Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Róbert
A templom kulcsa
Keletkezés ideje
1893
Fejezet
12
Bekezdés
704
Mondat
1630
Szó
20476
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VIII. MEGMÉRGEZETT LÉLEK.
Mert páter Gurszki Teophil volt az, aki Törő Gyulát rábirta, hogy magára vállalja a templom elfoglalásának föladatát.
Busi András uram megírta neki, hogy mire esküdött meg a kurátor, s amilyen aczél-embernek ismerték Törő Pált, senki sem kétkedett abban, hogy szavának áll: levágja annak kezét, aki gonosz szándékkal ráteszi a templom kilincsére.
Hogy kissé mélyebben belepillanthassunk a páter makhináczióiba, szükséges, hogy közelebbről megvizsgáljuk annak a rendnek, melyhez tartozott, akkori helyzetét.
A Loyola által alapított rend helyzete nagyon kényesre fordult Mária Terézia uralkodásának második évtizedében.
Európa legtöbb országában megsokalták túlkapásait és Francziaország, ahol XIV. Lajos uralkodása alatt legnagyobb volt hatalma, már a következő fejedelem idejében minden áron óhajtott megszabadulni Loyola utódaitól .
Choiseul herczeg, Pompadour asszony kegyencze, a legnagyobb gyűlölettel volt ellenük eltelve.
Életfeladatának tekintette a rend eltörlését.
Valamennyi európai udvarnál akcziót indított ebben az irányban, és diplomácziai lépéseinek volt is annyiban sikere, hogy Spanyolország és Portugália hajlandóknak nyilatkoztak a jezsuita-rend eltörlésére, ha a pápa és Mária Terézia is beleegyeznek.
De Rómában egyelőre hallani sem akartak az eltörlésről, sőt még a jezsuiták jóakaróitól tanácsolt reformokat a rend keblében is ellenezték.
" Sint ut sunt, aut non sint ! " volt a válasz, melyet minden sürgetésre adtak.
Erre a válaszra Choiseul megtette azt , ami tőle telt: megszüntette Francziaországban a rendet, elkobozta minden vagyonát és egy parlamenti akta által kiűzött minden jezsuitát az országból.
Portugáliában Pombal márki és Spanyolországban Aranda, ha nem is követték azonnal ezt a példaadást, de nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy a jezsuitákat megrendszabályozzák; még pedig annál is inkább, mivel ezek a tengerentúli gyarmatokban sok galibát csináltak.
Hisz ép akkor történt, hogy Délamerikában, Paraguayban, külön államot alakítottak, mely megtagadta a spanyol koronának az engedelmességet, és háborút indított az anyaország ellen.
Mindezekhez járult még, hogy Benedek pápa meghalt, s utóda Ganganelli bibornok, aki mint XIII. Kelemen viselte a tiarát, ellensége volt a jezsuita-rendnek .
Nála könnyű volt keresztülvinni azt, amit előde konokul megtagadott: nemcsak a szükséges reformokat, de még a rendnek formális eltörlését is!
Ilyen viszonyok közt a rendnek vezetői összes reményüket Mária Teréziába helyezték .
Tudták, hogy a bájos királynő vallásos érzése irtózik minden lépéstől, mely valamely papi-rend ellen irányul.
Ausztriába és Magyarországba helyezték tehát át tevékenységüknek súlypontját.
Hogy pedig nélkülözhetetlenségüket fényesen dokumentálják, egészen a királynő kedvében jártak.
Tudták, hogy Mária Terézia lelkének egyetlen titkos vágya, hogy országának ismét visszaszerezze a katholikus jelleget, és hizelegtek a fejedelmi asszony abbeli vágyának.
Ha sikerül nekik, amit Kolonics és Lobkowitz nem tudtak elérni, ha folytatni tudják a nagy Pázmány művét , akkor nincs az a földi hatalom, mely ezt a talajt megingassa lábaik alatt.
Mária Terézia mindent föláldoz annak, aki az ő alattvalóit visszatéríti az anyaegyház keblébe!
Innen magyarázható az a vakmerő játék, melyet páter Gurszki kieszelt, s több éven keresztül nagy szerencsével űzött.
Nem tagadható, hogy a magyarországi protestánsok kétszáz év óta politikai téren is ellenezték az osztrák háznak abbeli törekvését , hogy megfoszsza Magyarországot önállóságától és nemzeti jellegétől (ámbár nagyon sok katholikus is e tekintetben velük tartott) és hogy a Thököly- valamint a Rákóczy-támadásnak jó részben protestáns jellege volt.
Könnyen esett tehát elhitetni a királynővel, aki nő létére szivesen elhitte azt, amit óhajtott, hogy nem lesz nehéz a magyar nemzetet "rendhez szoktatni ", mihelyt meg van törve a protestánsok hatalma .
Gurszki páter tehát a vallási térre vitte át a politikai játékot: míg egyrészről a protestánsokat ugy állította oda, mint a dinasztia ellenségeit, másrészről kisebb-nagyobb, de folyton ismétlődő támadások által szította az elégületlenséget a protestáns egyházak keblében.
Ezzel kettős czélt ért el: Bebizonyította a királynő előtt a jezsuita-rend nélkülözhetlenségét, és kivitte azt, hogy a bizalom a fejedelmi ház iránt megingott a nem katholikusok közt.
Elérkezettnek látta már most az időt, hogy a főcsapást mérje az "eretnekekre ".
Kiindulván Archimedes elvéből, hogy elegendő egy pont, melyre az emeltyűt alkalmazzák, hogy ki lehessen a földet emelni tengelyéből, ő is keresett egy alkalmas pontot s megtalálta Mezőtúr városában.
Több mint száz esztendő óta ebben a városban volt a magyarországi kálvinisták Mekkája.
Már III. Károly király idejében többször volt Bécsben arról szó, hogy Mezőtúr ellen "keresztes hadjáratot" kellene indítani, s egy ízben már hoztak is itéletet a város ellen, mely oda szólt, hogy lakosait szét kell osztani más , katholikus jellegű városok lakói közt, magát a várost pedig le kell rombolni.
Hogy ez a dicső terv nem valósult meg, ennek oka csak abban volt keresendő, hogy Károly király minden áron biztosítani akarta leányának a trónöröklést, s visszariadt minden olyan lépéstől, mely elégületlenséget szülhetne az országban.
Mária Terézia udvaránál nem nevezték Mezőtúrt másként, mint a "rebellis" városnak, és nagyon felügyeltek mindenre, ami ott történt.
Páter Gurszki Theophilnak tehát könnyű feladata volt, mikor arra vállalkozott, hogy Mezőtúrban olyan komplikácziót idéz elő, melyből politikai tőkét lehet kovácsolni .
Készen volt a gyujtó-anyag és csak a szikrát kellett közelébe hozni.
A szikra is megvolt, mikor arról értesült, hogy a mezőtúri "eretnekek" főoszlopa, Törő Pál kurátor uram, a saját fiával viszályba keveredett és apa és fiú mint halálos ellenségek állnak egymással szemközt.
Nem lett volna ő az a nagy "emberhalász " , akinek hirében állott, ha ezt a kedvező alkalmat elszalasztja.
Fölkereste Törő Gyulát, és a háborgó indulatában minden erkölcsi féket elvesztett ifjút mézesmázas szavával rábirta, hogy beállt a jezsuita-rendbe.
A fiát az apa ellen kijátszani, ez volt az a nagy trompf, melylyel játékát megnyerni remélte!
Gyula fényesen bevált.
Mindaz a fanatizmus, melyet apjától örökölt, mely a Törővérnek legkiválóbb sajátsága volt, féktelen dühre és haragra változott át saját szülővárosa ellen.
Bécsben csakhamar nagy tekintélyre tett szert, mert "szakértőnek" tartották magyarországi dolgokban, és nem egyszer érintkezett magával a királynéval is, mikor arról volt szó, hogy az ottani protestánsok ellen valamely sakkhúzást megkiséreljenek.
A királynőnek természetesen sejtelme sem volt arról, hogy mi birta rá Törő Gyulát e szerep elvállalására; ő azt hitte, hogy az ifjút a vallási buzgalom ösztönözi.
Arról, hogy egy épenséggel nem égi, hanem nagyon is földi szenvedély tetteinek rugója, nem is álmodott.
Mikor Busi András megírta Törő Gyulának, hogy husvét első napján lesz Zorka esküvője , az elfojtott harag annyira erőt vett az ifjún, hogy csaknem elvette eszét.
Könnyű feladat várt Gurszkira, mikor fel akarta használni az ifjú lelki állapotát, hogy döntő lépésre birja apja és szülővárosa ellen.
Még nem is kellett rábeszélés, elég volt néhány elejtett czélzás és Törő Gyula maga ajánlkozott arra, hogy lemegy Mezőtúrra és elfoglalja katonai karhatalommal a templomot, melyet Busi Andrásnak gyámoltalansága játszott kezükre s melyben édesapja fog megesküdni Zorkával!
Akik feketére festik az ördögöt, nem is tudják, hogy a fekete szín nem is elegendő bizonyos sötét lelki állapotok festésére.
Bolond az, aki a poklot valahol a föld mélyében keresi, mert sajátképen az emberi szívben van az elhelyezve!
Mikor Törő Gyula megtudta, hogy Zorkát édesapja nőül veszi, egész arczát elöntötte az epe, és a galád gyűlölet megmérgezte vérének minden cseppjét.
Kisérteties mosolylyal csupán ennyit mondott a páternek:
- Én is ott leszek, s rájuk adom áldásomat!
Visszavonult a bécsi rendháznak legzordabb czellájába, sanyargatta testét, bőjtölt , nélkülözött, mintha az eget akarná megostromolni.
Pedig ez alatt bejárta a pokol minden mélységét és oly ádáz mérget keresett, melytől nemcsak a test pusztul el , hanem a lélek is őrjöngésbe esik.
Azt mondták róla rendtársai: "Ez az ifjú szentnek készül" s ő az alatt ördögnek készült.
Beküldtek czellájába imádságos könyveket , ájtatos olvasmányokat, zsolozsmákat, s ő földhöz csapta, lábbal tiporta azokat.
Mikor a zajt meghallották a czellán kívül állók, dicsőült arczczal mondogatták egymásnak : " Viaskodik a démonnal, s leküzdi."
S ő valóban viaskodott a pokollal, de nem győzött ebben a kegyetlen harczban...
Az a méreg, melyet szivébe csepegtettek, olyan irtózatosan erős volt, hogy megtámadta a saját edényét.
Törő Gyula nagyon beteg volt: a gyűlölet betege.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE