Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
XV.
Az idő már éjfélre jár, s a nótárius még mindig ott ül a törökökkel a bor mellett.
A vágott arcú Amhát sok ujságot tud az ország minden városából, s a szultánnak a házában is élt, még pedig a háremben.
A hangja vékonysága bizonyította, hogy megvan erre a kvalifikációja.
Hát mindezek érdekelték a nótáriust .
Hanem éjféltájon föl kellett bomlania a társaságnak.
A volt bíró jelent meg közöttük rendetlen öltözetben, hajadon fővel, mint aki égő házból futott a szabadba.
- Nótárius uram, - lihegte - küldjön a bíróért, és gyerünk föl a városházába.
Azzal megindult sebesen előre.
- Valami baj van, - mondotta a nótárius Amhátnak.
- Ha lehet: visszatérek.
Azzal futtatta a szolgáló tizedest Dús Jánosért.
Buda Lőrinc lerogyott a szobában a karosszékre.
- Kis Mátyás volt nálam, - lihegte az ember - az akasztott Kis Mátyás.
A nótárius csak nézett rá értetlenül.
- Álmodott Lőrinc bátyám.
- Ő volt, a tulajdon maga élőeleven személyében!
A nótárius a fejét csóválta.
- Márton, - szólt a tizedesnek - hozz hamar vizes kendőt.
Hamar!
- Jaj, miket kell megérnem! - sopánkodott a fejét fogva Buda Lőrinc.
- Elbujdosok már innen!
Itt hagyom Nagy-Kőröst.
Az új bíró is megérkezett.
Kérdőn nézett a nótáriusra.
A nótárius csak vállat vont és Buda Lőrincre mutatott.
Buda Lőrinc folytatta:
- Ahogy ott fekszek az ágyamon, hallom ám, hogy valaki dörömböz, veri a kaput dühösen.
Kérdezi a szolgám, hogy ki az!
Feleli, hogy Ceglédről jön, háborús hírt hoz a vajdától.
Buda Lőrinc lihegve és szaggatottan beszélt.
Máskor vörös-kék ábrázata, most valami sárgás-zöld színt játszott a beszédhez.
A keze pedig minden harmadik szónál a nyakához emelkedett.
És a nyakát tapogatva folytatta:
- A szolgám mondta neki, hogy nem én vagyok most már a bíró, de az az ember se nem látott, se nem hallott, csak verte, rúgta a kaput veszettül.
Kiszólok a szolgámnak, hogy csak eressze be, gondoltam, majd ide igazítom, ha éppen olyan a híre.
Buda Lőrinc megint fulladozott, hákogott, mint a lúd.
Márton megérkezett a kendővel.
A nótárius elvette tőle és rácsavarta gyöngéden Buda Lőrincnek a fejére.
- Most pedig ágyba Lőrinc uram, és herbatét iszunk.
Buda Lőrinc úgy földhöz csapta a kendőt, hegy a víz szétföccsent belőle.
- Nem vagyok én bolond!
Nézzék meg a nyakamat.
Az az ember majd csaknem megfojtott .
- Dehiszen én egész este nálad voltam, - szólt az új bíró.
- Még oda hozták a hírit, hogy a legény is megszökött: leteperte a Dávidka-lányt és betömte a száját.
Annak a ruhájában szökött meg.
A nótárius elámulva nézett, Buda Lőrinc azonban nem hallott szót.
- Azután történt alig félórára, - hörögte tovább, - ahogy beereszti a szolgám az embert, azt mondja neki, hogy fusson a papért.
Az a tulok elfut.
Én magam maradok vele.
Az ember be.
Torkon ragad engem és leteper a földre, rátérdel a mellemre, két marokkal szorítja a torkomat: - ösmersz -e Buda Lőrinc: - aszongya .
A gyertya égett, megismertem, hogy Kis Mátyás.
Azt gondoltam, boszorkány nyom .
De az ember nem eresztett el.
Azt mondja: Hova tettétek a fiamat?
Elmondom neki , hogy éppen az imént szökött meg, hát akkor eleresztett és elrohant, mint a veszett bika.
- Kis Mátyás?
- Az.
- Dehiszen itt vannak az írások, - szólt a nótárius felpattanva.
- Adja ide a kulcsot bíró uram.
Dús János átadta a szekrények kulcsát.
A nótárius meg fogta a gyertyát és az egyik szekrényből gyorsan kiforgatta az iratokat.
- Ehol van, - azt mondja, egy csomó poros papirost dobva az asztalra.
- Itt a hadnagy jelentése, hogy az embert felakasztatta.
Jelentem a tekintetes nemes városnak, hogy a kódorgó Kis Mátyást ma a szőlők alatt megfogtuk és sok gonosz cselekedetéért felakasztottuk.
- Azután itt a nazur bég írása:
Kis Mátyás kőrösi alattvalót különféle orzások és ragadozások miatt a kőrösiek felakasztották.
Ezt az ügyet a kincstár megvizsgálta és a kőrösieknek ezt a tezkerét adta, hogy emiatt senki őket ne háborgassa.
Daut, budai defterdár.
Az írás pedig kelt 1061-ben, ramazán hónap 9-én, vagyis 1640-ben november közepén.
- És mégis ő volt, - hörögte Buda Lőrinc.
- Küldjünk a hadnagyért, - szólt a bíró, - a legényt el kell fogni.
Kend pedig feküdjön le Buda Lőrinc uram.
És a tizedest a hadnagyért futtatta.
- Még egy harmadik bizonyítványunk is van a Kis Mátyás haláláról, - szólt a nótárius, egy sárga papirost kiterítve.
- Ihol -e, a basa írása .
Kelt Pesten, november 16-án.
Így szól:
" Kőrös városában Kis Mátyás alattvalót fölakasztották , törvényesen végezték ki.
A városbeliek a kivégzésről ezen tezkeréért a törvény értelme szerint megfizettek."
Szefer, pesti dserdabasi.
- És mégis ő volt! - szólt az asztalra csapva Buda Lőrinc.
- Hiszen csak ösmerem .
Olyan benyomott orra nem volt itt soha senkinek, sem olyan vastag hangja.
A nótárius a fejét rázta:
- Aki egyszer meghalt, Buda Lőrinc uram, az nem szorongatja többet senkinek a torkát .
Márton a hadnagy egyik legényével lépett be az ajtón.
A legény megállt az asztal előtt, és mély remegő hangon szólott:
- Jelentem alásan, a tekintetes hadnagy úr meghalt.
A három ember álmélkodva nézett reá:
- Meghalt?
Hogy halt meg?
Mikor halt meg?
- Most.
- Most?
Hát hogyan?
Mi történt vele ?
- Megölték.
És egy nagyot nyelve, mintha a szemében ingó könnyeket akarná visszanyelni , folytatta:
- Ahogy jöttünk a pusztárul a város utcáján, még a hold is világított, oszt közbül lovagolt a tekintetes hadnagy úr, balrul én, jobbrul a János.
Már majdnem odaértünk a házhoz, egyszer csak azt mondja: Jaj!
Azzal lefordult a lórul.
- Lelőtték.
- Nem.
Nem hallatszott lövés.
Ember se járt arra.
Fölvesszük a földről.
Bevisszük a házba.
Azt gondoltuk, hogy a guta ütötte meg.
Hát mikor letesszük, akkor látjuk, hogy egy nagy réznyelű kés áll a mellében.
- De hát ki ütötte bele? - kérdezte az új bíró.
- Senkit se láttunk.
A hold sütött.
Nem volt mihozzánk közel egy lélek se.
A nótárius összenézett a bíróval.
Ők ketten gondoltak valamit.
- Azt a szökött legényt meg kell keresni! - mordult meg haragosan a nótárius.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE