Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENHATODIK FEJEZET, amelyet így is nevezhetünk: Sápvár diadala.
1.
János megállt a banképület előtt.
A kocsit félreállította; ő maga bement a bankba .
A hosszú pult előtt több földbirtokoskülsejű úr állt; továbbá egy kofa, aki pénzt rakott be; a baloldali ajtón tábla: «Vezérigazgató » felírással.
Ide lépett be János; felment az emeletre s benyitott az irodába.
Több helyiség volt itt egymás mögött, tele tekintélyes külsejű hivatalnokokkal, akik mind más és más munkával foglalták el magukat.
Az egyik a körmét ráspolyozta, a másik a fogát piszkálta, a harmadik evett, a negyedik olvasott, az ötödik kibámult az ablakon, a hatodik fényképeket nézegetett.
Csak az utolsó szobában ülő Poross Dezső, a nagy ember titkára diktált lázas sietséggel leveleket egy vékony, fiatal hölgynek.
De amikor János belépett, abbahagyta.
- Mit parancsol?! - kérdezte az elegáns titkár; a sápvári asszonyok bálványa , bizonyos lenézéssel.
A sápváriak imádják az idegent, de lenézik, ők tudják , hogyan lehet ezt összeegyeztetni.
- Lukács úrral akarok beszélni! - mondta János határozottan.
- Vannak bent nála - felelte a titkár fínom mosollyal.
- Kicsoda?!
- Nem vagyok köteles megmondani - mondta Dezső, mint fent.
- Én pedig nem vagyok köteles elhinni - kiáltotta János.
Szemeiben olyan láng gyúlt ki, hogy Poross Dezső meghökkent tőle.
- Majd benézek - mondta.
Nagyon sokáig maradt benn.
János eleinte az asztalon dobolt ujjaival; aztán a falon; s oly fenyegetően közeledett a vékony, fiatal hölgyhöz, hogy az joggal hihette: most már rajta akar dobolni; erre felugrott és kirohant a szobából.
János pedig hirtelen elhatározással benyitott Lukácshoz.
A nagy ember ott ült íróasztala mögött; mellette kétoldalt Szveniczai és Poross urak álltak, mint testőrök.
Lukács Ede arca sápadt volt, szemei rebbenés nélkül tekintettek a belépőre.
Egész lénye elutasítást fejezett ki, mint mindig, ha érdekei nem kívánták az ellenkezőjét.
- Beszélnem kell önnel! - kiáltott János.
- Tessék! - mondta a másik két úr.
- De négyszemközt! - mondta János.
Lukács nemet intett a fejével.
A másik két úr is nemet intett a fejével.
- Az ön érdekében! - kérte János.
Ez volt a bűvös szó, amely Lukácsra hatni tudott.
Töprengeni kezdett.
A másik két úr is töprengeni kezdett.
Végül Lukács Ede egyenkint hozzájuk fordult s rábeszélő hangon mondta:
- Menjenek ki egész nyugodtan.
( Mint az állatszelidítő, aki hideg szemeivel majd csak lefegyverzi a dühöngő vadat.)
A két úr egész nyugodtan kiment; ahogy Lukács kívánta.
- Foglaljon helyet, gyujtson rá egy szivarra és mondja el, miben lehetek szolgálatára.
János nem foglalt helyet és nem gyujtott rá.
Szokatlan izgalom vett rajta erőt.
- Uram! - kiáltotta - én becsaptam önt!
Szélhámos vagyok és szélhámost csináltam a legjobb barátomból is!
A telek földjében, amit eladtunk önnek, nincs semmiféle régi kincs; én visszaadom a vételár rám eső részét és ünnepélyesen megkövetem önt... én... én...
Lukács gúnyosan mosolygott.
- Ön tehát, fiatalember, - mondta metsző gúnnyal - pontosan kifejezve arra gondol , hogy visszaadja a pénzt és én visszaadom a telket.
Mi?!
- Igen!
Igen!
- Csakhogy ezzel a mesével elkésett.
Az ásatások folyamán kiderült, hogy azon a helyen egy, a tizennegyedik században-épült kápolna állt; a második kísérletnél éppen a sekrestye alá jutottunk.
A leletről szóló kimutatást megkaphatja Szveniczai szakértő úrtól; négy kelyhet, egy bogláros ládikót, két ékköves arany feszületet találtunk; ezzel költségeim megtérültek, a megállapított becsérték önökre eső százalékát készpénzben felvehetik a pénztárnál; egyébként szolgálataikra a jövőben nincs már szükségem, rendelkezésükre áll a háromhavi fizetésük is.
Ajánlom magamat.
János balkezéből szalmakalap lógott alá.
Erről most megfeledkezett; a kalap leesett a szőnyegre.
Lehajolt s felemelte.
Majd megfordult s mint az álomkóros , ment ki a szobából, végig a többi helyiségen s végül az utcára.
A nap sütött, emberek cammogtak mindenféle irányba, ami Sápvárott sietést jelent .
Az egész város a talált kincsekről beszélt; s ekkor a sarok mögül előugrott Bimbay Károly, vörös arccal, remegve a felindulástól, csontos ökleit rázva János felé.
- Csirkefogó! - kiáltott s az emberek megálltak az utcán - gazember, szélhámos !
Becsaptál!
Én lettem nevetséges és nem Lukács!!!
Még én segítettem megint nagy embert csinálni belőle!
Nesze!
Nesze!
Felemelte ébenfa botját s verni kezdte Jánost.
Az emberek bámultak, röhögtek s lihegtek a gyönyörűségtől.
S nem tudom, mi lett volna a dologból, ha valaki meg nem fogja a magából kikelt öregúr felemelt karját.
Ez a valaki lány volt s nagy, hideg sugárzó szemei voltak; amelyek azonban ezúttal melegen sugároztak.
Bimbay úr karját fogta, de Jánoshoz beszélt:
- Úgy -e, megmondtam magának, hogy nem lehet az én apámat becsapni.
Meg van ez írva a csillagokban.
János lehajtotta a fejét s az utcagyerekek kiáltozása és hangos nevetése közepett elindult a főtér felé.
Nem látta, hogy Bimbay úr most a lány felé fordul; nem látta, milyen megerőltetésébe kerül, hogy most a lányt meg ne üsse.
De aztán a melegen sugárzó szürke szemekbe nézett, amelyek most hidegen sugároztak ismét; és hirtelen lecsillapodott.
- A fene egye meg, - morogta - igaza van, a csillagokat illetően.
- Égnek emelte a szemeit.
- Ezt a Lukácsot spirituszba kéne tenni.
Egy kétfejű borjú közönséges dolog hozzá képest.
Aztán peckes léptekkel távozott.
Nagy napja volt ez Sápvárnak.
2.
Nagy napja volt ez Sápvárnak.
Mindenki tudta már, micsoda történelmi szenzáció indult útjára innen.
A déli pesti lapok nyilván tele lesznek vele!
Sokan az állomáson vártak rájuk.
Valaki - ez történt - be akarta csapni a nagy Lukácsot s a nagy Lukács csapta be őt.
A pénz oda megy, ahol van.
Sallai Nagy András lefüggönyözött ablakok mögött ült; Anikó mellette állt s hideg tenyerét az apja forró homlokára tapasztotta, - amikor Zénó megérkezett.
Belépvén a szobába, előbb meg kellett szoknia a sötétséget.
Azután két sötét szempárt látott; az egyikben szomorúság tükröződött, a másikban düh.
- Hát mégis hazudtál, te fickó! - reccsent rá András úr - hát mégis vagyont ért a telek és ti kicsaltátok tőlem bagóért!!!
Zénó nem ért rá felelni.
A házigazda felugrott s fenyegetően közeledett felé!
- Nem bánok már semmit! - kiáltotta magából kikelve - de nem akarlak látni !
Felejteni akarok!
Takarodj innen és be ne merd tenni a lábadat!
Zénó a lányra nézett; de a lány nem nézett Zénóra.
3.
Ismét a Fehér Bika terraszán találkoztak, János és Zénó.
Szótlanul bámultak egymásra egy ideig.
János ekkor már a negyedik pohár konyaknál tartott.
- Hallottad, - mondta kimeredt szemekkel - hallottad, hogy ez a... ez a Lukács tényleg talált...
- Hallottam - bólintott Zénó.
- Négy kelyhet, egy bogláros ládikót, két ékköves arany feszületet... összesen harminckétezer pengő értékben...
- Tévedsz, - mondta Zénó - teljes arany evőkészletet, tálakat, két óriási értékű , elég jó állapotban lévő misekönyvet és rengeteg ékszert... összesen kétszázötvenezer pengő értékben.
János előrehajolt.
- Komolyan beszélsz?!
- Komolyan.
- Szveniczai?!...
- Igen.
- Tudod bizonyítani?
- Tudom.
- Mit csináljunk?! - kérdezte János gyámoltalanul.
Zénó keserű határozottsággal mosolygott.
- Öregem, Pesten olyan szépen meglettünk volna a többi szélhámos között...
Kellett nekünk pont Sápvárra jönnünk?!
- Mit szólt Sallai Nagy András?!
- Kidobott.
És mit szólt Bimbay Károly?!
- Megvert.
Lukács Ede pedig felmondott.
A két szélhámos egymás szemébe nézett.
És megszorították egymás kezét.
Zénó felállt.
- Megyek, megnézem azt a motorkerékpárt; talán még rendbe lehet hozni.
- De hiszen még jár nekünk pénz a bankból.
Fizetés és százalék.
- Én azt Sápvár városának hagyományozom; az új tűzoltókészülékre.
Hallom, a régi már nem jó.
János bólintott.
- Jó - mondta - és nem jelented fel Lukácsot?!
- Nem.
Mert az az érzésem, hogy minket csuknának le.
Amíg azt hittem, hogy szélhámos vagyok, nem féltem ettől.
De most túlságosan igazam van; és az nem jó !
Ahhoz is gazdagnak kell lenni, hogy valaki igazán szélhámos lehessen.
4.
Este hatkor a Főtér sarkán találkozott Bonyavkáné Nováknéval.
- Hallottad már, - kérdezte Bonyavkáné remegő hangon - hogy Lukács Sári délután elment a két pesti fiatalember legénylakására?!
És ott találta őket, amint éppen búcsúlevelet írtak.
5.
Virágné: (félhétkor ).
- Hallotta, nagysád?!
Rajtakapták őket, amikor éppen szökni akartak.
Valami elszámolásbeli differencia volt, úgy hallom.
Csúnyán becsapták Lukácsékat!
Ilyen két pesti szélhámos.
6.
Flupánszky Tódor, a csapos:
- A csomagjukat vasúton küldték; ők beültek abba a rozoga mótorba; úgy látszik , Lukácsék futni hagyták őket.
De nem tudom, mi lesz velük, mert legalább egy liter konyakot megittak ketten.
7.
Sallai Nagy András:
- Ne bőgj, azt nem bírom nézni.
Persze, ők azt írják, nem tudtak róla, majd az ellenkezőjét fogják írni!
Megmondtam, nekem ide ne jöjjön az a fickó.
8.
Parajh Marci: Valamit tenni kell.
Ótott Kovács: Kimögyünk a szőllőbe?!
Bús Laci: Ki.
9.
S a mótor, csodálatosképpen épp ott akadt el a szőllő mellett.
S a két szélhámos hiába rúgta, csavarta, lökte, bíztatta; többé az az életben meg nem indult.
Így történt, hogy mire leszállt az éj, öten ültek a présház előtt.
Bús Laci hordta a borokat, Ótott Kovács már aludt; abban valamennyien megegyeztek, hogy valamit tenni kell.
A csillagok fénye kialudt már, amikor felkerekedtek.
A kocsist sehogy se lehetett életre kelteni.
Zénó ült a bakra, megtörölte a pápaszemét, visszarakta; majd hangos kiáltással elindította a lovat.
A ló meg sem állt velük a főtérig, ott beállt a standra s ott állt reggelig nyugodtan.
Zénó a bakon aludt, dülöngélve , János, Marci és Laci a hátsó ülésen, egymás vállán.
10.
Kinyitották az üzleteket, Bonyavka órás elfoglalta figyelőhelyét.
Emberek jöttek-mentek; a négy fiatalember mélyen aludt a kocsiban.
Lukács Dönci szétvitte a hírét a városban; csakhamar csodájukra jártak.
11.
S ez nagyon lényeges volt; mert aki még nem aludt hajnalban a sápvári utcák valamelyikén, az nem is volt a sápvári polgár szemében ember.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE