el , melyek demarkációs vonalul az országhatárokat jelölték meg és Belgrádban odadobta prédául az egész országot, a nemzeti érzés többé nem mehet együtt.
Én is miniszter voltam, mikor az történt.
Talán nem tudott róla?
Lovászy vállat vont, nem reflektált erre a kérdésre és rövidesen eltávozott.
Mi hárman egymásra néztünk.
Március 6.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE