Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
XIV.
Mikor kiértek a sötét utcára, Andor visszafordult, és megfogta az asszonynak a kezét .
- Jer, siessünk!
Az asszony keze megrándult az örömtől.
De egyszerre megértette, hogy a szerencse velük tart; meggyorsította a lépéseit.
Elkerülték a városháza előtt daloló törököket, s a kormos esti sötétségben a széles kocsiút közepén mentek az alsó kapu felé.
Kocsi görgött velök szembe.
Az elől ki kellett térniök.
Egy fa alá állottak, s a legény a nőnek a karját fogta.
- Álmodom, - susogta a nő, mikor a kocsi elhaladt.
- Minden éjjel azt álmodom , hogy együtt futunk.
- Nem, - felelte a legény, - most az egyszer szabadok vagyunk.
De kijuthatunk -e a kapun?
- Ki, - felelte az asszony.
- Csak azt nézik meg, aki bejön.
Tovább mentek az út közepén.
A felhők között csillagok tünedeztek elő.
A hold még nem kelt föl.
Egy-egy szűrös emberrel ha találkoztak, áttértek az út másik felére.
Aztán várniok kellett, a kapu közelében, míg kocsi jön, vagy kocsi megy.
Azt még se merték megkockáztatni, hogy magukban kérjenek kapunyitást.
S vártak percekig.
De minden perc száz év volt nekik.
Végre kocsizörgést hallottak.
A zörgés közeledett.
Komádi kilépett a kapusházból , s feltárta a kaput.
A kocsi begördült.
Ők meg mellette kiosontak.
A kapu bezárult mögöttük.
Csak akkor álltak meg, hogy összeboruljanak, mint két elkárhozott, aki a pokolból szabadult váratlanul.
- Siessünk! - susogta a legény, - nehogy utánunk találjanak.
Levezette az asszonyt az útról a kertek alá.
Egy magas palánk alatt megállt.
- Ülj le itt a sarkon.
Vagy menj be tíz lépést a gabonába és feküdj le.
- Mit akar Andor?
Csak nem akar itt hagyni!
A legény letépte és szórta magáról a női ruhát .
- Dolgom van még bent, - mondotta komoran.
- Ne kérdezz semmit.
Várj.
Azt hiszem , nem tart éjfélig.
- Dehát minek megy el?
Megfogják !
- Nem.
Itt a palánkon ugrok be, és itt is térek vissza.
Tedd a Zsuzsi ruháját a fejed alá és aludj, pihenj lelkem, mert aztán reggelig folyton megyünk.
Lefejtette gyöngéden az asszony marasztaló karjait.
A kést a csizmaszárban bejjebb szorította.
Beugrott a palánkon.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE