Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XVII.
Velencében már elszánt, gonosz munkát végeztem.
Gondolában sétáltattam végig a Canalén, színházban a fülébe hegedültettem a legforróbb Pucciniket, délelőttökön a képtárakban a Cinquecento érett szerelmei, kibéreltem a holdvilágot és megvesztegettem Tiziant.
Hiába!
Két hétig voltunk Velencében és még mindig nem volt a feleségem.
Nem volt az érzelgősségnek és a szerelemnek az a sok évszázados közhelye , amivel ne próbálkoztam volna.
Kopogtattam Desdemona házának kapuján és azután a Márk tér galambjai és este a népénekesek szerenátája.
Semmi sem volt számomra sem elég avult, sem elég olcsó.
És ha valaha is bejutok a szobájába, csak gyávaságomon múlt , nem becsületességemen, hogy nem lopom párnája alá a város és a világ legvakmerőbb szerelmi kalandorának, Casanovának emlékiratait.
Fölébredtem.
Ez már nem volt a régi holdkóros csatangolás.
Akartam őt testestől-lelkestől!
Nem a cipőjét csókolni, de mezítelen talpán csiklandozni a rózsaszínű bőrt.
Megölelni, magamhoz szorítani és csókolózni örökké.
Hetekig ki nem bújni a szobából.
Otromba, bukott vágyak.
Cserbenhagyott minden és mindenki, a Márk tér, a galambok , Tizian, egyformán.
Soha még ilyen lágy, ilyen tavaszos szeptember itt nem volt, mint most és soha férfi a szerelem városában árvább, mint én.
Sokszor kételkedni kezdtem, vajjon egyáltalán nő -e, mint ember tökéletes?
Valami hibája van biztosan.
Különben már lett volna egy gyönge perce, valami, egy magafeledkezett pillanat, amikor belémkarol, hiszen mégis én vagyok az egyetlen férfi mellette és lehetetlen, hogy ebben a városban egyik ember meg ne kívánja a másikat.
Legalább bántana!
Ha sértegetne!
Egy borzalmas veszekedés után fáradtság , vagy akármi, nem bánom, ha csak egy sírógörcs is, de a karomba dobná.
És boldog volnék akkor is, ha csak úgy érne hozzám, hogy megüt a kezével.
De még ennyi sem.
Semmi!
Még csak azt sem mutatja, hogy gyűlöl.
Mindig egyformán mosolygós, néha bántóan és gúnyosan engedelmes, de akkor is tartózkodó, önuralmas .
Mindig felülről szól hozzám, ami természetes is, hiszen magasabb, mint én és az emberek gyakran mosolyognak, ha egymás mellett megyünk az uccán.
Ilyenkor boldog vagyok.
A feleségemet kinevetik a férjéért.
Micsoda elégtétel nekem!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE