ELTE regénykorpusz

TDosta nem jött, hír nincs, de azért szüntelenül érzi A az ember, hogy történik valami.

Mint akkor, a proletárdiktatúra első óráiban, megint mered a bárd a fejünk felett.

Olykor csúszik a levegőn át, aztán fennakad, aztán megint csúszik egy darabon.

Ma állt a bárd és nem mozdult, de azért mondtam, hogy ott van a fejem felett, a ház felett, egész Magyarország felett.

A kerten át hívott egyik út a másik után.

Jó ideje mehettem már körben ugyanegy nyomon.

Csak elvétve ugatott valahol egy falusi kutya.

Szekér zörgött az országúton, mintha száraz diót csörgettek volna zsákban.

A kerten túl emberek beszéltek.

Minden úgy hangzott, mintha ködön át iött volna.

Aztán csend lett.

A természet csendje, amelynek ezer hangja van, ha az ember belehallgatódzik.

Tennem kellene valamit.

Eszeveszett erőlködést éreztem magamban.

Át kellene rohannom ezen a csenden, egy szót kellene kiáltanom , amitől felébred a csend és kaszát fog és besuhint arra lefele, a Duna völgyébe.Arra néztem a kék hegy irányába.

Túl rajta omlik a nagy folyó s két párján ott lenn, ott van a város . ..

Elfáradt a szemem, könnybe lábadt, a nagy erős nézéstől.

Lecsüggeszíettem a fejemet.

Előttem egy anemona bújt meg a berzengő , fázós fű között.

Milyen szép volt.

Odébb egy hamvas levél és sötét kis bokrokban sötét ibolyák.

Rezgő füvek, korai virágok, melyeknek nem tudom a nevüket .

Külön-külön hajoltam min- denikért.

És lassanként szegény kicsi bokréta támadt a tenyeremben.

Áprüis 3-ika.

Hirtelen jutott az eszembe.

Anyám születésnapja.

Csak álltam a hideg földön, magányosan a hideg ég alatt, most tudtam meg, hogy annak szedtem ezt a bokrétát, akinek nem adhatom oda.

Hallatszik a lépésük a kerti úton és már iramodom.

A szobámba bújok.

A múltkor , míg ott lent üldögéltem, fenn a szalonban újságolta Kallayéknak a látogató gróf Dessewffy Aiadárné, hogy a kommunisták keresnek engem, de már rég kiszöktem Svájcba.

Olyan furcsa ez ...

Jeszenszky Sándor bárón kívül senki sem tudja, hogy itt vagyok és hogy ki vagyok.

A szomszéd Kövesd a birtoka.

Gyakran utazik Budapestre.

Aztán várjuk, hogy jöjjön. fgy még sohasem vártak hírekre az emberek.

Ma semmi sem valószínűtlen, ami biztatni tud.

Jeszenszky báró legyint a kezével.

— Meglássák, sohase lesz ennek vége.

Ha elientmondunk neki, egyre sötétebben beszél.

Ha igazat adunk neki, megharagszik és egyszerre optimista lesz.

— Micsoda kishitűség ...

És ezeket a sajátságos hullámzásokat érzem önmagámban is, másokban is , mindenkiben, aki manapság csak azért mondja el aggódásait, hogy ellent- mondjanak neki, aki kínlódva épít bizodalmát magában és dühbe jön, ha feldöntik.

Jó éjszakát!...

Korán mentünk aludni.

Thomas Morus Utópiáját olvastam.

Éppen ott nyüt fel a könyv, mikor a hódító Utópus elérkezik szigetére, amelyen majd megalapítja a világboldogság birodalmát: "És ez a hódító lángeszű ember volt" — mondja Morus.

— "Értett hozzá, hogyan kell egy durva és barbár népet megszelídítem és olyan népet teremteni belőle, melynek civilizációja minden mást felülmúl."

Thomas Morus, a szocializmus őse hát így képzelte el.

Megszelídített, civilizált népre aíkarta építeni az ő vüágboldogságának a birodalmát.

Lesz-e valaha ilyen eszményi nép a földön?

Mert amíg nem lesz, a szocializmus Utópia szigete marad.

Április 5 .

Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tormay Cécile

Bujdosó könyv