Az ötödik számu atyafi.
Megsétáltatom az olvasót, Pestről átmegyünk a budai oldalra, Fehér és Veszprém megyén keresztül elmegyünk Kupa országába, meglátjuk utközben a rendezett uradalmakat , melyeket a földmérők láncza fél század lefolyása alatt szabályos arányokra osztott, - azután egy félreeső falunak sarokházában keressük fel az ötödik számu atyafit, Kardos mérnök urat, a somogyi egyenes vonalak egyik elkészitőjét, saját dolgozószobájában, a rézvonalozók, távcsövek, földabroszok és mérnöki szerelvények között.
Asztalánál ül, régi, rongyos szélü papirra ir valamit, ludtolla néhol megbotlik a simítatlan papiron; de azzal ő nem törődik.
Tudja ő, miért ir ilyen paczalféle papirra, - a mit rá ir, tartalmánál fogva hosszu időre van szánva, néhány esztendeig a szekrények zugába kerül, a moly nem bántja, sőt még az egér is megunná rágni a szivós anyagot, igy biztosan megmarad, s ha meglelik, egy látására le lehet olvasni róla minden betüt.
A mostani papirt a legkisebb nedvesség megrothasztja, a betü lehalaványodik róla; pedig a mit most irni akar, leányának van szánva; de az unoka is hasznát veheti.
A mit itt irva találsz, szeretném szóval elmondani; de éveid számát tekintve , álmodjál még a jövendőről, aranyozd meg a felhőket, néhány év mulva is jókor lesz megtudnod, hogy az ember igavonó állat, ki van rá szabva a teher, és hagyján, hogy azt czipelni kell; de jaj annak, ki még ezt a részt is kénytelen huzkodni, mi a párjának volt szánva.
Igyekeztem eszedet mivelgetni, - a mit idáig megmondhattam ez emberekről, megmondám , és mig én e földön maradhatok, józan vezetőd leszek; de ha idő előtt bele kell feküdnöm a földbe, melyen oly sokat lótottam-futottam, szó helyett utasitsanak e sorok, és bizonyitsák be, hogy apád a véletlenről sem feledkezett meg.
Az idő nem fárad ki a gyaloglásban, léptei egy perczczel sem késnek el az eddigi nyomtól, s észre sem veszed, hogy anyád mellé magasulsz; s minthogy isten egy pár rózsát is lehelt arczodra, - mint a kert virágait, az elmenők visszafordulva is megnéznek.
A nézők nem mindig csak nézők, kandiak is, és a meglátott virág után némely kéz ki is nyujtózkodik, s éppen e gondolatnál akarok időzni.
Elhiheted, mert apád mondja: a nő a férfi ellenében gyenge báb, és hogy egyenkint össze nem zuzzák; oka talán az a szemérempir, mit arczotokra ihlett a teremtő, és a férfierő, midőn e pirt le akarná tépni, előre és ösztönszerüleg megdöbben attól a halavány arcztól, melynek rózsáit megrablá.
Legkevesebb egy egész évtizeden át buvárkodja a férfi a tudományok titkát, - a bevégzett tanulmányok után teljes számitással mértéket vesz önmagáról, s a ki megszokta a tanodák padján az összemérkőzést, kilépvén a nagy világba, hirtelen észreveszi saját előnyeit, s mikor nem is gondolja, észrevette, mennyire hátramaradt mellette a nő, kivel az életpályának megosztására vállalkozunk.
A férfiak eltagadják hiuságukat; mert az telhetetlenebb a nő hiuságnál, mely a piperén is jóllakik; de a férfiu minden pályának dicsőségére megéhezett, diadalt, bámultatást, kitüntetést szomjaz, és titkos gondolatában nem elégszik meg a babérral; hanem bevágyik a történet lapjaira, és ha tőle függne, vastagabban kenné föl magára a szint, mint egy gyenge asszony az öltözőasztalnál.
E hiu nép az örök emlékezet vágya mellett győzedelmeskedni vágyik azon gyöngéd nemen , mely csak egyszer botolhatik és egyetlenegyszer sem támaszkodhatik föl, - se győzelemre elhozza kiiskolázott nyelvét, mely a szónak változatos hatalmát ügyesen használni jeles tanároktól tanulta meg.
A nőnek fogalma sincs e rettenetes fegyverről; még kevésbé tudja, hogy a férfiak találták ki azt a mesterséget, hogy a nyelv el tudja palástolni a szivnek titkát, mely a nőnek arczán számtalanszor árulkodva ül ki.
- A férfi a nő ellenében nem a vihar, mely midőn a gyenge gályát letöri, ugyanakkor a százados tölgyet is kicsavarja, de a szerény ibolyát mégis élni hagyja; hanem az a nyári napsugár, mely megcsalja a növényeket reggeli sugarának langymelegével, s mikor az kinyilt kelyhével akarja fölfogni a jótékonyságot: a nap déli melegével mindenről lepörköli az életnek szinét.
Ha a nőt a férfinak mámorától kellene óvni; tán ezered részét nem irták volna meg azon, könyveknek, melyekben a nőnek szerencsétlensége a fő gondolat, hisz a mámor gyermekiesen őszinte; de remegjetek azon józanságtól, mely a lelkiismeretnek furdalása nélkül hazudik, mely az egyszeregynek biztosságával számitja ki a tapasztalatlanság hátrányait, s mely oly kényelmesen rendezi el hálóját, hogy a mi a kétségbeesett nőt őrültté teheti, neki még fájdalmat sem okoz , és társai előtt kaczagva sorolja el gyötrelmeit, mint a vad indus, ki ellenségének fejbőrével számol számos küzdelméről.
Hányszor hizelegtek a nőknek szépségükért, a kertnek legszebb virágaihoz hasonliták : mosolyogj ilyen gyarlóságra, és utasitsd a hizelgőt a legközelebbi kertbe, hadd tépjen egy csomót, és a másik napnak lehunytával kérdezd meg, miért szórta ki a tegnap magasztalt s ma már elhervadt virágokat? - értékük vagy becsük miért fogyott meg néhány órának mulandóságában?
Az égnek csillagait annyiszor mondák hölgyszemeknek, s a kik elhitték, sokszor könnyezének, hogy ne hasonlitsanak a csillagokhoz, és csalódás okozta bánatukban nem mertek fölnézni az égre vigasztalásért.
Hiuságuk az égbe magasztala magát , szerencsétlenségük pedig nagyon is földiekké tette őket.
Hittek a nők olyan vállalkozóknak is, kik a felhőket akarták elhozni, a sziklákat elrepeszteni; - e közönséges kalandorok silányabbak a tolvajnál, kinek mégis volt annyi bátorsága, hogy éjnek éjszakáján, tán a lelkek órájában, ki merjen lépni a csillagtalan sötétségben, és eltulajdonitván a másét, elszántságában az erővel szemközt merne állni.
Hazugságuk föltétele azon együgyüségnek, mely a hangos szónak is hitelt ad, és azt hiszi, hogy lábainál az erőnek büszkesége hajlott meg; pedig az a lelketlenség, mely azt várja, hogy a másiknak gyarlósága a porba hajoljon le utána.
Hol mindez nem volt elégséges, - hol az ügyetlenség idejekorán elárulta magát, hol a nő természetes esze és ösztönével megvédi magát: akadt ellensége, ki a nagyravágyás pórázán tudta maga után csalni a nőt.
Emlékezzetek meg Eötvösnek azon szép költeményéről, melyben a galynak levele lekivánkozott ágáról, hogy a szellőnek szárnyán a magasba szállhasson; de a kóró meginté, ne kivánkozzék le; ha csak az ő sorsára jutni, azaz: hirtelen elfonnyadni nem akar.
Az igéret fényes pillangó, mely vagy elröpül, vagy ha megfogod, legtöbbször szárnyának szines pora ujjaidon szennynek marad meg csak.
Legutoljára hagyám az észnek fegyverét, - mely halálosan talál! mert amint urává tudott lenni a férfi a természetnek: hasonfelével is megküzd.
A szó engedelmes szolgája a találékony észnek, és mert nem a közönséges nyomon jár, nem is tudod hálóját hol veté ki?
Hasztalan mérkőznél vele, - vállalkozásodban hosszan időznél vele, s végre is rabjává szegődnél az erős hatalomnak; de hogy megbirálhasd, - ne kövesd szavait, mik csak a hitnek vannak elmondva: keresd föl tetteit, - s ha azok egy nyomon járnak szavaival, tanuságot teendőnek szivéről is, - különben a szó tett nélkül csak nyegle hirdetményi csalétek, mely a silány portékára akarja rácsalni a vevőt.
Atyádnak szavai szigoruak saját neme irányában, s talán a másik oldalról is bemutathattam volna; meglehet, csakhogy benned legféltettebb kincsemet akarván védni , éberségre figyelmeztettelek, mint a természettudós, ki leczkézvén tanitványait, az oroszlán nagylelküségének példáit is elbeszéli; de először is mindjárt megmondá tanitványainak, hogy az oroszlán szerfölött erős, hussal táplálkozik, és nagy körmei vannak.
Már a középkorban magas érdemmé vergődött a férfiaknak nők iránti lovagiassága, s e régi példa jelenben is követőkre talál: de mert az ember vegyüléke jónak, rossznak, a példáknak föltétlen hinni nem lehet; mert az is példa, hogy az ember az ölyv által üldözött gerlét megvédé a ragadozónak körmeitől, de otthon mégis kalitba zárta.
Eszed toldja meg az én gondolatimat, s az élet tegyen téged oly bölcscsé, hogy tájékozhasd magad, s akkor elértem czélomat, melyért ezt és hasonló számos jegyzetet előre megirtam."
Ime, - itt van a mérnök urnak néhány arczvonása, valamit már Kardos ügyvéd ur jegyzeteiből is tudunk; ezekből és a következőkből kialakul az egész s ha különcznek találjuk is, alapjában bajos lesz eltagadnunk az embert.
- Szabad? kérdi a mérnökné a félig nyitott ajtón át férjéhez belépve.
- Végeztem már.
Mondja a mérnök helybenhagyásképpen, jegyzetét a szokott takaróba helyezvén, melynek külsején e szavak álltak: Jegyzetek Jolánom számára.
- Elfáradtál kedves férjem.
- A munka nem hagyja megrozsdásodni az észt s ha nem munkálkodnék az ember, unalmában többször eszébe jutna a halál s idő előtt agyonbusulná magát.
- De a te korodban nyugalomról sem volna fölösleges gondolkodni.
- A szerencsések és a gazemberek már az én koromban jó ágyat vetettek maguknak , feleségem, s minthogy a szerencse engem nem keresett, én meg a gazságot: igy folytatnom kell a munkát miattad és gyermekemért, érted -e feleség?
- Az én férjem mindenre talál alkalmas választ.
- Ok nélkül semmit se higyjetek el, mondja a mérnök többesben, észrevevén, hogy a " kis lány" is belopódzott már az anyja után, és nem háborgatva a beszédet, apja mellé állt, s a mily magas volt már, ülő apjának homlokáig lehajolva, azt megcsókolá.
Az apa folytatá a beszédet: az ok próbája az állitásnak, mint az összeadásnak a kivonás , vagy ha valaki nem akarja elhinni, hogy a kétszerkettő négy, két-két almát összeteszek, aztán egyenkint összeszámlálván, szemeinek és tapintatának bebizonyitom , hogy a két csomóban együtt négy darab van; s ekkor kénytelen elhinni, vagy akarja vagy nem.
- Igen férjem, hanem az én véleményem szerént a szerencse olykor-olykor hozzánk is betekintett volna, ha be nem csapod az orra előtt az ajtót.
- Nem tagadom, a multkori tagosztálykor néhány száz darab aranynyal kináltak meg, ha az u ... -i közbirtokosoknak kieszközlöm, hogy a határukhoz eső részen adja ki uraságom a részt, s én nem csak nem fogadtam el...
- Hanem ha én itt nem vagyok ...
- Kilöktem volna az ajánlót az ajtón.
Ezt akartad mondani kedves feleségem?
- Valóban ezt.
Pedig lásd, öregem, mégis éppen azt a részt eszközölted ki nekik.
- Mert uramnak is igy szolgáltam leghelyesebben.
- Az aranyak nem lőnek vádlóim, s a közbirtokosságnak érdemes tagjai még hazugságképpen sem mondhatják, hogy részüket vették; hanem kapták, s ha valahol az országuton találkozunk, nem vagyok kénytelen őket köszönteni a magam pénzén vett kalappal.
- Ne hidd, hogy az emberek meg ne tudnák különböztetni, mikor és mi a meghálálni való, s minthogy ösmerik egyenességedet...
- Most jó izüt nevetnének, hogy az a nagy egyenesség mégis meggörbül, ha jó helyen találják megmarkolni.
Ezt mondanák édes feleségem, s minthogy eleven szentek nem lehetünk, igyekezzünk emberek lenni; legalább a példakereső megbecsüli a maga faját is, és ha idáig a türelemnek példájaként hasonlatot csak az állatországban kapott, a szamarat, a jámborságra a birkát, szorgalomra a hangyát, figyelmességre a hiúzt , munkásságra a hódot, szelidségre a galambot, hűségre a kutyát; legalább a becsületességre találjon példát az emberek között.
- Örömest meggyőztem magamat, kedves férjem, mondja a nő férjét megölelve, ha ellenkező véleményt mondanék, megbocsáthatod a nő szeretetének és az anya aggodalmának.
- Ezért aggódol? kérdi az apa a kedvenczet maga elé állitva, s mint a képirónak legszebb képét, ugy helyezé a kellő nézőpontra, hogy hatását el ne téveszsze.
A leány a gyermekkorból a hajadonéba kezdett átváltani, élénk szemeiből kibeszélt az ébredező lélek, a bánatnak fellege árnyékot nem vetett az arczra, finom vágásu szájának nem lehetett még panasza, magas homloka fölött a gazdag fonat koszorú és korona együtt, s a hogy az arczon a szeretet sugarai áttörnek, önkéntelen keresnéd a szárnyakat, melyek kiegészitenék az angyalt.
Előbb megdöbbentene e kép egy idegent, mint az apát, midőn anyja mellé mintegy mutatónak állitá, maga nem tudá, mi ihlette lelkébe azt a nagy nyugalmat, mely tartózkodás és szorongás nélkül mondatja vele: Ezért aggódol?
Az apa néhány másodperczig fásultan nézé gyermekét, aztán nem akarván a megbámultat megpirítani, kedves enyelgésével azt mondja:
- Mim vagy nekem, mondd meg?
- Az én kedves apámnak engedelmes lánya.
- Ne mondd többé e szigoru szót: engedelmesség! utasitja az apa.
Mig azt hittem, hogy tudatlan gyermek vagy, megvártam tőled az engedelmességet; mától fogva az ok is legyen parancsolod, s a hol valamely dolog eszedhez is beszól, vitasd meg, s ha meg nem érted, kérdezd meg az okot; mert korodban már megilleti a lányt, hogy maga is mondjon valamit, és nagyon szégyenleném, ha észrevennék rajtad, hogy a mit szád mond , csupa ösztönszerüség.
S ha ellenmondanak, mindjárt az ellenkezőt is elhiszed.
- Kedves férjem, olyan komolyan beszélsz, mintha czéhbeli mesterember volnál és inast szabaditanál.
- Ilyenfélét gondoltam én is, feleségem, magyarázza a férj, megtanitottuk lábaival járni, kezeivel munkálkodni és enni, - nem jut eszedbe félni, hogy lépés közben elesik, nem félted, hogy a tűvel a vászonhoz böki ujjait; - s édes feleségem, ha mindig hallgat, vagy mindig azt mondja, mit apja vagy anyja súg neki, ha hirtelen elhalnánk mellőle, ki fog neki súgni?
Az asszony nem vitázott, férje mellett ez csak kezdetben volt lehetséges, mikor a nő még azt hitte, hogy a hatalmon is osztozkodni kell; de midőn a férj minden véleményről számot adott, s a női gyöngeségek ellenében a legkiméletesebb gyöngédséggel emelt szót: észrevette, hogy a férj a nőt szeretettel, az asszonyt kimélettel, a vitázót okkal, a tudatlant ésszel akarja megnyerni, nem egyszerre, s a pillanat hevében; hanem lassan, hogy ne ütközetnek zajában semmisüljön meg a gyöngébb, hanem a türelmes tárgyalásban erősbödjék, emelkedjék a másiknak magasan járó eszéhez.
Igy nevelék a gyermeket egyetértésben, czivódás nélkül, nőnek és embernek, s a mérnök biztos szemmel nézvén a haladást, nem tudott aggódni a gyermeknek jövendője felől , bár a kincsek gyüjteléke nem biztatta, hogy az anyagi gondokra megemlékeznie nem kell.
Az anya még néhány perczig időzött a dolgozószobában, de belépvén az uradalmi levélhordó, leányostul eltávozott, magára hagyván a férjet levelei közt.
A hivatalos levelek tartalmát gyorsan átfutá, legutolsónak maradt a legösmeretlenebb kézirás, a pesti posta jegyével.
Nem emlékezett rá, hogy pesti emberrel dolga volna , földesurával szokott egyedül levelezni; de az ilyen küldeményt messziről megismeri .
Sokáig tünődött; de ki nem találván a váratlan levelet, fölbontá megtekintés végett .
Kardos ur levele volt, váratlan és hozzá kelletlen, mint az, a ki neki irta.
Harminczadik esztendeje nem irtunk egymásnak, s azon idő alatt mindketten annyira megvénültünk, hogy egymást meglátva, tökéletes idegenek volnánk.
Harmincz év alatt saját nyakamra vénültem, agglegény vagyok, párom nem akadt rám, s a nap, mely délutánra süt már nekem, rideg óráimban szivem melegét nem hogy nem fokozza, de még a meglevőt is elszivja.
Isten engem ugy segéljen, jól esnék egy rokonkebel, melyre én is lehajolhatnék, azért visszagondolva arra, hogy a spártai erkölcsök nem a mostani világba való mintapéldányok, ön sem hiszi, hogy az ügyvéd eleven ördög; tehát engem is megölel.
Amint halmozott ügyeimet annyira rendezhetem, hogy feleim kára nélkül kihuzhatom lábaimat a fővárosból, elmegyek a régi fészek felé, - egyedül ugyan, - mint mikor onnét hajdan eljöttem; de egy kis tekintélylyel, tűrhető vagyonnal, melyet bár a közelgő vénség itt hagyat velem, de némi örömmel mondhatom, a ki utánam fog következni, szorgalmamat áldani fogja.
Örvendeztessen meg levelével, kedves rokon, és irja meg, hogy szeretettel fogadja rokonát,
A mérnök megkereste az ollót, a nagy negyedrét ivre irt levélnek tiszta felét levágta, s eközben fennszóval mondja, hogy akárki is meghallhatá:
- Már ebből is látszik az ügyvéd, a papirost ingyen kapja, félivet csavar össze levélnek, s alig ir rá husz sort, a többi mind üres.
Ha valaha látott régi oklevelet , tudhatná, apáink tenyérnyi papiron uradalmakat kaptak adományban, legalább a felső-örsi prépostság adománylevele nem nagyobb a tenyeremnél.
Ügyvéd rokonom beirt levelének beirt részén hátul még maradt annyi hely, hogy a b ... i pusztának fölosztását kiszámithatom rajta, aztán marad egy egész tiszta levél, ezt összegyüröm nyolczadrétbe, ráirom a választ, és a takaró is kerül belőle.
Rokonomnak ez egyetlen küldeménye értelmesen megmondja, hogy harmincz esztendő alatt idősebb, gazdagabb lett; de szive elfonyadt, vagy eredetileg sem volt egyéb dagadónál, melyet sem főlve , sem nyersen nem lehet megenni.
Maga elé simitá a papirt s megirta rá a választ:
Ha valaha Somogymegyébe vetődik, s meglátja a rendezett uradalmak egyikének fasorait , jó lesz tudni, hogy az az egypár százezer sudaras fa két holdas faiskolából került ki, hová tizenöt forint áru magból én vetettem el saját kezeimmel, igy diszesitsük a földet, melyen a legnemesebb teremtmények volnánk, ha kötelességünknek megfelelni tudnánk.
Ha valamelyik füz- vagy akáczfámat kivágom, gyökeréből uj sarjadék verődik fel, és folytatás következik a végtelenségig, azon egyszeri cselekedetből, hogy leültettem.
E fának lombos ágai lesznek, s ha az ut mellé ültetem le, a nap forró heve elől alája menekül a fáradt utas, igavonó állat, vagy sürü levelei közt fészket rak a madár.
Meglehet, egy ilyen fa harmincz esztendei növés után sem ér többet egy váltó forintnál: de ha egyetlen egy vándornak adott árnyéka pihenést, ha zivataros időben egyetlen embernek lőn a hosszu sorban nyomra vezetője, többet használt az emberiségnek, mint az olyan agglegény, ki lelkében télen-nyáron fázott, s egy kis meleget annak idejében nem akart megosztani egy kinálkozó rokonérzelemmel; mert nem tudott példát venni a fáról, mely élve árnyat ad, halva pedig utolsó szálkáig az embernek hasznára válik.
Tudtam, hogy ön bünhődni fog; mint maga mondja, délutánra fordul napja s most már megijed a nagy árnyéktól, s nem bánná, ha szomszédjában állana valaki, hogy annak árnyékától ne látná a magáét.
Tele van az erszénye aranynyal, s e becses terhet nagylelkün itt szeretné hagyni, ha cserébe rokonszeretetet kapna az utolsó fölvonásra, mikor már a dörmögést ingyen senki sem tűri, s az agg közelében még csak az maradozik meg, ki sajnálja, hogy a lábán levő csizmát majd más lopja el.
Vétkezném a sors bölcsessége ellen, ha büntetésének utjába állanék.
Engem még nem bolonditott el a pénz, s e világkormányzó mammonért vénségemre nem veszek nyakamba nyügöt, - nőm és leányomat nem kényszeritem, akár remélt, akár valódi haszonért , mankóhordóvá.
Rideg önnek a világ, elhiszem, - azt is észrevette, hogy a pecsenyeszagra éhesek jelentkeznek; én megmutatom önnek, hogy olyan ember is van, ki e varjuszerepet magára nem vállalja.
Miért csavargott a földön annyi ideig hiába, azaz: nem hiába a pénzszüreten; de igen is hiába az élet valódi czélja felé, melyet magasabb hatalom intézett, mint egy somogy-megyei mérnök, vagy egy pesti ügyvéd.
Nekem van örömem nőmben, kinek hű társa és gondviselője voltam, van örömem egyetlen lányomban, kinek lelke az én vezérletem alatt méltó lett azon kegyelemhez, mely szivembe lehelte; ön azonban száraz ág , melynek semmi érdeme, hogy a szerencsének köpenye megakadván benne, egy pénzeszacskót ejtett le melléje.
Az ép karu nem hagyná magát megcsonkittatni milliókért; tehát kétségtelen, hogy épsége milliókat ér.
Ön nehezen gondolkozott még a gazdagságnak ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét ezerei mellett.
Ön maga az oka, hogy ilyen leczkét kap, mért volt oly ügyetlen, hogy nekem oly nagy darab irópapirt küldött.
Akadna oly lelki nyomorult, ki eszemet megitélné, mert egy gazdag és időske rokonnak kinálkozó szeretetét elutasitom magamtól.
Kiki ugy itél, amint esze van hozzá.
Én a munkának embere vagyok, munkásságomnak gyümölcsét is óhajtom; de csak azért, hogy rendeltetésemmel megférő örömet is adjon; de kincshalmazt gyüjteni és annak rabja éppen ugy nem kivánok lenni, mint börtönőr, ki aludni sem mer bezárt rabjai miatt.
Szánnom kellene önt; de akkor foglalkoznom kellene az ön bajainak tudásával.
E büntetést nem érdemlem meg, ki önnek e bűnt nem tanácsoltam.
Maradjon ön magának, nem akarok önnel találkozni, s ha van még önnek ideje az elmélkedésre, győződjék meg , hogy vannak olyanok is, kik az öntudatos egyszerüségben, a következetes tiszta gondolkozásban okvetlen megtalálják a földön egy részét a mennyei örömnek, miről az oktalanok és pénzhajhászok azt hiszik, hogy pénzért legbizonyosabban meg lehet venni.
Az ön papirja elfogyván, jó egészséget kivánok
A mostani börzepapirosos világban nem igy gondolkoznak; ez embert nem a közönséges kaptára szabták, s hasonmását az utczán mozgó seregből nem tudnám kifogni.
Mindegy , mielőtt az Ur Sodomának elpusztulását előre megmondá Ábrahámnak, ez könyörgött : kegyelmezne meg az Ur a városnak, ha ötven, ha negyven, ha csak tiz igaz volna benne .
Az Ur ezt is megigérte; de még ennyi sem találkozott benne.
Az ember szabad akaratra teremtetett, a jó és gonosz közt választhat, s e kettős utnak különbsége szülte azon eredményt, hogy az egyiket elhagyni, s a másikon haladni erény.
A mérnök elküldé a levelet.
Lelke megnyugodott, s bement neje szobájába, leányát magához ölelé, ujra meg ujra elmélyedt a szép gyermek nézésében, s azt gondola: még ez a szép gyermek sem vesztegetheti meg szivemet, hogy miatta az önérdek utjára térjek.
Ilyen ember is van, kedves olvasóim, - ámbár ritkán, például azonban szükséges, mint a falukon a torony, honnét megláthatja az ember, mennyivel kisebb a többi.