Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XV.
És aztán azon az éjszakán a hosszú séta.
Hosszú?
Én csak jártam a Nagy János uccában a fehér ház előtt, föl-le, a ház egyik végétől a másikig, mindig csak a ház előtt .
Egy rabról mondják, hogy a cellájában lépkedve így végigjárta az egész földet.
És ez az éjszaka oly hosszú volt.
Rózsák odabent a kertben és nekem annyi minden , amire gondolnom kellett, leszámolások és elintézések.
Odafönt az inas, a piros spenceres inas, aki még pár nap előtt olyan könnyen küldött el, a szavaival szinte lelökött az emeletről.
Nahát ma azután csodálkozhatott.
Igen, az inas ma megtanulhatta, hogy van igazság a földön.
És Elemér Miklós!
Most bizony fölvenné a kalapomat az istenhegyi havas útról.
És Erdős Gyula úr az ő nagy gyárával és preciz agyvelejével és sok-sok millió vagyonával.
Hát övé a monarchia legnagyobb furnérgyára, de enyém Michaelis Ilona.
És a többiek, Rózsika, egyetlen szeretőm, aki nem szeretett.
A gimnazista, akivel megcsalt és a fogtechnikus, akivel megszökött.
A pincér az alacsony füstös kávéházban, ott kint, közel a külvároshoz.
Milyen fölényes volt velem, de milyen!
De a kis gimnazistára, arra nem haragszom.
Azóta megnőtt és az Isten adjon neki olyan boldog éjszakát, mint ez az enyém.
De nem!
Hiába kívánom neki.
Embernek nem lehet olyan boldog éjszakája, mint ez az enyém ma...
Mégis nyakára léptem a világnak.
Most már fogjátok tudni, hogy ki vagyok.
Most kijött az igazság.
Félreismert tehetség vagyok, a boldogság tudományának egy zsenije, akit eddig nem hagytatok érvényesülni.
De ma éjszaka!
A kertben a rózsák és odafönt a fehér házban menyasszonyom álmodik velem.
És meghatottságomban eszembe jutott, hogy hazautazom szülővárosomba, kimegyek a temetőbe és atyám sírjára leteszek egy levelet, amelyben megírom neki, hogy Michaelis Ilona vőlegénye vagyok.
Szegény szülőm hadd tudja meg, hogy nem hiába kínlódott értem a földön.
A gyermeke, Michaelis Ilona vőlegénye.
A kapunak támaszkodtam.
Az elmult év!
Mennyi hajsza és kerülgetés.
Az uccákon hogy űztem Michaelis Ilonát.
Lehet mondani, hogy embervadászat volt.
És azután a tátrai út.
Az étkezőkocsiban velük szemközt, a vendéglői találkozások és hogy meglestem mindig a portásnál, merre megy és utána a sípályára és végül az éjszakai kirándulások föl az emeletre, Michaelis Ilona cipőjéhez és azután, amikor megláttam őket... az utolsó éjszaka... ők ketten, a fiú szobájának küszöbén....
A nap most kelt és én a kapunak támaszkodva szerettem volna felordítani, belejajgatni az éles vörös napba, belevonítani hosszan.
Az éhes farkas vonítását irígyeltem, a kutyáét, akinek hátgerincére lecsap a vastag bot...
Még a kutyát is irigyelnem kell.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE