XIV.
- Szereti Chopint? - kérdezte tőlem Michaelis Ilona.
- Tudom, maguk férfiak túlédesnek tartják őt...
És van is benne valami... valami földöntúli szomorú szépség...
Annyi szépség és annyi szomorúság, hogy azt már szinte meg sem lehet bocsátani neki.
Igen, vannak, akik egy nőnek nem bocsátják meg azt, hogy túlszép, egy szentnek azt, hogy túljó.
De én, én imádom Chopint, annyi van benne megmagyarázhatlan...
Lehetetlen egy ilyen embert nem imádni...
Igen, tudom , Csajkovszki sokkal mélyebb, tépett, szomorú.
Egyáltalán az oroszok...
Ez még aznap volt.
Michaelisék nagy fehér szalonjában hetet mutatott az óra.
Már egy óra óta Michaelis Ilona vőlegénye voltam.
Chopinről beszéltünk.
És Csajkovszkiról.