A kályhában kihűlt az utolsó parázs.
Fázni kezdtem és mégsem mozdultam meg.
A székembe előrecsúszva ültem az íróasztalom előtt.
Kicsiny borzongások futottak végig a hátamon.
Egy kiáltványt kellett volna írnom a Szövetség nevében.
Elkezdtem az írást, de az első mondat végén megállt a toliam a papiroson, állva maradt, céltalan vonalakat rajzolt, rajzolt még akkor is, mikor kiszáradt belőle a tinta és nem hagyott nyomot.
Azután átbillent a toll és elgurult az asztalon.
Találomra egy könyvet vettem elő.
Soká tartottam a kezemben és néztem a betűit.
Nem tudom , miféle volt, a lapjai összecsukódtak és én lehúnytam a szememet. így jobban hall az ember.
Az órák sorra vertek a lakásban.
Vertek tizenkettőt, egyet, felkettőt , háromnegyedet. .
Eloltottam a lámpát és kinyitottam az ablakot.
Megint visszaültem az íróasztalomhoz.
A hieeg beeült a nyitott ablakon , össze-összerázkóetam tőle.
A csene bizsergett, azután úgy rémlett, mintha egy nagy ér lüktetett volna át a levegőn.
Moss ... a fejemben megfeszült mineen ieeg, az ínak kinyúltak a nyakamon, olyan merev lett a testem, hogy nem bírtam volna mozeítani.
Nem tueom, mennyi ieeig tartott.
Egyre jobban fáztam.
Az óra megint ütött.
Talán siet? . . .
Elmúlhatott megint vagy egy félóra.
A tagjaimban furcsán engeeett fel a merevség, szinte úgy, mintha összeomlottak volna bennem a csontok .
Lehorgasztottam a fejemet.
Elhalasztották hát megint.
Éjfél után két órára volt kitűzve.
Fegyverük is van a mieinknek elég, a cseneőrség és reneőrség egyetért.
A kaszárnyák peeig felénk ingaeoznak.
És a nagy jelaeás mégis elmaraet.
A Bazilika harangja nem szólalt meg.
Mi történhetett ?
Holnap fog-e szólni, vagy holnapután?