TkTapról-napra élek.
Nem hallgatnak ki, nem tar-± tóztatnak le, vádjuk érvényben van ellenem, az elfogatási parancsot senki sem tépte szét.
Hogy miért tétováznak az elfogatás végrehajtásán, nem tudom, mert sohase kérdezősködném szándékaik felől, sohase fogadnám el, hogy érdekemben közbenjárjanak.
Sohase kérnék tőlük semmit.
Szabad vagyok és mégsem vagyok szabad.
Az volt a tervem, Kecskemétre és Debrecenbe utazom az asszonyok dolgában.
Figyelmeztettek, ha Budapestről el akarnék menni, szökésnek minősítenék és letartóztatnának.
Mit tegyek?
A városban választásokra készülnek.
Én is dolgozom, de már nem hiszek abban , hogy a választásra sor kerül.
Különben aligha is változtatna a helyzeten ha minden terror dacára a nemzeti érzésű tömegeké lenne a többség.
A szociáldemokrácia, mely az eszközökben nem válogatva, az egyenlő és titkos választójog világmegváltó meséjével lazította a munkásságot, most mikor elérte a diadalmat és a tömegek ítélete elé kellene járulnia, magyarországi hivatalos lapjában, a Népszavában szószerint ezt írj a: "ha a szocializmus bármi okból elvesztené a választási csatát, később kénytelen lesz fegyveres kézzel föllépni az ellcnforradalmárok- ka) szemben ..."
A választás már nem segíthet rajtunk.
Másnak kell történnie.
És fog is történni valami.
A levegőben érzik.
Egy roppant húr feszül, ha elpattan, véresre csapja azt, akit ér.