Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Tpóthon kellett volna ma beszélnem gróf Károlyi A Lászlóné falusi asszonyainak .
De a fóthi gyöngyök többé nem mentek fölfelé a borban.
Terhes, nehéz levegője volt odakinn a tavasznak.
Káilay Erzsébettel és Magdolnával mentünk oda.
Túl a városon fehér hócsíkok olvadtak az ébredező fekete földeken.
A télvíz halk csörgedezéssel futott az árkok alján.
— Ma nem lehet gyűlést tartanunk a faluban, — mondotta Károlyi Lászlóné, mialatt átmentünk a kastélyon, melynek még nemrégen Mackensen foglya volt.
— Maid máskor, a jövő héten, — mondotta Károlyi Lászlóné — a községházán ma népgyűlés van.
A temetőben a háború halottainak tartanak emlékünnepet.
Izgatott a hangulat, félő, hogy megzavarnák az asszonyok összejövetelét.
A községháza egyik ablakából hallgattuk meg az ünnepi beszédeket.
Egészen mások voltak, mint a pesti szónoklatok.
A kommunizmus sarjadó jelszavaira otthon a falusi nép számára még nemzetiszínű szalagok és vitézkötések fonódtak.
Kinn a temetőben is ugyanígy volt.
Aztán váratlanul egy részeg katona állt fel az egyik horpadt sír hantjára.
Ennek a katonának már gyűlölet volt a hangjában, sötét fenyegetések bugyborékoltak ki a szájából; Tanulják meg az urak!
Majd megmutatjuk mi nekik.
Megcsalták, halálba küldték a népet.
Most már mienk a hatalom . . .
Esteledett, mire sötét, zsúfolt vonatunk befutott a Nyugati pályaudvarra .
Bérkocsi nem volt.
Négy nap óta sztrájkolnak a kocsisok.
És a villamosra se bírtam felkapaszkodni.
Egy katona törtetett ölem.
Lerántott a lépcsőről.
Még láttam, hogy tolakszik.
Helyet akart magának szorítani.
Valaki meglökhette .
Kirántotta a revolverét és lövöldözni kezdett.
A kocsi megállt, az utasok leugráltak, asszonyok sikoltoztak, hirtelen tolongás támadt.
Gyalog indultam el a Vilmos császár-úton.
A kövezet jóformán mindenütt fel volt szeve, itt-ott apró vörös jelzőlámpák pislogtak a gödrök előtt, de kövezők sehol sem dolgoztak.
Egyszerre egy régi francia forradalmi metszett jutott eszembe.
A képen keskeny, öreg házak tövén barrikádokon, csíkos szűk pantallóban , cilinderes, ingujjas alakok lövöldöztek roppant hosszú, szuronyos puskákból .
Barrikádok .. .
Szinte kínálkoznak itt a feltépett kövek.
Mire készül ez a város, amely egyre idegenebbnek rémlik?
Mire készül most, hogy jóformán minden elhallgatott benne és már csak a csőcselék lelke beszél?
Amint a Bazilika kupolás sötét kőtömege alatt elhaladtam, felnéztem a tornyára, melyben minden tetőnél és toronynál magasabban, nagy harang függ a város felett.
Eszembe jutott a hangja.
Bár szólna már, — de nem misére, bár hallanám félrevert bronza magányos szavát. ..
És a gondolatom átliallgatódzott a jövendő napokba.
Március 17—18 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE