Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
XVII.
A négy török bizony nem tért vissza a két elesett cimboráért.
Vitték a zsákmányt .
Micsoda asszony!
Konstantinápolyban adnának érte kétszáz aranyat!
Az úton egy kétlovas kocsi haladt.
A kocsiban egy nagyszakálú pap ült, balján a kántor, a kocsis mellett ministráns gyerek.
A gyerek kezében hosszú fakereszt .
Temetésre mennek.
A kocsis letért a törökök elől az útról, de a törökök közrefogták.
- Szálljatok le! - kiáltotta Amhát.
- Dolgotok lesz.
Azok a fegyvertelen jámborok engedelmeskedtek szó nélkül.
A kocsis is le akart szállani, de azt a török visszaparancsolta.
Aztán a paphoz fordult:
- Látom, hogy temetésre készültetek.
Amott a Tisza mellett is van három halott .
Két ember meg egy kutya.
Földeljétek el őket tisztességesen.
Azzal az asszonyt belevetette a kocsiba.
Maga is melléje ült és rákiáltott a kocsisra:
- Fordulj meg!
A szegény asszony könnyes szemmel fohászkodott az égre.
A kocsi darabig az országúton haladt, aztán Amhát parancsára lekanyarodott a Tisza füzesei közé.
Nem is volt tanácsos nappal az úton járniok.
A magyarok, ha azt látták, hogy asszonyt, vagy gyermeket visz a török, ásóval, kaszával is rájuk támadtak.
Hát nappal csak lappangva utazhattak.
Így se volt merszök sokáig menni.
Mikor már annyira jutottak, hogy a pap boszújától nem volt mit tartaniok, Amhát egy sűrű füzesben megállíttatta a kocsit.
- Van- e valami ennivalód? - kérdezte a kocsist.
- Bizonyosan van, - felelte a kocsis savanyún.
- Az ülés alatt lesz valami.
Az ülés láda volt.
Abban a törökök megtalálták a sült libát meg a kulacsot.
- Ej, - kiáltotta Amhát vígan, - nem is gondoltam, hogy ez a pap ilyen okos ember!
A libának csak az egyik combja hiányzott.
Azt a pap még otthon költötte el , kóstolónak.
Amhát rátette a libát a kulacs oldalára és négyfelé nyiszálta .
Hanem, hogy az egyik combja hiányzott a libának, a három török hallgatva várta , hogy miképpen történik a megosztás?
Ha férfi volt volna Amhát, bizonyára odakínálja először a pecsenyét az asszonynak.
De Amhát nem volt férfi.
Az asszonynak csak egy karaj kenyeret vetett.
Az asszony pedig fogta a kenyeret és a szeme közé vágta.
A törökök nevették.
Egy soványképű arab volt köztük.
Amhát annak tolta a hiányos libarészt.
- Nesze Kötü, te úgyse sokat izzadtál az asszonyért.
A csonka részt talán egykedvűen fogadta volna az arab, de a megjegyzésre dühösen pillantott:
- Annyi a részem benne, mint neked! mint akármelyiteknek! - felelte fölforrva.
- Hohó! - szóltak valamennyien, - te jöttél leghátul!
És a legidősebb, egy csapzott bajszú vén haramia, hozzátette:
- Te csak utánunk kullogtál.
Az arab érezte, hogy a libafelosztás a zsákmányosztásnak a próbája.
Rálobbant a csapzott bajszúra:
- Gazember, aki különbséget kíván a zsákmányban.
- Nekem mondod a gaz szót?
- Mindenkinek, - recsegte az arab, - és neked is Balik, ha velem akarod a rövidet húzatni!
Szemben ültek.
Köztük a liba.
Kötü keze a tőrön.
Balik kezében a dárda.
Balik nem vitatkozott tovább, csak egyet fordított az ólomnyelű dárdán, s a kis arabusnak akkorát húzott a fejebúbjára, hogy az arab csak egyet nyekkent, meg egyet fordult, s elnyúlt a fűben, mint a béka.
A negyedik török, aki nyugodtan falatozott eddig a kenyérből, fölkelt és ránézett az elesett fejére.
Hát bíz a kis kopaszra beretvált koponyán akkor horpadás látszott, hogy felesleges volt arccal visszafordítani.
A török lenyelte a kenyeret és véres szemmel nézett Balikra:
- Most már én is azt mondom, hogy gazember vagy Balik.
Úgy püfölődöl itt, mintha te volnál a legérdemesebb.
- Hallgass Agár, ne csaholj!
Agárnak hívták a csúfnevén, mert hosszú volt az orra, és kicsiny az álla, és derékra is sovány .
Balik fenyegetőn rázta a dárdát.
- Hohó! - felelte szikrázó szemmel Agár.
- Velem nem lehet olyan röviden elbánni .
Balik nem feleselt.
Dühtől kidülledt szemei elég érthetően kifejezték, hogyan akar osztozni a pecsenyében.
Ahogy ott guggolt, hirtelen fölegyenesedett és megsuhintotta a dárdáját .
Azonban Agár csakugyan kutyalegény volt.
Keresztül ment ő a konstantinápolyi szpáhi-iskolán: megtanulta hogyan kell a vágtató lovon ülve feldobálni a fegyvert.
A Balik dárdája a földbe szottyant.
Agár előrántotta a handsárját.
És akkor a két handsár villant meg egymás ellen.
Agár igazi agárként szökött az erős vállas Balikra és keresztüldöfte a hóna alatt a handsárját.
Csak a ruhát döfte át, de a roham olyan erős volt, hogy Balik hanyatt esett.
Azonban Agárt is magával rántotta .
Amhát pedig evett ezalatt nyugodtan.
Minek is segítene?
Mentül kevesebben maradnak, annál több jut őneki.
Most már a két pap lova is érték, meg a kocsi.
A két megádázott birkózó ide-oda vonaglott és hempergett a fűben.
Balik még estében elejtette a handsárját, de amaz se tudta forgatni, mert a karja le volt szorítva.
A kék posztó szinte repedt az izmos Balik karján, ahogy Agárt magához szorította.
Össze akarta roppantani a mellkasát.
Azonban így alulról nem lehetett.
Átvetette hát a lábát az Agár lábán és föléje fordult.
- Al Allá, Agár!
( Isten veled !) - szólt Amhát búcsúzásképpen.
És beletömte a libamellet a szájába.
Bizonyosnak látta, hogy a Balik keze alatt megfullad.
Azonban Agárnak a fordulás következtében fölszabadult a jobb karja.
Abban a kezében volt a handsár.
Amint Balik föléje került, belemélyesztette a vékonyába.
Balik száján vér ömlött ki, karjai megtágultak.
Agár lefordította magáról, s Balik végigdőlt a fűben, úgy hogy a karja a melle alá bicsaklott.
Mintha az volna az utolsó gondolata, hogy kardot vonjon.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE