Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Az emberek beszélnek hozzám és én felelek.
Egé- x szen természetesen hangzik , amit mondok, pedig csak félig vagyok ott, ahol vagyok.
Mindig csak félig ; önmagam előtt járok és az órákat számlálgatom.
Beszédet mondtam egy gyűlésen.
Leveleket írtam a xMagyar Asszonyok irodájában .
Tárgyaltam Kiss titkárral is.
Talán nem veszik észre az emberek, hogymár csak egyetlen gondolat van a fejemben.
Egy várakozó, kétségbeesett gondolat.
A titkár vidékről jött haza...
Rossz hírek vannak ...
Székesfehérvárott is járt , beszélt Prohászka püspökkel és a püspök azt mondta neki: Éles ekevas készül beleszántani a ma- gyat nép leikébe.
Nagy barázdát fog hasítani.
De szükség van erre, hogy azután annál termékenyebb legyen.
így lesz, — mondottam, mintha álomban valahonnan messziről hallottam volna az assisi lelkű püspök megismételt szavát.
Kiss Károly a körútjáról beszélt: — Kétszáznegyvenkét vidéki szervezetünk működik.
Egész falvak asszonyai iratkoznak be.
Ma már háromszázezernél több tagunk van.
Gróf Chotek Rudolfné közbeszólt: — Károlyi Mihály azt mondta valakinek, hogy a kormány nem fél a választásoknál egyetlen ellenzéki párttól sem, csak a mi szövetségünktől, mert háromszázezer szervezett asszony sorakozik fel benne.
Megint elcsudálkoztam, hogy őrölő várakozásomban olyannak tudok látszani, mint máskor.
Pedig szüntelenül olyasmit éreztem, mintha fátyolok húzódtak volna köztem és az emberek között.
Közelségükben is messze voltam tőlük és a hangjuk tompán jutott el hozzám.
Ez az érzés nem hagyott el egész nap.
Délben Somssich Andrisnál ebédeltem.
Csillag Teréz és Hállay százados voltak a vendégei és egy fiatal színész, akinek a nevére nem emlékszem.
Ideges és türelmetlen voltam .
Azt hiszem, vigyázatlanul beszéltem.
Legalább is az volt az érzésem, mikor hazafelé mentünk.
Csillag Teréz elbúcsúzott az utcán.
Hállay is elmaradt.
Mi történik velünk?
— kérdezte Somssich Andris.
Nem feleltem a kérdésre.
Tovább élt bennem amiről az ebéd alatt beszéltem.
Miért is nem tudtam közömbösnek látszani?
Miért mondtam, hogy most már itt az ideje , hogy cselekedjék az ellenforradalom, nem lehet tovább várni, különben megelőz a vörös hullám.
Mind igazat adtak.
Csak az idegen színész hallgatott.
És mégis, most utólag haragudtam magamra.
Jobb lett volna hallgatnom.
És nem is fogok többet beszélni ezekről a dolgokról.
Somssich András megnyugtatott: Nem lesz baj belőle.
Mikor éjjel minden ok nélkül felébredtem álmomból, a fejemben legelői ott volt vigyázatlan szavaimnak az emléke és kényelmetlenül zavart.
Március 19—20-ra virradó éjjel
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE