Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENEGYEDIK FEJEZET, >amelyben két hét igen hamar eltelik; mindenki türelmetlenül várja az ásatások megkezdését, csak a két szélhámos nem várja türelmetlenül.
1.
Az egyes ember élete nem sok két hétből áll; ezért igen megdöbbentő, milyen hamar pereg le ez az idő, ha mozgalmas az élet.
A szélhámosok élete pedig ugyancsak mozgalmas volt!
A szélhámosok ekkor köztiszteletben álltak még; mint a szélhámosok általában.
Ha a szélhámosokon meglátszana, hogy szélhámosok, akkor a világon nem volnának szélhámosok.
Igazán becsületes ember egy kissé mindig gyanús, mert nem fordít gondot arra, hogy megbízhatónak lássék.
Az igazi szélhámos ezért mindig megbízhatóbbnak látszik, mint az igazán megbízható ember.
Amiből az következik , hogy nem bízhatunk olyan emberekben, akik túlságosan megbízhatók.
Nem szabad továbbá olyanokra gyanakodnunk, akik túlságosan gyanúsak.
Aki még nem érti ezen elméletünket, azt a detektívregények olvasásakor észlelhető gyakorlati megfigyeléseinkre emlékeztetjük.
Sohasem az a tettes, aki már eleinte gyanús volt.
Vagy mondjuk így: sohase gyanús már eleinte a tettes.
Távol áll azonban tőlünk, akik egy vidéki városka bizonyos eseményeit közöljük időrendben, - hogy detektívregényt írjunk, ami meg is haladná erőnket; csak Dosztojevszkij és Chesterton értett hozzá.
A mi szélhámosainkról tudjuk , mit követtek el, tudjuk, hogy elkövették; a sápváriak nem tudják.
Csak Bimbay bátyánk tudja, ő azonban cinkos, bűnsegédi bűnrészes, avagy hogy a csudába nevezik jogértő emberek.
Bimbay bátyánk két hét óta nagy változáson ment át.
Valóságos főkortese lett Lukács Edének.
Telekürtöli a várost Lukács Ede újabb nagy győzelmével, felcsigázza a város érdeklődését az ásatások iránt.
Mindezt azért, hogy Lukács Ede annál nagyobbat bukjék, amikor majd kiderül, amit mi tudunk, a sápváriak nem tudnak, hogy a két pesti fiatalember tulajdonképpen szélhámos telekspekuláns volt; a szóban forgó földben semmiféle leletre nem lehet számítani.
Ki hitte volna azonban ekkor, hogy a pápaszemes, szórakozott doktor - szélhámos s az előkelő külsejű, kitűnő modorú, szőke, nyulánk, elegáns másik fiatalember?!...
Senki se hitte volna.
Mert az emberek, ismételjük , javíthatatlanok.
Ki hinné, hogy szélhámos lehet valaki, aki nem látszik annak?! - így gondolkodnak ma is még a sápváriak.
Holott miért látszana egy szélhámos annak?!
Ha annak látszana, akkor már nem is lenne az!...
2.
Bimbay Károly új lakásukban is felkereste őket; időnkint elment újra és újra megbizonyosodni a ragyogó tényről, hogy Lukács Ede valóban szélhámosok karmai közé került.
A lakás csak három szobából állt, de a legjobb ízléssel rendezték be, amely csak kitellett két agglegénytől.
Nem volt véletlen, hogy agglegények voltak; nős emberből sohasem lesz szélhámos; a törvénytől senki se fél annyira, mint a feleségétől.
Bimbay bátyánk elhelyezkedett egy karosszékben, megkapta az obligát szódás konyakot.
- Mondjátok, - kérdezte egyszer - ti szélhámosok vagytok, jó.
De a Lukács ügyvédje látta a ti személyi okmányaitokat és azt mondja, rendben vannak.
Gyanakodva nézett rájuk, míg a választ várta.
- Nem tartottuk szükségesnek, hogy megváltoztassuk becsületes nevünket - felelte János.
- Mi nem követtünk el törvényellenes dolgot.
Megvettük Sallai Nagy András telkét, értékén felül.
Ez nem törvényellenes.
Eladtuk a telket Lukács Edének, még jobban az értékén felül.
Ez sem törvényellenes.
Mi mindenkor azt mondtuk, hogy a földben semmiféle kincs nincs.
Mi nem beszéltünk rá senkit semmire.
És nem károsítottunk meg senkit semmivel.
- Nono, - felelte Bimbay úr - Lukácsot megkárosítottátok.
János komoly arccal vetette ellene:
- Tévedés, ő károsította meg saját magát.
Bimbay úrnak így még jobban tetszett.
- Persze, - mondta - jól ki van ókumulálva.
Jól kiókumuláltátok.
Semmi bajotok se lehet.
Az ő haszonlesése az oka mindennek.
Pukkadjon meg, gépeket is rendelt , hahaha!
Rá fog fizetni vagy ötvenezer pengőt!
Egész Sápvár rajta röhög majd!
Az egész ország.
És ha bajba kerültök, én leülöm helyettetek.
Máskor megint más érdekelte:
- Hová tettétek a pénzt?!
- Bankba, - felelte János - egyik pesti bankba tettük be, Zénó édesanyja nevére.
- Nagyon helyes, - mondta Bimbay bácsi - nehogy még visszakérje Lukács, vagy visszaadjátok.
- Miért adnók vissza?! - kérdezte János.
- Hallottam már olyat, hogy megrögzött bűnösök hirtelen megjavultak.
- De mi nem vagyunk megrögzött bűnösök - felelte János.
3.
Lukács Ede maga is megsokallta már a dicsőséget.
Két hét alatt az ország tudományos és újságolvasó közvéleménye a sápvári 900 négyszögöl felé fordult.
Nagy hossz állt be történelemkönyvekben.
Mindenki Mátyás király hadjáratait rajzolgatta fel gondolatban s további kincslehetőségeken töprengett.
János éppen ezért így szólt a Sápvári Régészeti R.-T. elnökigazgatójához:
- Kedves bátyám, hagyjuk elülni a hullámokat.
Most mindig ott tolong egy csomó ember a telek körül, Kucsera folyton a sarkunkban van.
Az állam is melegen érdeklődik.
Várjunk a munka megkezdésével, amíg megunják a folytonos készenlétet.
- Nem lehetne éjjel?! - kérdezte Lukács, aki már nagyon türelmetlen volt.
János elfintorította az arcát.
- Éjjel?!
Nem.
Itt nem párórás munkáról, hanem párhetes munkáról van szó.
Igen óvatosan kell előrehaladnunk.
Teljesen irreleváns, hogy éjjel kezdjük -e, avagy nappal.
Lukács úr kénytelen volt ezzel beérni, egyelőre.
4.
Van még valami, ami kétségtelenül kimaradt volna a Baedeker sápvári fejezetéből , ha Sápvár maga nem maradt volna ki a Baedekerből.
A sápváriak a világ legkomplikáltabb lényei.
Képesek másról beszélni, mint amire gondolnak.
Képesek másra gondolni, mint amiről beszélnek.
Képesek mást látni, mint amit néznek.
Mást hinni, mint amit tudnak .
Mást tudni, mint amit hisznek.
És képesek mást érezni, mint amit éreznek.
Ha az ember pletykázni hallja őket, meggyőződhetik a fentiekről.
Csak egyre képtelenek.
Képtelenek valamit, vagy valakit a nevén nevezni.
Egy tárgyaláson, a Kaszinóban, megbeszélésen ki kellene mondani valamely ismeretes, kerek és logikus és megdönthetetlen igazságot.
Órákig tart, amíg körülírják, végre valaki az asztalra csap s azt mondja: nevezzük nevén a gyereket !
De nem nevezik.
Vagy vegyünk egy nevet.
Gyurákné.
Gyuráknéról távollétében még sosem emlékezett meg senki így: Gyurákné.
Hanem azt mondták: a Krepuska második felesége.
De vajjon hallotta -e élő ember, hogy valaki így szólt volna Sápvárott:
- Láttam a Krepuskát?!
Soha!
Soha!
Legfeljebb ezt hallotta:
- Láttam a Gyurákné első férjét.
Íme, a Sápvári Társalgási Kézikönyv egy kis részlete:
« Aki elvette a győri nagyvágó lányát» = Ulánszky báró.
« Az Ulánszky volt barátnője» - (egy hölgy, akit nem akarunk elárulni ).
« A Hupper Manci első vőlegényének a főnöke» = Ócsay fogorvos.
« Tudod, aki miatt az öreg Kecskéssy bottal támadt az ügyvédjelöltre» = Székely Böci.
« A Merák-lány idősebb bátyjának a tavalyi esete» = Csengeiné.
« A három Tömpe-fiú közül a középső feleségének, akinek a bátyja elvette a kisberencei tanító lányának az unokahúgát, a sógora unokatestvérének az a szeplős barátnője, aki tavaly vált el a Szép Ödön öccsétől» = Pártos Malvin.
Ilyen közvetlen elnevezés, mint: Fehér, vagy Kovács dr., csak addig jöhetett számításba, amíg új és ismeretlen volt.
Két hét után Kovács Zénó «aki a Sallai Nagy-lánynak udvarol, de az öreg nem fogja hozzáadni» volt.
Jánost ellenben «azért az Ulánszkyné túl feltűnően csinálja» néven emlegették.
Amihez nem volt joguk; a szép bárónőnek nagyon tetszett János, de ezt nem mutatta; tehát nem tudhatták a sápváriak , hogy tetszik neki.
És mégis tudták; ez a sápvári titok.
Így zajlott az élet két héten át.
Sápvár megszerette a két pesti fiatalembert; a két pesti fiatalember megszerette Sápvárt.
Olyan forróság volt ezidőben, hogy éjjel senki se tudott aludni.
Annyi szél se volt a határban, amennyi egy telefónfülkében szokott lenni...
Volt egy nap, amikor Lukács Ede már kezdte únni a várást; János már kezdte únni Lukács Edét; Zénó már kezdte únni Jánost; mindenki kezdte únni a meleget.
A meleg nem kezdett únni senkit.
Szombati nap volt; Bimbay úr pedig felheccelte Lukács Edét:
- Mikor kezditek már az ásatásokat?!
Már nincs az a nagy érdeklődés.
Már alig várom, hogy előkerüljenek a Mátyás-korabeli kincsek.
- Igen, igen, - bólogatott Lukács Ede, - majd beszélek a fiúkkal.
Behivatta Jánost és Zénót, - akiknek a hivatali szobáját a banképületben rendezték be - és így szólt hozzájuk:
- Azt szeretném, ha hétfőn megkezdenők a munkát.
- Milyen munkát? - kérdezte Zénó szórakozottan.
Lukács úr szigorúan nézett rá.
Zénó észbe kapott.
- Hja, igen, igen, - mondta helyeslő arckifejezéssel.
János sietett közbelépni.
- A tervek készen vannak, - mondta.
- Hétfőn megkezdjük a munkát.
Zénó felsóhajtott.
Lelki szemei előtt szuronyos csendőrök, béklyók és akasztófák jelentek meg.
Levette a pápaszemét és megtörölte.
- Ma este pedig, - mondta Bimbay a háttérben, hogy hirtelen jókedvét elrejtse, - ma este autón kimegyünk a birtokomra, vadászni, őzbaklesre.
- Én nem jöhetek, - felelte gyorsan Zénó.
- Holnap Sallai Nagyéknál ebédelek.
- Azt le lehet mondani, - legyintett Bimbay.
De Zénó mérgesen nézett rá.
- Téved, - mondta - azt nem lehet lemondani.
Ebben maradtak.
János és Zénó a Fehér Bikában ebédeltek.
Az ódon templomtorony árnyékot vetett a terraszra.
Végtelen, poros, fülledt csend volt.
Ingujjra vetkőzve ültek ott.
- Ilyenkor nyáron, - jegyezte meg János, - kilószámra tudnék ugorkasalátát enni .
Te nem?!
Zénó nem felelt.
Evett, - de lelke távol volt; nem tudta, hogy eszik; és nem tudta, hogy nem tudja.
Gondolatban karöltve sétált Anikóval a házuk mögötti kertben, ahol gyümölcsfák alatt ugorka, tök, borsó, bab, paradicsom, kapor , karalábé termett s vigyázva kellett lépni az indák közt.
- E konyhanövények közt láttam meg magát először, - mondta Zénó halkan, de nem olyan halkan, hogy János meg ne hallja.
- Engem?! - kérdezte megütődve.
Zénó felkapta a fejét.
- Hja, nem, nem! - felelte zavartan.
- Csak elgondolkodtam.
János fejcsóválva mondta:
- Öregem, a nőügyeket ki kell verni a fejünkből.
Ma még vadászunk, lovagolunk és tenniszezünk, holnap azonban, ha nem is a rendőrség, de a sápváriak lesújtó véleménye elől menekülnünk kell majd.
Mert bár a lelkiismeretünk és priuszunk tiszta, a sápváriak közt lesznek egyesek, akik könnyelmű rágalmakkal illetendnek minket s e rágalmakat úton-útfélen terjesztik majd rólunk.
Ki kell térnünk az útjukból, pajtás, mert a károsult ember olyan, mint a dühödt bika.
Zénó szomorú csodálkozással bámult rá:
- El akarsz menni?!
Most?!
- Hogyne!
Húztuk a dolgot, amíg lehetett.
Lukács Ede megkezdi az ásatásokat, a mi vezetésünk mellett.
De mondd, Zénó, hova vezessük mi az ásatásokat?!
Néhány nap s az emberek türelmetlenkedni kezdenek!
Különösen az érdekeltek.
Az ásatások természetéből következik, ezt te, mint régész, jól tudod: hogy minél tovább ásatsz, annál mélyebbre kerülsz.
És, merem hinni, ha a föld tüzes mélyéig leásatunk, akkor se találunk mást majd, mint legfeljebb néhány öreg lófogat , legjobb esetben egy-egy öreg kengyelvasat.
- Nem halaszthatjuk tovább a munka megkezdését?!
- Nem! - felelte János; és Zénó tudta, hogy e tekintetben tévedhetetlen.
Zénó lesütötte a szemeit.
- És ha önként bevallanék mindent?
János bólogatott.
- Miért vallanál be mindent?!
S kinek?!
- Anikónak.
Nem akarom elveszteni.
János szigorúan nézett rá.
- Ezt verd ki a fejedből, Zénó.
Ha kiadod magad, akkor biztosan elveszíted.
Így esetleg... így esetleg veled jön.
Zénó izgatottan fészkelődött a helyén.
- Velem?!
- Nos, igen.
Lehet.
Próbáld meg.
- Mit?!
- Az apja nem adja hozzád.
Talán megszökik veled.
És aztán feleségül veszed.
- Gondolod, hogy...
- Ha szeret?! - suttogta fáradt mosollyal János.
- Én nem vagyok szerelmi tanácsadó.
Csak egyet kell szem előtt tartanod.
Nem maradhatunk itt tovább, mint a munkálatok megkezdésétől számított egy-két napig.
Már pedig hétfőn meg kell kezdeni...
Zénó most, a rároskadó kétségbeesés hatása alatt, nagyon férfiasnak látszott.
- Majd gondolkodom azon, amit mondtál.
Úgy érzem, igazad van.
De úgy látom, nincs igazad.
- Öregem, - legyintett János - ha két férfi vitatkozik, akkor mindig egy harmadiknak van igaza.
- Harmadiknak?!
- Igen.
Egy nőnek.
És ebben az esetben is... az ember csak vesztegeti a szót és a végén összeomlik egy rózsás arcocska s egy üde mosoly előtt, amiből, mint említettem, rengeteg van a világon, de az ember egyszerre mindig csak egyről tud...
S ajánlom figyelmedbe, ha úgy érzed, nincs erőd a szükséges ellenállásra , gondold meg: most ugyanaz a helyzet, mint amikor szegény voltál.
Akkor, úgy -e , meggondoltad volna, hogy szerencsétlenné tegyél -e egy becsületes, tizennyolc éves , rajongó kis siheder hölgyet, magaddal rántsd -e a nyomorba?!
Nos, most van pénzed , de becstelenséggel szerezted!...
Zénó elfehéredett e szavak hatása alatt.
Levette a pápaszemét, visszarakta , megtörölte.
- No és, - kérdezte egy kevéssé remegő hangon - és olyan még nem volt, hogy az ember becsületes úton szerezzen pénzt?!
János elgondolkodott.
- De igen, - felelte végül, - már volt rá eset.
De addigra a hölgy máshoz ment feleségül.
Zénó hosszú ujjai az asztalon doboltak.
Most már elvi kérdést csinált a dologból.
- No és a más, akihez hozzáment, - kérdezte tanáros hanghordozással, de izgatottan, - a másnak volt pénze?!
A másnak lehetett pénze?!
És becsületes úton jutott hozzá?!
- Igen, - felelte János.
- Szóval csak nekünk nem lehet?
- De.
Nekünk is lehet.
- Pénzünk?!
Becsülettel szerzett pénzünk?!
Elég pénzünk?!
- Hogyne.
Lehet.
Becsülettel szerzett pénzünk.
Elég pénzünk.
Nekünk is.
Csak akkor már öregek vagyunk.
Zénó most már dühbe gurult.
- Aha! - kiáltotta - értem; és a más ,- akihez hozzáment , mondjuk, az nem öreg?!
Mi?!
- De.
Az is öreg.
Zénó az asztalra csapott.
A poharak megzörrentek.
- Hát fiatal, becsületes, gazdag ember nincs?!
- Van.
De az nem nősül.
- De fiatal, gazdag, becsületes, nős ember nincs?!!
Mi?!!
- Van, de az valószínűleg érdekházasságot kötött.
- Ezt a rágalmat visszautasítom! - üvöltött Zénó a terraszon; tudóshoz nem illő indulattal.
- Nem lehet valaki fiatal, gazdag, becsületes és szerelmes valakibe?!!!...
János állta a sarat:
- Akkor nem viszonozzák a szerelmét.
Zénó most összeomlott.
Csaknem könyörgően kérdezte:
- És ha viszonozzák?!
- Akkor elüti egy autó; vagy tégla esik a fejére.
- Szóval semmi sincs rendben?!
Sehol, soha?!!
János kék szeme elborult; Lukács Sárira gondolt.
S csaknem szeliden felelte:
- De van.
Csakhogy elérhetetlen.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE