A szódról kommunisták érkeztek a faluba.
Az " üvegfal hirtelen végig hasadt.
Az agitátorok asztalt vittek ki a községháza udvarára, felmásztak rá és úgy szónokoltak.
Mikor a kocsist kérdeztük, lesütötte szemét, mintha szégyelné elmondani és kitérően felelt:
— Holnap is itt maradnak ...
Ezek az emberek dicsekedtek el vele, hogy az aszódi repüiőgyár munkásai hatalmukba kerítették a várost és a direktórium letartóztatta a szomszéd Iklad urát, gróf Ráday Gedeont a feleségével.
Most tudtuk meg.
Mikor Rádayék hírét vették a proletárdiktatúra kikiáltásának, a repülőgyár igazgatójával Budapestre akartak menni.
De az aszódi kommunisták megelőzték őket.
Elzárták előttük az út- sorompökat és Pest vármegye egykori tőispánját afeleségével, aki kórházában a háború alatt aszódi sebesülteket ápolt, fegyveresen, vörösen talán ugyanazok a katonák kísérték őt vissza , akiknek a betegágyánál egykor virrasztóit.
Ráday grófnét a javítóintézetbe zárták.
Ráday Gedeont és a gyár igazgatóját faihoz állították.
A legénység felsorakozott.
Egy hadnagy kérdezte, rendben vannak-e a töltények ?
Hozzáláttak , készülődtek, végül is nem bántották őket.
Csak mulatságból tették, hogy egy kicsit kínlódjanak . . .
Ilyesmiről gyakran hall most az ember.
Sajátságos jelenség.
Uj és idegenszerű.
Ráday gróf felesége csak akkor tudta meg, hogy a férje él, mikor visszavitték hozzá a zárkába.
De azért ebben a csúnyaságban is történt valami, ami szép.
Mikor az ikladi nép meghallotta, mit tettek a földesurával, legjobb akarójával, felkerekedett és kaszásán indult, hogy kiszabadítsa őt.
Az aszódi direktórium neszét vette ennek .
Mielőtt az ikladiak beérkeztek volna, hirtelen Pestre toloncolta a foglyait.
Aztán soká fenyegetődztek a kaszások a piactéren.
De nem minden falu Iklad és nem minden földesúr Ráday Gedeon.
Más hírek is jönnek.
Lopakodva, kerülő úton kastélyokból, városok felől , körös-körül végtelen a bizonytalanság.
És megérkeznek az első fővárosi lapok .
Eljött hát a hajnal, amelyet hirdettek és ők készítettek elő!
Megvonaglik az ember keze.
Miféle hang! így még nem írtak, soha a mi nyelvünkön: saját szerszámunkkal, a saját nyelvünkön gyilkol bennünket az idegen sajtó .
Csúfolódó, becsmérlő hahotával köpi be a múltúnkat és gyaláz meg mindent, amiből talán még jövő lehetne.
Forradalmuk diadalmámora ordít a papiroson .
Világmegváltó teóriákba burkolt közönséges durvaságok, tajtékzó ocsmány gyűlölet.
Az ellenforradalom egyetlen lapiát, Milotay István hősies Ui Nemzedékét eltörölték.
A "Budapesti Hir- lapcc-ot megfojtották.
Az előfizetőknek a Vörös Újságot küldik.
A többi meghagyott lap pedig helyesei, lázit, tapsol és odaadja régi cégérét a bolseviz- musnak, hogy annál könnyebben férkőzzék a tájékozatlan, szédülő vidék leikéhez. így aztán mit sem sejtő emberek megszokott újságjaikból szívják magukba a mérget.
Összekuszálódnak a fogalmak .
Eltévednek még a becsületesek is.
A lapok pedig viszik a hírt úgy, amint a bolsevista sajtódirektórium feje.
Göndör Krausz Náthán Ferenc előírja,
Ha valaha eljönne az az idő, hogy kérdőre vonnák ezt a lélekgyilkos , háborúvesztő, nemzetirtó idegen sajtót, amely ujjongott a forradalomnak .
Károlyinak, fegyverletételnek, köztársaságnak, idegen megszállásnak és ma ujjong Kun Bélának és a boisevizmusnak, ha eljönne az az idő, hallom a lapok védekezését. ..
Terror . . . kényszer ...
De hát miért folytatódnak, miért nem szűnnek meg?
Maga a sajtódiktátor nyilatkozik erről.
Büszkén kijelenti, hogy " az újságírók szabadszervezetének az októberi politikai és a mostam szocialista forradalomnak előkészítésében és megindításában jelentős szerepe voltc
Pogány Schwarz és Miklós Neuman Ármin, Kéri Krammer Pál, László Lewy, Purjesz Lajos, Szende Schwarc Pál, Pók Pauker Ödön, Magyar Ungar Lajos, Biró Blau Lajos , Garami Grünfeld, Kuníi Kunstatter, báró Hatvány Deutsch, Göndör Krausz, Fényes László Jászi Jacobovits, Szamuelly Sámuel Tibor, Kun Kohn Béla, Gábor Gremer Andor, Adorján Andor: Backen- bach Mochem és százan és százan még, mind újságírók voltak, — az évtizedes magyar közvélemény munkásai . ..
Borzadás szalad át rajtam.
Mégis akaratomon kívülállón újra kezembe veszem az újságot és olvasom a március 25-iki számában:
"A munka megindul...
A rombolás bátorsága, a felrúgás kérielhetetlensége és az építés törhetetlen elszántsága: a proletárállam megteremtésének, a szocializmus megvalósításának ezek a lelki instrument umaid
Vájjon milyenek lehetnek az ő testi instrumentumaik, ha többek között a " felrúgás" a lelkiekhez tartozik ?
Tovább lapozom az újságot: "Lenin közeli diadalt jósol!"...
"Az orosz vöröshadsereg győzelme a galíciai határnál.
Az ellenség menekül.
A győzelem minden reménységet felülmúl...
Angliában az imperialista kormány helyzete megingott.
Clemenceaut megbuktatták a magyarországi események ...
Teljes összeomlás előtt a szerb imperializmus.
Bácska, Bánát, Baranya a proletárdiktatúra elvi alapjára helyezkedett.
Szerbia a felbomlás tüneteit viseli magán.
A proletárság a végső harcra készülődik."
Halommal feküsznek az összegyűlt újságok.
Találomra olvasok: "A forradalmi kormányzótanács elhatározta a vöröshadsereg felállítását."
"A hadügyi népbiztosság az imperialista királyok és militarista hadvezérek nevére keresztelt laktanyák nevét megváltoztatja.
A kaszárnyákat Lenin, Marx, Dózsa György> Martinovich, Frankéi Leó, Liebknecht és Luxemburg Róza laktanyáknak nevezi el.. .
Honvédek helyett vöröshadsereg.
Mária Terézia és Ferenc József helyett Luxemburg Róza és Frankéi Leó . . .
Megakad a tekintetem: "Ausztria elismerte a Magyar Tanácsköztársaságot és akreditálta Kun Béla követeit. ."
Két új tanácsköztársaság.
— Wiener- neustadtban 28-án kikiáltották a tanácsköztársaságot.
Chotinban kikiáltották a besszarábiai tanácsköztársaságot.
A braunschweigi munkástanácsi választásokon győztek a kommunisták."
Olyasmit éreztem, mintha finom csipeszekkel egyenként húzgálnák az idegeimet.
Talán hazugság az egész és még sem bírtam tovább elviselni.
Futni kezdtem, ki a szobámból, a házból, a kertből.
A falusi utcán doboltak: "A Forradalmi Kormányzótanács elrendelte ..Visszafordultam.
Elég volt!
Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy ne halljam.
Odakinn a füvön a fehér kutya ugrált.
Mögötte a gazdája járt.
Kállay Lenke valakitől egy bécsi újságot kapott:
Clemenceau követelésére Mangin tábornok parancsnoksága alatt egyesült csapatok vonulnak Kun Béla szovjetköztársasága ellen.
Balfour is tiltakozni fog.
Az angolok ...
Az entente rabjai vagyunk, a rabtartótól függ, hogy mi történik a fegyházban . . .
Ebben a pillanatban megrezzent az ablakok üvegje.
Egy távoli tompa mordulás . ..
Ágyúszó, — mondottuk egyszerre mind a ket- ten.
— Az Ipoly felöl.
Messziről.
Hát mégis .. .
Aztán szinte ijedten néztünk egymásra, olyan valószínűtlennek rémlett, amit éreztünk.
Az ellenségeinktől vártunk szabadulást .
Franciaországtól, a Franchet d'Esperay -k, a Vyx alezredesek népétől és a kis szomszédoktól, akik hónapok óta marcangolják és rabolják az országunkat.
Mi történik körülöttünk ?
Mmek kellett bennünk történni, hogy ennyire jutottunk?
És az idegen népek és a későbbi nemzedékek nem fogják ezt megérteni soha.
Az emberiség olykor évszázadokra megfeledkezik a zsidó nép terveiről és hatalmáról.
Az egyiptomi végzet, Kanaán sorsa, Róma feloszlása, Bizánc vallási villongásai, Spanyolország süllyedése ... oly messze van.
És messze vannak a nagy zsidóüldözések is, melyek következetesen akkor lobbantak fel, ha a ludeai nép túlvakmerően nyújtotta ki a kezét.
A feieszméies bosszúja: az üldözés , mindig rövid ideig tartott.
A zsidóság a balsiker után sebesen tűnt vissza a homályba és mákonyport hintett a népek szemébe, hogy nemzedékekre megvakuljanak és ne emlékezzenek.
A háborút megelőzőleg, az ezerszer meghódított világpsziché altatta el a magyar nemzetet is.
Láttuk, hogy a keletről beözönlő zsidóság a falusi pálinkamérők után rátette a kezét a földünkre.
A városi kis rőföskereskedés után rátette a kezét egész gazdasági életünkre.
Láttuk, hogy ez a zsidóság a háború alatt kivonta magát és milliókat szerzett, míg a mieink mankót szereztek.
Hallottunk róla, hogy egy zionista kongresszus Párizsban azt a határozatot hozta: a zsidóságnak törekednie kell, hogy világuralma támpontjául Budapestet, azután Magyarországot elfoglalja.
— És sokan voltunk, akik 1917-ben, a háború alatt olvastuk a magyarországi zsidóirodaiom legkomolyabb tehetsége, Ignotus Veigelsberg Hugó megdöbbentő kijelentését a szabadkőművesek lapjában, a Világban . ..
" ... a végsőn is túlmenő áldozatkészséggel mentjük át azutánra intézményeinket, eszközeinket és embereinket."
Most itt van az az azután, már kilépett a homályból .
Huszonnégy zsidó népbiztos ott áll a többi élén a magyar élet és halál fölött.
Egy ellenséges távol ágyúszó és az elgyötört emberi teremtés teüélekzik és szabadulársa gondol.
Talán közelebb jön, talán szétlövi aljas börtönünk falát.
Nem... a boldogabb népek sohase fogják ezt megérteni.