Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Egy kis teszengés érzett a levegőben.
Torokreszelés hallatszott.
Fekete vasárnapi kalapok mozogtak felfelé az úton.
Leltározni jöttek...
Kállay Bernné maga beszélt velük s a falurosszák voltak közöttük a leghangosabbak.
A többi ilyenkor lefelé pillantott és a könyökével taszított egyet a szomszédján : mondjon már valamit.
Eszembe jutottak apávakék kis sévresi szobrok fenn a nagy szalonban, a perzsa tálak és üveg alatt a kézzel festett regi legyezők.
Vájjon hogyan leltározzák majd ezek?...
— Ezután nem szabad elmozdítani semmit, — mondotta az egyik — mert most már minden az államé.
A pincéből nem szabad bort kihozni.
Alkoholtilalom van.
A többi bólogatott, nézelődött.
— Majd kijönnek a gyarmatiak . . .
Ott voltak egész délelőtt és végül nem is csináltak leltárt.
Ma még nem.
Hát holnap, vagy holnapután?
A bizonytalanság pedig növekszik.
Minden átmenetivé lesz.
És az ember még a másnapba se mer átnyúlni a terveivel.
Talán nincsenek is többé tervek.
A napok és az órák egymástól független, különálló dolgok lettek.
A direktórium vasárnapi kalapjai rajban mozogtak lefelé a kerti bokrok között .
Csak az egyik marado- zott ei a többitől.
Aztán hirtelen visszasompolygott.
Az útszélen öreg ember állt fedetlen fővel és a szeme szomorúan nézett: — Kegyelmes asszonyka, — dör- mögte zavarodottan.
Egy kis bort kérnék.
Nem fogják megtudni .
Betegnek vinném.
Haldoklik a fiatal asszony.
Aztán mikor ment, hirtelen a kabátja alá rejtene az üveget.
A szovjetkormány forradalmi törvényszékkel fenyegeti, aki bort iszik.
Még a betegnek se szabad bort adni.
De az ittas katonák büntetlenül tántorognak utcahosszat.
A népbiztosok pezsgőznek száguldó külon- vonatiaikon és az- ablakokon dobják ki az üres üvegeket és isznak a budapesti szovjetházban, az egykori Hungária-száilodában is, amelyet elfoglaltak a maguk számára.
A lakókat néhány óra alatt kidobták a száiio-dábó! és a népbiztosok családostul , szeretőikkel együtt odatelepedtek.
Minden, ami látszik, minden, ami hallatszik, a bűnös városba viszi a gondolatomat, millió ember közé egy miatt! . . .
Otthonomból ma jött el hozzám az első üzenet.
Kiss Károly, a hű barát, kiszökött az elátkozott falak közül és Anyámtól hozott levelet.
Sokszor elolvastam, de a kezeirása olyannak rémlett, mintha fátyo- lon át látnám.
A kezeirása ...
Anyám egészséges.
Már kiköltözött a hűvösvölgyi házba.
Nem szenved szükséget .
Senki sem zavarja.
Engem pedig senki sem keresett.
Kiss Károly csupa kedves hírt mesélt.
Mialatt hallgattam, meleg, világos öröm csapott át rajtam: — De hisz akkor hazamehetek!
Hirtelen megváltozott az arca.
— Nem, még korai lenne . ..
És ahogy tovább beszélt, egyre gyanúsabb lett, amit az előbb mondott.
Bizonnyal csak megnyugtatni akart. ..
Hans Freitag német követségi tanácsos felkereste Anyámat és figyelmeztette , meneküljek, ha még ott lennék.
A hűvösvölgyi nyaralás gondolata is torzulni kezdett.
Anyámnak választania kellett a lakás és nyaraló között.
Hirtelen történt.
Tegnap már ki is költözött.
De azért a városi lakást egészen megbízható emberek foglalták el.
A vörös katonák, akikkel ezek a megbízható lakásrablók jöttek, tisztességesen viselték magukat.
Mindössze három családot lakoltattak be és egy iskolát.
Zsidókat és proletárokat.
De azért nincs semmi baj.
Minden símán ment.
Csak kevés bútor és kép maradt a lakásban.Lassan , furcsán szédülni kezdtem.
Vörös katonák.
De hiszen akkor ...
És Anyámat kikergették az otthonából.
Éppen a születésnapián, mialatt virágot szedtem neki ...
Egyszerre, megfoghatatlan, apró dolgok jutottak az eszembe.
A régi szalonszekrény kicsiny kincsei.
A burnótos szelence, ameiy egy cincogó finom melódiát tudott.
És a sárga porcellán krinolinos dáma, amelyiknek olyan ijesztő vékony a dereka . ..
Gyerekkorom kicsiny mesemondói hová lettek?
A talpas hamutartó . ..
Mindig ott állt az üvegburás öreg óra mellett.
Vájjon hová került?
És az aquarellek?
És Anyám varrókosara és patience kártyái ?
A könyvtáramon egy ravennai feszület.
Ki vette le?
És az írásaim, a könyveim , régi képeink ...
Lukács-Löwlnger György, közoktatási népbiztos elrendelte, hogy az elhagyott lakásokban maradt magánkönyvtárak a tanácsköztársaság tulajdona.
A könyvgyűjteményeket be kell jelenteni...
Az értékes képeket szociallzállák ...
— Minden megvan még, — biztatott Kiss Károly, de most már nem bírtam elhinni , amit jószlvűen mondott.
Szüntelenül egy kínzó képet láttam magam előtt.
Láttam a szétzilált otthont, szobáinkban idegen alakokat és tárva a lépcsőház ajtaját , amelyen szegény Anyám megy el.
Kiüldözték ...
A többiek már jó ideje egyébről beszéltek, de én ezt nem vettem észre.
Csak arra eszméltem tel, hogy valaki mondta: Tovább fog tartani, mint eleinte hittük.
Összerázkódtam.
Miért hallgattak el valamennyien ?
Csupán az óra ketyegett.
Értek benne a percek.
Sur- lódtak a kalászok és semmibe hullott belőlük az élet.Ezt nem lehet így sokáig elbírni.
És .. . a levertség csendjében győzelmesen megint szőni kezdett a reménység.
Már egyenetlenségek vannak a népbiztosok között — mondotta Kiss Károly.
— Tettlegességekre is sor került.
Állítólag összepofozkodtak.
Szamuelly a kezébe akarta keríteni a vörös hadsereget.
Összevesznek, ha a saját hatalmukról van szó, de ha a mi leigázásunkról van szó, akkor összefognak.
A vége mégis az lett, hogy Pogány megbukott.
Szamuelly hívei besúgták a katonatanácsnak, hogy el akarja törölni a bizalmi rendszert, mellyel olyan eredményesen mérgezte meg a régi hadsereg maradványait.
A szocial-kommunistáknak most már fegyelmezett szolgahadra van szükségük.
A Marxizmus csak addig tartja elveit és jelszavait életben, amíg ezek a harci eszközök a mások rendjét döngetik.
A bizalmiférfiak nem tűrték a tervet.
Tegnap történt.
Délelőtt felvonultatták a mindenre kapható nemzetközi vörösezredet.
Szitkozódó munkásság és éhes csőcselék ment velük a Várba.
Ellepték a Szent György-teret.
Üvöltözve követelték ki Pogányt.
Az ezred bizalmiférfiai betörtettek a hadügyi népbiztosságra.
Az erkélyről tüzelték embereiket.
És a bizalmi-rendszer, melynek Pogány gyalázatos hatalmát köszönhette, mellyel hadügyminisztereket csapott el, terrorizált , kommunizmust csinált és védtelenné tett egy egész nemzetet, most felfalta őt magát.
Odakinn ugattak a kutyák.
Egy pillanatig csak az hallatszott, aztán Kiss Károly tovább mesélt:
A városban percek alatt terjedt el a hír.
A Po-gányt gyalázó felvonulók ordítozását sokan hallották.
És az emberek már azt beszélték, hogy leiakasztották cs Kun Bélát is mellé kötik.
Délutánra kiderült, hogy hamis a hír.
Mindössze annyi történt, hogy a kormányzótanács kibővítette és átszervezte magát.
Ezentúl még több a zsidó népbiztos.
Pogány és Szamuelly közoktatási népbiztos lett.
Kun Béla pedig átvette még a hadügyet is.
Az emberek ekkor egyebet találtak ki a saját vigasztalásukra.
Smuts tábornokban kezdett bízni mindenki.
— Hát mégis igaz volt a hír ? . ..
A mieink nagyon sokat vártak tőle — folytatta Kiss.
— Budapest egész biztosra vette, hogy egy angol tábornok, aki a párizsi békekonferencia megbízottja, nem egyezkedik Kun Béla társaságával.
Optimizmussal volt tele a város.
Egyszerre mindenki tudott valami jót.
Már Szamuelly nyilatkozatát is a tábornok jövetelének tulajdonították.
— Miféle nyilatkozatot tett?
A titkár egy újságot szedett elő a zsebéből és szétterítette az asztalon .
Szembeötlő helyen, feltűnő szedéssel ott feketéllett az írás.
Feljegyzem, mert beszédes adat, hogy milyen világot élünk, abban az országban , ahol a közoktatás és nevelés egyik faktorának alkalma nyílhatott, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen:
"Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hírt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni.
Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás .
Felkérem az elvtársakat, hogy az ilyen híreket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát szolgáltathassunk.
Tegyék lehetővé, hogy azilyen hírek terjesztőit haladéktalanul a forradalmi törvényszék elé állíthassuk, hogy ott statáriáhsan végezhessünk velük.
Szamuelly Tibor helyettes közoktatásügyi népbiztos/*
Mikor aztán köztudomású lett, — mondotta Kiss — hogy Smuts tábornok, bár lakást rendelt valamelyik szállodában, még csak be sem jött a városba , hanem a Nyugati pályaudvarra hivatta magához Kun Bélát, nem volt többé határa a fantáziának ...
Ez se tartott soká.
A kommunisták ma reggelre már diadallal hirdették azt a nagy sikerüket, hogy az entente tárgyalást kezd a budapesti és a moszkvai kormánnyal...
Breszt-Litovszkra kellett gondolnom . . .
Nem tudtuk akkor, de mi a bresztlitovszki tárgyalásoknál vesztettük el a háborút.
Budapesten és Moszkvában még a győztesek is elveszíthetik, amit megnyertek.
Smuts tábornok nem fenyegetni, de alkudozni jött ide — mondotta Kiss szomorúan.
— A népbiztosok újságíró barátai beszélték el, hogy Smuts kedvező új demarkációs vonalat kínált a kormánynak.
Ha Kun Béla egyezkedni akarna, a hatalmak hajlandók keletre visszatoini az oláh előnyomulás vonalát, a semleges zónát pedig angol, francia és olasz katonaság szállná meg.
Az újságírók azt is mondják, a tábornok ajánlani fogja Párizsban , tartsanak az érdekelt államok konferenciái végleges határainknak a megállapításáról. ígérte, hogy odahat, hívják meg a hatalmak Kun Béla kormányát Párizsba.
Oldozzák fel a blokádot, szállítsanak zsírt és egyéb cikkeket, amelyekben hiányt szenvedünk.
Ennek ellenében állítólag csak azí kívánta volna, hogy a kormány szüntesse be avilág forradalmasítására irányuló törekvéseit.
Kun Bélának fejébe szállt a siker.
Már sémim sem volt neki elég.
Az entente közeledésével hihetetlenül megerősítette a bolsevizmus helyzetét és most már világgá kürtőig hogy a hatalmak félnek tőle.
Neki nem kell területi nagyobbodás, ő szabad kereskedelmet és szabad lázítást akar a szomszéd államokban.
Eszembe jutott az elmúlt ősz, mikor az összeomló nagy monarchia Wilsonhoz fordult és közvetítést kért.
Wilson külügyi államtitkára, Mr. Lansing útján üzent: Ők nem tárgyalnak velünk.
És kegyetlen iróniában kis szomszédaihoz utasította a békét kérő nagyhatalmat.
Az entente akkor nem állt szóba velünk, de Kun Bélával alkuba bocsátkozik . . .
Csakugyan félnek tőle?
Vagy azt hiszik, hogy ez mindenünkről lemond bolsevizmusa szabad terjesztése fejében?
Hát veszedelmesebb lenne az entente szemében a magyar nemzeti ideál a zsidóság nemzeti ideáljainál? . . .
Az angol tábornok elment.
Távolodnak a lépések.
Bezörgetett az ablakon és mi nem bírtunk mozdulni és kiáltani.
A kezünket megkötözték a gonosztevők.
A szánkat betömték és a verejték kiül a homlokunkra...
Április 6 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE