Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Az ideál
1.
Ami az anyósokat illeti, én mindig különvéleményen voltam.
Valahány anyóshoz szerencsém volt, - igaz, mindig a más anyósához, - az mind kedves anyós, szelíd dáma volt; mindenkivel összefért, szerette a menyét, a vejét meg pláne.
Kivéve Ödön barátom anyósát.
2.
Mert Ödön barátom anyósa a legkedvesebb, legaranyosabb, legszelídebb dáma volt , futólagos megítélésem szerint.
És egyáltalában.
Csak hosszú előtanulmányok után jöttem rá, miként tette tönkre ez az asszony Ödön barátomat.
Ödön felesége tudvalevően Juliska.
Szőke, kicsiny, aranyos szemű asszony.
Szereti az urát.
Hárman laknak együtt: Juliska, az édesanyja és Ödön.
Természetesen Sápvárott.
A házasságuk első évében történt.
Ödön tíz szál fehér rózsát hozott Juliska névnapjára.
Juliska örült.
A mama azonban nem.
Neki vőpedagógiai elvei voltak.
S így szólt:
- Brunó minden nap húsz szálat küldött.
Ödön felkapta a fejét.
- Ki az a Brunó?
Csakhogy a mama összeszorított ajakkal meredt maga elé.
Jelezvén ezzel, hogyha tüzes fogóval sütögetik, most akkor se mond többet.
3.
Bezzeg mondott aztán!
Brunó szerepelni kezdett a család benső életében.
Brunó még akkor udvarolt Juliskának, amikor Ödönt nem is ismerték.
Brunó mindenben különb volt Ödönnél .
Jobban szerette Juliskát, jobban tisztelte a mamát.
Figyelmesebb volt , szorgalmasabb volt, rokonszenvesebb volt.
( Egy összeveszés alkalmával pláne csinosabbnak is kikiáltották.)
Ödön kezdte lidércnyomásnak érezni Brunót.
Kovács Brunót, mert ez volt a teljes neve.
Érdeklődött a városban és megtudta, hogy valóban volt itt egy Kovács Brunó, aki Amerikába vándorolt évekkel ezelőtt.
Ödön felvette a harcot láthatatlan ellenfelével.
A hallban, már díszes keretben ott lógott Kovács Brunó fényképe - a jó Isten tudja, honnan szerezték.
Már Juliskát is rajta lehetett kapni, amint behunyt szemmel, a zongora mellett ülve , ábrándozik olyan régmult történeteken, amelyek sohase történtek meg.
Ez volt a vőpedagógia diadala.
A mama nem akart mást, mint hogy Ödön el ne bizakodjék.
És elérte, hogy Ödön életét pokollá tette a féltékenység, amelyet egy férfi iránt érzett, aki tökéletes volt, mint a távollevők általában.
4.
Egy téli estén csomagokkal megrakodva sietett hazafelé.
Minden ajándék kevésnek fog bizonyulni, - gondolta, - mert hiszen Kovács Brunó sokkal többet hozott volna.
Pedig így is alig cipelte őket.
Egy sarkon zömök, kiskabátos, sapkás ember állt és kezét fújta, mert fázott.
Majd észrevette Ödönt, megszólította s felajánlotta, hogy csekély díjazásért hazaviszi a csomagokat.
Ödön ismételten, hosszan vizsgálgatta a sapkás embert, különösen az arcát.
- Kicsoda maga? - kérdezte remegő hangon.
- Miért?
- Csak.
- Kovács Brunó.
Ödön eldobta a csomagokat.
Megragadta a csúnya, borostás ember kezét.
Az értetlenül bámult rá.
- Nem mentem én tönkre, kérem.
- És hegyeset köpött.
- Mindig így ment nekem.
Bár maradtam volna itthon!
- Hallgasson ide - mondta Ödön.
És beszélt, beszélt.
És Kovács Brunó hallgatott.
5.
Éppen Ödönéknél voltam, amikor Ödön beállított a csomagokkal és Brunóval.
Brunó kitárta karját és keblére ölelte a mamát.
Mama elájult a karjában, Juliska sikoltozva menekült.
Brunó büszkén nézett saját képére a szembenlevő falon.
Ma már mindez a multé.
De azért, halandó, ki Ödönéknél bridzsezel, mint negyedik : ne ejtsd ki szádon soha a Brunó nevet.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE