Ablakom bádogpárkányát verik a cseppek.
És ez úgy hangzik, mintha csontvázak ujja kopogtatna, hogy beeresszék őket.
A lépcsőházban csengettek.
Gróf Chotek Rudolfné jött, aki mindig bátran és áldozatkészen állt a nemzeti eszme mellett.
Nagyobb összeget hozott a szövetség céljaira.
Utána Mikes Árminná nyitott be az ajtón.
Még kilenc óra se volt.
A fülembe súgta: — Nagyon rossz híreim vannak.
Beszélnem kell veled.
Magamhoz vettem a pénzt, azután mentünk.
A kocsiban elmondta, hogy egy megbízható egyén előtte való nap a kommunisták gyűlésén volt.
A munkások nagy tömegei átmentek a kommunista-pártba.
A vas- és fémmunkások is mind átmentek.
És elhatározták, hogy most már nyíltan fellépnek a kormányzó pártok ellen és letörik az ellenforradalmat is.
A keleties szemű démoni bűvölő, amelyik öngyilkos letargiába zsibbasz tóttá a nemzetet, rátenné hát egészen a kezét tehetetlenné vált martalékára?
A Magyar Asszonyok irodájában már ott volt Kállay Erzsébet.
Alig hogy odaértünk , Batthyány Lajosné jött be sebesen és intett nekem.
Az egyik sarokba húzódtunk .
Csak akkor tűnt fel milyen megnyúlt és halálsápadt az arca.
Idegesen beszélt : — A kormány lemond.
Vyx alezredes egy ultimátumot adott át.
Az antant megint előbbre tolja a demarkációs vonalat és semleges zónát is követel.
Károlyi pedig — biztos értesülésem van — a kommunistáknak akarja átadni a hatalmat.
Ez hát Károlyi bosszúja . ..
Kállay Erzsébet és húga is odajöttek hozzánk.
Aztán elrohantak, József főherceget akarták értesítem és Bethlen Istvánhoz is mentek, hogy kísérelje meg a lehetetlent az antant megbizottainál.
Vyx alezredes az utóbbi napokban eltávolította Budapestről a francia csapatokat.
Mindössze háromszáz spáhi lehet valahol a környéken.
Ö tudta, hogy mi készül.
Szándékosan fosztotta meg a város polgárságát az egyetlen védelemtől ?
Batthyány Lajosné felállt.
Mielőtt indult volna, a fülemhez hajolt és azt mondta , hogy szökjem meg az éjtszaka előtt, mert az első elfogatási listán rajta van a nevem.
Hazamentem.
Az eső egész délután zuhogott és verte az ablakomat.
Telefonon hívtam a testvéremet.
Anyám beteg volt és ágyban feküdt.
Úgy beszéltem a testvéremmel , hogy Anyám meg ne hallja.
Ö még nem tudort semmiről.
Bánó Lászlóné jött és mondta: menjek el, mert ezek felakasztanak.
Megint ott volt Chotek Rudofné.
Visszaadtam neki a pénzt, amit ma délelőtt a Szövetség céljaira hozott: — Nálam most már úgysem lenne biztonságban.
— Ö is ugyanazt mondta, amit Bánóné mondott.
Nem megyek el, — feleltem — gyávaság lenne megfutamodnom.
Ha el akarnak fogni, hát fogjanak.
Itt maradok.
Még szükség lesz rád később, mikor újra dolgozni lehet, — mondotta vendégem és kedvesen rábeszélt.
— Magamhoz vinnélek, de ott nem lennél biztonságban.
Gidáékat nálam fogják keresni.
— Testvéréről, gróf Ráday Gedeonról kezdett beszélni.
Aztán megint rám fordította a szót.
Figyelmesen hallgattam és közben se félelmet, se izgatottságot nem éreztem, talán azért , mert sajátságosán megint úgy rémlett előttem, mintha nem rólam, iianem valaki másról lenne szó.
Hét óra felé járt az idő.
Cavallier József, egy fiatal újságíró, aki a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége érdekében sokat és önzetlenül dolgozott , halálsápadtan nyitott be hozzánk.
Hirtelen behúzta maga mögött az ajtót és úgy nézett hátra, mintha attól félne, hogy valaki utána jön.
A szeme egészen merev és üveges volt.
— Károlyi lemondott, — mondotta szakadozott hangon.
— A minisztertanács Kunfit küldte Kun Béláért a gyüjtőfogházba..
Kunfi aztán automobilon vitte magával Kun Bélát a miniszterelnökségre.
A szocialisták és a kommunisták megegyeztek .
Direktórium alakult, az a hír jött, hogy Kun Béla, Szamuelly Tibor, Kunfi Zsigmond, Pogány József és Vágó Béla a direktórium tagjai.
Forradalmi törvényszéket állítanak fel.
Ma éjjel sokakat elfognak.
Meneküljön.
Ne adja oda magát prédául az ő bosszújuknak.
Mialatt beszélt, lövöldözés hallatszott odakinnről.
Egyszerre felrémlett előttem az éjtszakai kép, a múlt éjtszaka víziószerű képe.
A nagy, kietlen házban vagyunk és az utolsó szoba kilincse fordul és nyílik az utolsó ajtó.
Egy borzasztó hang üvöltött végig az utcán:
Éljen a proletárdiktatúra!...
(Vége az első kötetnek. )