Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
XIII.
Vasárnap este mikor besötétedett, Dávidka Zsuzska kiosont a házból.
A kezében két mázatlan csupor, amilyenekben az ételt szokták vinni az aratóknak .
Sietett egyenesen a városházára.
Az őrmester a folyosón ült az ajtó közelében a villásbajszú Mártonnal.
Kockáztak .
Az asztalkán egy boros kupa volt, meg egy vörös lánggal lobogó faggyúgyertya.
A körülöttük terjengő dohányfüst elárulta, hogy ők is szeretik a tilalmast .
Mikor a leány benyikkantotta a folyosó ajtaját, a két pipa gyorsan eltűnt.
Csak két koppanás hallatszott, az asztal fiókjának csesszenése.
- Nini, te vagy? - kérdezte az őrmester .
Azzal megint kivette a pipát a fiókból, és tovább szívta.
- Én vagyok, Miska bácsi .
- Ételt hoztál?
- Azt, - felelte a leány.
- Egy kis sült húst, meg egy kis bélest.
- Az imént járt itt Kis Andor nénje is.
Meghízik ez a két rab, attól tartok.
- Hát mindegy Miska bácsi.
Ha már elhoztam, hadd adjam is be nekik.
S hogy az őrmester felállott, a kötény alól egy csomó levelesdohányt dugott hirtelen a markába.
- Várj, Márton, - mondotta az őrmester a kulcsokat előcsördítve.
A dohányt beledobta a pajtás szeme előtt a fiókba s megindult a dohos folyosón a leány előtt a rabokhoz.
Először az Ilona ajtaját nyitotta ki.
A leány beadta ott az ételt szó nélkül .
Aztán a legény ajtajába dugta bele a kulcsot és így szólt:
- Ne soká mulass; jöhet valaki.
Mert ő már tudta azt, hogy Zsuzsi voltaképp a legényhez jár.
Zsuzsi a sarokba vetette az edényt és lázasan susogta:
- Megmentem Andor.
Itt a ruhám.
Öltözzön bele.
És ahogy lehányta magáról a ruhát, tovább susogott:
- Magával megyek Andor.
Elmegyünk ahova akarja.
A pénzt már elkészítettem , megélünk belőle holtig.
Csak menjen! siessen! fusson előre!
Forduljon be Pánczél Örzséhez.
Az már tudja, várja.
Elrejti, míg én odaérkezek .
Andor tétovázott.
- Sebesen! - szólt a leány.
- Nincs veszteni való idő.
Azzal, hogy a legény még mindig határozatlanul állt, a nyakába vetette a szoknyát, lecsúsztatta a derekáig, és ott gyorsan megkötötte.
Majd a kendőt tette a fejére, azt is eligazította .
A legény akkor megölelte Zsuzskát .
- Áldjon meg az Isten, milyen jó vagy hozzám !
És arcon csókolta.
A leány egy pillanatig önfeledten feküdt a legény karjaiban, aztán így susogott:
- Itt ez a kés is.
Dugja a csizmaszárba.
Ki tudja nem kell -e magát védenie!
Így .
Most pedig kösse hátra gyorsan a kezemet.
Itt a fazék-kantár, ezzel.
Ezt a kendőt meg tömje a számba.
A többi az én gondom.
Andor megcselekedte mindezt, és mégegyszer megcsókolta a leányt.
Ez volt minden, amivel a leány szerelmét viszonozhatta.
A legény kilépett, s ráfordította a kulcsot a nehéz vasajtóra.
Az őrmester szembe jött vele a folyosón .
- Várj Zsuzska, - mondotta bodor füstöket eregetve.
- Éppen most izente a bíró , hogy az ángyodat kieresszem.
Andor megállott, s hogy az őrmester elhaladt mellette, égő homlokát a nedves hideg falhoz nyomta.
Az őrmester kinyitotta a Dávidkáné börtönét, és beszólt:
- Gyere no.
Szabad vagy .
Az asszony kilépett.
- Amott vár a Zsuzsi.
Haza vezet.
- Isten áldja meg Miska bácsi, - rebegte az asszony.
Azzal megindult a világosság felé.
Andor nem merte megfogni a kezét.
Félt, hogy az asszony meglepődésében elárulja .
Megindult hát előtte szapora, apró leányos lépésekkel.
Az asztalka mellett kellett elmenniök, amelyiken a gyertya égett.
Márton éppen akkor gyújtott pipára a gyertyánál.
Mikor föltekintett, csak a Dávidkáné arcába pillanthatott.
Andor már elkopogott előre, ki a szabadba.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE