Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A hírek jönnek, megállnak és nincs folytatásuk. * Néhány napja múlt, hogy mondták: Az angol külügyi államtitkár tiltakozik.
London nem tűri .. .
Marseillesben harmicezer francia szállt hajóra . . .
Most Mangin tábornok egyesült seregeiről beszélnek.
Már jön, felvonul a bolsevisták ellen.
Eloltom a gyertyát és csak üldögélek magányosan.
És egyszerre úgy tetszik, mintha rémek emelkednének köröskörül és ráznák a fejüket.
Visszakergetett kétkedésekből, leigázott csüggedésekből jönnek elő ezek a rémek és minden reménykedésnek ellentmondanak.
Megvergődik a szívem.
Hátha senki sem jön, hogysegítsen rajtunk, hátha itt hagynak nyomorultan elveszni és csak körülállnak és nézik, hogy a saját szemetünkből nőtt férgek hogyan falnak föl?
Hiszen, ha úgy vesszük, a győztes nagyhatalmaktól függött, hogy ne így legyen .
Miért nem akadályozták meg, ha nem akarták a magyarországi bolsevizmust ?
Az entente katonai missziójának a feje, Vyx alezredes, mindent mert a meghunyászkodó Károlyival szemben, hát ezt vájjon miért nem merte ?
Kiváltságos helyzetében hónapokon át tiporta egy nemzet önérzetét.
Ügy tudott bánni Európa keletének nagymultú kultúr- népével, mint ahogy a francia tisztek valószínűleg kolóniáik vad népeivel bánnak.
Vyx a kihívó, elszászi származású kis zsidó alezredes teljhatalmú uralmában miért távolította el a diktatúra kikiáltásának előestjén Budapestről az összes francia katonaságot ?
Miért engedte, hogy a posta, távirda és telefon, mely feiett korlátlan cenzúrát gyakorolt, kiszolgálja a forradalom előkészítésében Kun Béla táborát?
Valamikor felelni fog a jövő ezekre a kérdésekre.
Vyx alezredes írása, melyet 26-án közöltek a lapok és a magyar vidék csak most olvas, ad is már némi felvilágosítást.
Az entente fennhéjázó katonai missziója most egyszerre "az igazság és békülékenység szándékával kéri" a forradalmi kormányt ‘."
Késedelem nélkül adja meg a legnagyobb nyilvánosságot a jelen közlésnek."
Ezután a misszió Károlyi lemondó leveléről nyilatkozik: "A magyar néphez intézett proklamáeió- jában a köztársaság elnöke a következőket mondja: — Az Entente Misszió kijelenti, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.
— Formálisan ki kell jelentenem, hogy ez a használt kifejezésnek téves érlel mezese. . .
Soha sem történt említés arról, mintha itt politikai határokról lenne szó."
Károlyi Mihály tehát megint hazudott szerencsétlen nemzetének.
De, sajátságos és megdöbbentő, miért nyilatkozik Vyx alezredes katonai missziója csak ilyen későn ?
Miért nem vette előbb tudomásul, hogy Károlyi Mihály lemondását az entente jegyzékében véglegesített határokkal indokolta?
Miért engedte, hogy Károlyi egy nacionalista ürüggyel dobja oda Magyarországot a bolsevizmusnak ?
És miért engedték, hogy Kun Béla ugyanazzal a nacionalista lobogóval iopódzék be, mint amellyel Károlyi kilopódzott.
Kik játszottak még ezzel a két elvetemült emberrel a rettentő órában, mikor a tét egy ország volt?
Az entente misszió megkésett magyarázata azt a látszatot kelti , mintha Vyx alezredes velük játszott volna, vagy legalább is jóindulattal nézte volna a játékot.
A Károlyi-féle határmegállapítási mese után paródia lett Kun Béla első jelszava is: a területi integritás.
Mióta a fegyver és az állampénztár a kezében van , másként beszél.
A Neue Freie Presse munkatársa előtt már kijelentette, hogy : " Tanácsmagyarországban mi nem állunk a területi integritás alapján . ..
Egyáltalán nem ismerünk gazdasági határokat..."
És ilyen emberek intézik ma Magyarország sorsát!
Keserű haraggal döngette a vér a halántékomat és sebzetten felvonított bennem valami gőgös, ősi emlék.
Miért késik az entente?
Miért ad rá időt, hogy a bolsevizmus vörös hadsereget toborozzon magának?
A Vörös Katona!
Üj napilap indult meg Budapesten.
Folyik a szervezkedés.
Pogány toboroz, Szamueily vezeti a propagandát.
Idegenszerű minden.
A vörös hadsereg bölcsője: alacsonyrendű komédia.
Reklám, újsághírdetesek, komisz píakatok, oromtanyák heje-hujája, dobutcai kárpitos díszítés, népligeti hinták és tükrösbódék, vörös pódiumon véresszájú kikiáltók... ez a vörös hadsereg toborozó ünnepe...
Fedák Sárit, az ünnepelt primadonnát Szamuelly- vel látták autózni a városban és toborozni a nép között.
Lelkesített, rábeszélt és csókot ígért annak, aki felcsap vörös katonának . . .
Pauiay Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője és sok kis díva, forradalmi verseket szavait a tömegnek az utcai emelvényeken.
A budapesti anti- militarista költők pedig, akik a magyar fai sorstusája idején, a háború alatt pacifizmust daloltak, most színpadon szavaltak toborzót Kun Béla hadseregének.
Zsibbadtan olvasom.
Ez is, ez is ?
Minden megdűl, amit ezek az emberek a pacifizmusról valaha mondtak és elvesztik jogukat, hogy a magyar nép életébe valaha még beleszóljanak.
Megmérgezetíek és gonosztevők munkálkodtak a mi vesztünkön Budapest falai között .
És a gonosztevők őszintébbek voltak, mmt a többiek.
Vörös katonaest a színházakban!
Az újságok elragadtatott hosszú hasábokon közíik a híreket.
"Ünnepi pompában álltak a Múzsák templomai!"
Az lnter- nacionálé hangjai mellett tódult az ingyen nézőtérre a tömeg.
Az Operában Beregi Oszkár szavak és Weltner Jakab elvtárs szónokolt a vörös hadsereg világmegváltó hivatásáról.
A Nemzeti Színházban Pogány Józsefé volt a színpad.
A Vígszínházban piros dísszel bevont szónoki emelvényről Kun Béla elvtárs lelkesítette a közönséget.
A Király-színházban Sza-muelly Tibor, a Belvárosi színházban Kunfi Zsigmond, a Városi Színházban Vágó Béla mondott ünnepi beszedet.
A galíciai Nérók színpadra leptek és eljátszották szerepüket.
" . . .
Haza nincs!
— Éljen a proletár haza! . . ."
"A hadsereg a nacionalista társadalom hatalmi eszköze.
Halál a militarizmusra!
— Éljen a vörös hadsereg !"
Halkan bezörgettek az ablakomon.
Falusi bundában Kállay Erzsébet állt odakinn a szürkületben.
Igen, menjünk!
Sűrű és nehéz lett az este a falak között.
Friss levegőt, mert megfulladok!
A Galga völgyén láthatatlan fagyok szálltak a szél, ben.
Hazafelé az alsó udvaron jöttünk át.
Az istállóból lámpafény vetődött ki.
A küszöbön egy pirosképű- szőke kisleány ült.
Odabenn a tehén mellett az asszony guggolt és hallatszott a csendben, amint a tej egyenletes, édes csurranással verődött le a sajtárba.
A kocsis levette a kalapját és nem tette vissza.
A falnál egy falusi gazda támaszkodott.
Kiegyenesedett és ő is köszönt.
A Vörös Újság harci üvöltése jutott az eszembe: "Be kell vinni az osztályharcot a faluba . . ."
Az emberek az aszódi agitátorokról mondtak valamit.
— Hadd ugassanak, — vetette oda a gazda nyugodalmasan — mielőtt döntenénk, előbb majd kitapasztaljuk, hogy mit is akarnak fönn Budapesten.
Nem láttam az arcát a sötétben, de egyszerre úgy rémlett, már nem egy ember áll ott, hanem várakozón, gyanakvón ott áll maga a magyar paraszt .
Keveset beszél, de mostanában nem is igen dolgozik.
Az ekeszarvának dűlve , komoran figyeli, hogy kié lesz hát a föld? Károlyi Mihály nekünk ígérte .
Igaz, hogy nem adta és amit a magáéból osztoLt, arról is kitudódott, hogy a másé volt.
A kommunisták még többet ígérnek — szólt közbe Kállay Erzsébet azzal a csodálatos óvatos hanggal, amelyre minket ez az idő tanított meg.
Azok csak a városiaknak ígérik, hogy minden az övék, — felelte a gazda — nekünk azt tanítják, hogy a föld is mindenkié.
Hát bizony, — dörmögte a kocsis — ezt az új törvényt nem lehet olyan könnyen megérteni . ..
Ezért hallgattuk az elején a kommunistákat — mondotta a gazda.
— Tudni akartuk, hogy hát már most mi történjék a földdel.
Hanem aztán.. .
Egy darabig hallgatott, mintha a sötétben tanakodott volna, mondja-e, ne mondja .
Helyette a kocsis folytatta:
Mikor az új törvényt kezdték beszélni, hogy nincs többé vallás, ez már nem tetszett.
Meg az se ám, — szólt oda a gazda, hogy egy pár lesz azokból — megkövetem szépen, akik esztendeig vadházasságban élnek.
Csend volt egy ideig.
Az emberek mintha szégyel- tek volna nekünk erről beszélni , szinte maguk között beszéltek.
De az asszonyok akkor haragudtak csak igazán, — nevetett a gazda — mikor azt szavalták a kommunisták, hogy még a házasember is megházasodhatik így akárhányszor, mert a régi házasság magától megszűnik, ha kijelenti az ember, hogy újat köt.
Ezt már nem tűrte a fehérnép ...
És az előbbeni komolyság mintha föloldódott volna.
Hirtelen szekérre is ültek a kommunisták.
Pénzért se jönnek azok ide vissza.
Odabenn már jóideje elvégezte az asszony a fejést.
Az istállóajtóban állt a kisleánya mellett.
Egyszerre sötéten beleszólt a beszédbe:
Azt is mondották, hogy a templomból panorámaszínházat csinálnak* meg hogy nincs többé se törvénytelen gyerek* se öröklés* majd eltartja a gyereket az állam.
Az utolso szónál rimánkodva kapaszkodott a kicsi lány az anyja szoknyájába.
— Édes anyóm* — mondotta szepegve* — de engem úgy-e nem visz el az állat...
Az asszony a fejét rázta.
A kocsis nevetni kezdett.
Elvisz a' bizony, ha rossz vagy . ..
A kislány sivalkodni kezdett* az anyja a két karjába kapta és ezzel az egyetlen meleg kicsi mozdulattal feldöntötte a kommunizmus minden rendeletét.
Aztán ment* vitte síró gyerekét, mintha csak egyetlen teremtés lettek volna .
Utánuk néztem.
Túl rajtuk lágy sötét áradással emelkedett az éjtszaka és elmerült benne az alvó falu.
Csak a kunyhók teteje állt ki az áradásából a csillagos ég alatt.
És már errefelé is útban van Lenin .. .
A falu pedig nagy vérveszteségében alszik és sehol sem ellenkezik.
De álmában is belekapaszkodik a földbe.
A föld pedig a haza és a haza a nagy Magyarország.
Egyszerre odadobbant a falunak a szívem.
Falu, magyar falu, önző, mint a gyerek* közönyös, mint a tilalomfa, erős* mint az idő.
Minden bűne szőlőhegyek vad mámora* termékenyülések és termékenyítések ősi vágyai, a férfi, az asszony és a föld.
De övé a vetés és az aratás.
Öntudatom alatt valami átderengett.
Megváltó leszel-e örök magyar falu?
Április i — 2 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE