Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
II.
Éjfélkor a cigányok rázendítették a menyasszony-kisérőt, és a fiatal pár átment a kis kétszobás kerti hajlékba.
A vőlegény ugyan már jól elviselte a legényszűrt, nem is egyet pedig, de azért öregnek se mondható.
Fiatal feleség mellett fiatal Mathuzsálem is.
Dávidkáék különben is abból a kesefajból valók, amelyiknek csak harminc esztendős korában nő egy kis ürgebajusza, a hajuk meg olyan seszínű szőke, hogy meg se őszül, csak egyszer fehérre válik.
Hát bizony, ha embernek nem is, de legénynek vén legény volt már Dávidka Ferenc .
Hosszú legénységében mindig a módos lányok körül forgolódott, de bizony azok inkább a kútba ugráltak, hogysem hozzámenjenek.
Utóljára aztán Dávidka ráütött a zsebére és azt mondta:
- Nem kérek többet: veszek !
És vett.
Ime ott halad vele a vett leány az égő gyertyák között, amikkel sorfalat állnak a fehérruhás nyoszolyó-leányok, kékruhás ifjú-legények, a kerti házig.
Dávidka diadalmasan lépeget.
Nyakatlan halfeje büszkén és ragyogón ül a vállai között.
A menyasszony halaványan, lesütött szemmel megy mellette.
A cigányok még egy altató nótát játszottak az ablak alatt, azután nem maradt ott más csak az egyik vőfély, aki kivont karddal állott a ház előtt.
Állott, míg odabent az első házban újra rá nem kezdték a muzsikát.
Akkor visszadugta a kardot hüvelyébe és pipát vett elő a dolmánya zsebéből.
Kicsiholt és rágyújtott.
Szívta jóízűen, arccal a ház felé vigyázva.
Félóra mulva fölváltotta a másik vőfély, egy szikár magas legény.
- Van -e dohányod? - kérdezte susogva .
- Van, - felelte a másik.
És átadta a dohányzacskóját.
- Ne soká maradj, - szólt a hosszú legény a pipáját tömködve, - inkább gyakrabban váltsuk föl egymást.
A másik a ház felé pillantott:
- Pajtás, - susogta, - baj van Petenden .
- No.
- Hát tudod, ahogy itt álltam, hozzám vert a beszéd a házból.
- Mit beszéltek?
- Nem kellene tán elmondanom, de tudom, hogy te is kerülgetted az Ilonát.
Hanem adj kezet, hogy nem mondod tovább.
A legény kezet nyújtott.
- Hát tudod amint beértek, a szoba egyszerre kivilágosodott.
- Gyertyát gyújtott az Ilona.
- Azt.
Ez mingyárt gyanút keltett bennem, hogy mondok, minek ide a gyertya ?
Egyszercsak hallom, hogy aszongya: - Mit akar Ferenc?
- Ej, aszongya a Feri, hát nem vagyok -e urad?
- Uram az ajtón kívül, de nem idebent, - feleli a menyasszony.
- Fenét, - mondja a Ferkó.
Aszongya rá az asszony, hogy aszongya: - Elfelejtette kend, hogy mire esküdött?
- Nem, aszongya a Ferkó, nem felejtettem el, de látod csak olybá vettem, mint a borbély biztatását, mikor fogat húz.
- No, aszongya az Ilona, én nem vettem annyiba.
Aztán sok mindent beszéltek még , de egydarabig nem hallottam a muzsika miatt.
Mikor aztán a muzsika elszűnt , hallom ám, hogy az Ilona szinte kiáltva mondja: - Ha még egy lépést tesz felém , beleszúrom!
- Kést vett elő!
- Bizonyosan.
Hogy kibe akarta szúrni a kést, nem tudom.
- Kibe?
Hát a Feribe.
- Nem gondolnám.
Meg a Feri attól nem is ijedt volna meg.
- Hát megijedt?
- Úgy elhallgatott, mint a töröklátó gyerek.
- Úgy kell neki!
- Mingyár rá hallottam aztán, hogy átmegy a másik szobába, és hogy a kulcs megnyikordul az ajtóban.
- Úgy kell a kutyának!
- Hallgass csak...
A két legény hallgatódzott.
A gyertya már el volt oltva.
Nem hallatszott többé semmi beszéd.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE