Szavazatvadászat.
A közbirtokosokhoz tekintsünk be, átestek a levélolvasáson, mely a Kardos-féle különös végrendeletről értesiti őket.
Már azért is kibékültek a megholttal; - mert ujabb alkalmuk volt czivakodni az élőkkel, s a reménybeli örökséghez a két testvérnek csak egy szavazat hiányzott, az öregebb testvér az ifjabbal fél nap alatt elhitette , hogy ő okosabb.
- Nekem mindenesetre több eszemnek kell lenni; mert öregebb vagyok, - okoskodik az idősebb, - enni is én tanitottalak, különben most is a füled mellé dugnád a kanalat , mint kicsiny korodban.
- Nem mázsáltatnád meg az eszedet?
Gúnyolódik az öcs; mert az az örökség mégis jobb lenne egy magának, véli borzasztó testvéri indulattal.
- A mázsán is többet nyomnék; mert te még nem találtad ki, hogy mi testvérek egyenlően is osztozhatunk az örökségen, akár én téged, akár te mondj engem okosabbnak, - érted -e, bamba?
- Nojsz, nem veszekedem veled, - nyugszik meg az öcs a magyarázaton, - hisz tudom én , hogy neked több eszed van, mint nekem, szamár !
Ezen tehát hamar megalkudtak, és azt is kicsinálták, hogy elmennek a legközelebbi városba, fölkeresik a "Fekete kutyát" (már tudják önök melyiket ?) beszélnek vele okosan, megveszik jó szóval és igérettel, ez utóbbival nem fognak fösvénykedni, és még azt is kisütötték a kereskedelmi viszonyokból, hogy a kereskedő jobbadán hitelből él, hát higye el azt is, a mit ők mondanak neki, és szavazzon az öregebb Kardossra , aztán majd ők is tudják, mi az emberség, azaz legyen kicsit lóvá.
A heti vásár jó ürügy, a boltból olajat, szerecsendiót és szegfüborsot kell hozni , ugy véletlen betekintenek hozzá, még szerencsének tartja, hogy megalázzák magukat, kivált ha kezet adnak.
Az ilyen jámbor burger eldicsekszik vele és boldog lesz.
A gondolat hatalmas, - vélik a testvérek, két olyan tenyeres marok , mint az övék, a vért kisajtolná a gyöngébbnek ujjaiból, - menjünk, tegyük boldoggá a potrohos fűszerest.
A remény jó alkuvó, olcsón árulja ajándékát, enged, végre azt is elhitték a testvérek, hogy a kézszoritásért a füszeres olcsóbbért adja az olajat, ez is haszon , menjünk!
Fölrakattak a kocsira két napra való szénát és abrakot, a jó reménytől dagadozva helyezkedének el a puha szénában és álmodoztak arról, amiről a tót, mikor azt monda , hogy ha király lenne, szénakazalon feküdnék és hájas piritóssal élne.
Beértek a városba, a heti vásárra a jó idő becsőditette a vidékieket, a népszerü " Fekete kutya" nem ürült ki alkonyatig a vevőktől, s az örökségéhes testvérek az átellenben levő boltból nézték, hogy a garasos vendégeket milyen nagy emberséggel halmozta el a fűszeres, mérte nekik a repczeolajt, fenyőmagot, - élénk átható hangon kivánta nekik a szerencsés utat, a jó egészséget, kikérte, hogy máskor is legyen szerencséje, ne kerüljék el a "Fekete kutyát ," és mindig jó, olcsó és igaz áruczikkekkel szolgál nekik.
Alkonyatkor elfogyott a falusi vevősereg, s a két Kardoss átment az ütközetre.
- Jó estét, sógor! mondja az öregebb, - azt gondoltuk, szétnyomják a boltot a vevők , egész nap nem lehetett befurakodni, vallja meg: hány zsák aranya van?
- Isten hozta a tekintetes urakat, isten hozta!... mondja a fűszeres megszokott előzékenységgel, egyszersmind intett a napi munkában elfáradt legényeknek és inasoknak, kik a fűszeres fiókhoz dülleszkedtek, de a vendégek láttára kiegyenesedtek, és hat torok kiabálta, hogy mivel szolgálhatnak?
- Betekintettünk, kedves rokon!
Mondja a fiatalabb atyafi, hogy a nagy készségre mondjon valamit.
- Van friss provencei olajom, - czukrom, kávém, tegnap érkezett rizskásám olyan, mint ha szemen szedték volna, - mivel szolgálhatok a tekintetes uraknak.
- Sohase titulálgassuk egymást, kedves rokon - mondja az öregebb, - atyafiak vagyunk , - mondja nagy markával elkapva a kereskedőnek jobbját, s meglöké testvérét, hogy az meg fogódzék a másik kezébe, - eljöttünk megköszönni a szállást, mit Fehérváron megosztott velünk.
- Nem méltó ennyi figyelemre az a csekélység, - mentegetölődzik a fűszeres, - és hogy a czukor és kávé helyett is mondjon valamit, - nyájasan kérdi: - hogy s mint szolgál az egészség?
- Mi, hála istennek, élhetünk, hanem szegény pesti rokonunk, mint tudja, kedves rokon, - itt hagyott bennünket ebben a czudar világban.
- Az istennek ugy tetszett, elvette közölünk, - mondja a boltos, pedig kár érte , hitványabb embereket is talált volna a halál; de az nem válogat.
E testvérek nem találták egészen meggondoltnak az utóbbi szavakat, atyafiságos szeretetből rájuk is czélozhatott a szóval, s az a czukor- és kávéárulótól impertinens gorombaságnak is megjárná.
- A végrendeletnek mását megkapta?
- Igenis, megkaptam, olvastam is.
- Mondja a fűszeres.
- Hohó,... alkuszunk, rokon, - mondja az öregebb, - ketten a sógorra szavazunk, hány süveg czukrot rak a kocsink oldalába?
- Tréfálni méltóztatik, - szabódik a fűszeres, - én értek az olajhoz, megösmerem a sárga repczemagot, tudom, hogyan föstik a kávét, szemem észreveszi, ha más fűszeres kenyérhéjat reszelt a bors közé, - megérzem, ha a nagykereskedő kőport kevert a rizskása közé, hogy nehezebb legyen, - ennyi az én tudományom, erre meg is tanitom inasaimat és az egyszeregyre, egy kicsit a korbácscsal is rászoritom őket; de a boltból ki nem mernék menni tudományommal az emberek közé, - ez az örökség nem nekem volt szánva.
A tekintetes urak...
- Már megint tekintetes ur?
Fenyegeti az öregebb atyafi.
- Bocsánatot kérek, ... mondja a fűszeres, és helyreigazitásképpen folytatja... önök diákos urak, tanulták a földleirást, tudják merre van Cuba és Jáva, honnét én a kávét kapom, rá van irva a hordók oldalára, - azt is tudják, hogy Jamaica micsoda országban van, falu -e vagy város? miből készitik a rumot?
Berlin is nagy város, a legjobb kékitőt onnét hozatom, ráirom a levélre, a posta elviszi, magam pedig azt, sem tudom , az alsó városi kapun kell -e arra mennem vagy a fölsőn; mert én árvaházi gyerek voltam, hat esztendeig viaskodtam fekete kenyér és szijkorbács mellett, - keserves szenvedések után megtakariték néhány fillért, megvettem a "Fekete kutyát ", ez akadémiában professzor vagyok; de a koriandrumon kivül aligha tudok tiz diák szót, - mit szégyenkedjem olyan értelmes, diák szóval megrakodott uri emberek között, mint ...
- Mint a tekintetes urak.
- Már megint tekintetesuraz bennünket?
- Ezer bocsánat, hogy kicsuszott a számon ... mentegetődzik a fűszeres, és ügyetlenségét elpalástolandó, egy berohanó vargainasnak gyorsan kimért öt nehezék szurkot.
- Bátyám! ... sugja az ifjabb az öregebbnek, - kapaszkodjál meg hamar ebben a czethalban, ez meg hagyja magát fogni, végy meg hamar egy mázsa czukrot.
A vargainas elszabadult, a fűszeres ujra a rokonok szolgálatára állt.
- Kedves rokon, - kezdi az öregebb megegyengetve testét, - ez a mi meghalt rokonunk nem volt ám bolond ember!
- Én is azt állitom, - igenli a fűszeres, - nekem van magyarborsom, gáliczkövem , babérlevelem, - tűzkövet, taplót is árulok, megveszem első kézből, kiszámitom a járandó évi kamatot, beosztom a boltbért, segédfizetést, inasok élelmét, nyereségül egy kis százalékot, s ennyi összeadással megkeresem kenyeremet.
Ha azt mondaná valaki, - barátom, itt van háromezer forint, évenkint kapsz ennyit, de mondj valami okosat, a milyent a szomszéd borbély nem tud, pedig a hatodik oskolából csapták ki, - lelkemre mondom, nem tudnék mondani; sőt ha kigondolnám is, nem merném kimondani ; mert, hiába, a firmát nem lehet kompromittálni, - a "Fekete kutya" becsületes ember , - mert ezt igy mondják az emberek, s én nem szégyenlem, - hanem az elkeseritene, ha azt mondanák, a "Fekete kutya" okoskodik, eszét akarja mutogatni, pedig nagy szamár.
Kardos ügyvéd rokonunk, mint mondják, mindig okosat beszélt, egy koncz papirt vett tiz váltó garasért, tele irta, megért kétezer forintot; én egy mázsányit teleirnék, kapnék érte hat font sajtot.
Ez a különbség köztünk, s elegendő, ha belátom, hogy az elhunyt rokon okossággal szerzett vagyonát azon családtagnak hagyja, kinek legtöbb esze van.
- Ha ilyent árulnának a nagykereskedők, hamar megrendeltem volna, nem lett volna szégyen a kereskedőnek, most százas nyereséggel tehetném kelendővé; de mert ilyen czikket nem árulnak, az üzletet más fogja betakaritani.
- Bölcsen volt mondva, rokon, - véli az idősebb rokon, - mi diákos emberek, hasonlón gondolkoztunk, - örülünk, hogy a mi kedves rokonunk is megértette az elhunytnak intenczióját.
Az örökség a talentumnak van desztinálva, az intelligenczia lehet itt az egyedüli bázis, mert a czivilizáció századában az ideák preponderáncziája maga felé billente az ekvilibriumot.
Az emberiség megunta a materializmusnak omnipotencziáját, ma már nem csak a kapitális, hanem az intellektuális kultura is deczidál.
Az embert nem csak a mammon, hanem a judicium szerént is klasszifikálják.
- Az individuumok kvalifikácziója valóságos nemzeti akviziczió, s a nemzetek reputácziója a szerint eleválja magát, amint a privátusok gradatim fölvergődtek a kapaczitás legmagasabb fókusára.
Uj éra nyilt az emberiségnek, s a familiák törekedjenek, hogy tagjaik disztingváltassanak azon forum előtt, mely a mediokritást fumigálja.
A fűszeres a diákszavak hallatára étvágyat kapott egy kis latinságra, és mohón várta , hogy a föllengős atyafi olyant mondjon, hogy ő is rámondhassa azt a két diákszót , melyeket a miséből a csősz is tud, - és elképzelte, mily szép lenne alkalmas helyen azt mondani az atyafiak meglepetésére: Dominus vobiscum!
Fájdalom, a szavalat nem igy végződék s neki most már nagyon is magyarul kellett mondani valamit.
- Ennyi diákszó, - mondja a fűszeres, - hol fér meg egy fejben?
- A studium, kedves rokon, - meg a diligenczia.
- (Meg a korbács !) - gondolja a fűszeres a hetvenkedőnek arczából dicsekedést gyanitva; mert hogy ez a két dominus ingyen nem jött az olajszagot nyelni, azt kitalálta.
- Meddig lesz szerencsénk?
Kérdi a fűszeres a diligencziás atyafit.
- Azt tartom, reggel elmehetünk.
- Olyan hamar el méltóztatott végezni a teendőket?
- Volna bizony még valami hátra, ha kedves rokonunk valami okosat akarna mondani.
- Azzal nem szolgálhatok, mint előbb is megjegyzem, - legdrágább portékám a vaniliagyökér, ha valami értékeset mondok, az: vaniliagyökér vagy vizahólyag.
- De hát a Kardoss-örökség?
- Keveset gondolok vele, - nem vagyok rá méltó.
- De rokon urnak szavazata van.
- Nem tagadom, szólhatnék, de nem merek, - ha ezek a rossz kölykek összedöntik a mandolát a mazsolával, kiválogattatom velük, az idővesztegetésért pedig néhány vonást szabok rájuk, - ezt értem.
- Eladom a kását, minden fontnál tudom a tiszta nyereséget, ezt harmincz esztendeje cselekszem, és nem hibázok; tovább nem gondolok , őrzöm a firma becsületét.
- Helyesen cselekszi, rokonunk, - de a Kardoss-firmáért is mondhat egy szót, - mi kifogása van ellenem?
- Semmi, - éppen semmi, - talán egykori főnökömnek sem lett volna, pedig az is sok diák szót tudott, az árjegyzéken az összeget summának, az oldalt latus-nak, az áttételt meg nem tudom bizonyosan, valami tralatus-nak irta.
- Olyasminek, csak azt tudom, hogy abban is volt valami latus-féle.
- Maradjunk mi csak a summánál, kedves rokon, ha maga a szavazatot nekem adja ...
- Majd gondolkozni fogok.
- Idővesztegetés lenne, kedves rokon, - legjobb, mondja ki most, aztán én is mondok valamit, megéri ezt a boltot.
- Vegyen melléje még egyet, - tudja, rokon, hogy a jó szónak mindig akad párja, aztán jut is, marad is mindkettőnknek.
- Igy nem lehet, a firma nem engedi, - az emberek sokat beszélnek.
- Hadd beszéljenek, a "Fekete kutya" fekete marad, s ha lebeszélik róla a feketét , juttatok én föstékre valót,... mondja ki, rokon, az igent .
- Ugy, - nemet akar mondani.
Jegyzi meg a tekintetes rokon izgalommal.
- Kétfélét mond ön, egyiket sem értem, - szóljon, rokon világosabban.
- Világosan szólok, - ajánlkozik a fűszeres, - ha bizománynyal tisztelnek meg , ösmerős jó firmákhoz fordulok, azok által a dolgot elvégzem, s a becsület fönn van tartva, A végrendelet prókátori ügylet, a mihez nem értek; de van Pesten egy ügyvéd , elhunyt rokonunk társa, - én tudom a kereskedésből, hogy a társat szigorun választják meg, - bizonyosan rokonunk is hasonlón cselekedett, azért teljes bizalmamat helyezem Sipos ügyvéd urban, azt fogom megbizni s ha az ön részére adja, az ügylet be van fejezve számadás nélkül.
- Ez az én feleletem, ez szabott ár, és el nem térek tőle.
- Megelégszem!
Mondja a remélő atyafi, s néhány barátságos szó után kezet szoritott a fűszeressel, és kölcsönös ajánlás mellett elválának.
A vendéglőbe érkezve a fiatalabb testvér töré meg a csendet.
- Bátyám, a "Fekete kutya" hogyan hajt?
- Ostoba állat, egyenesen a vadas boltba akarja terelni a pecsenyét, és a fáradságért jól sem akar lakni, - jó, hát ugy vegyük meg a vadat.
Ez a prókátor majd értelmesebben beszél, mestersége árulni az igazságot, kérdezzük meg tőle: mennyiért adja?