Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXI.
- Ez nem lehet, - ismételtem magamban századszor is, hogy a szálloda előtt jártam.
- Ez nem lehet, hogy az a fiú és a többiek is mind, azt higyjék, hogy én megvettem Michaelis Ilonát.
Nem!
Én becsületszavamat adom, én esküszöm, hogy nem vettem meg őt .
Ez egyszerűen nem igaz!
És ha nem hiszik, hát én rágalmazási pört fogok indítani.
Én nyilatkozni fogok a lapokban.
Én népgyűléseken fogok tiltakozni az igazság nevében .
Én megválasztatom magamat képviselőnek, hogy ott, a parlamentben is kijelenthessem : » Nem igaz, hogy én megvettem Michaelis Ilonát.
Nem igaz, t. Ház.
Az egész, hogy úgy mondjam, nem egyéb, mint légből kapott, közönséges koholmány.
Mert lehetnek közöttünk politikai ellentétek, pártvélemények és indulatok, de egy valamiben mindnyájunknak meg kell egyeznünk t. képviselőtársak és ez, hogy Michaelis Ilona nem eladó !«
Éjfélig sétálhattam így és folyton az járt az eszemben, hogyan nyilatkozzam .
Valóságos cáfolatokat fogalmaztam meg gondolatban, azután ebbe is belefáradtam és számban egy félcigarettával fölbotorkáltam az emeletre.
Lefekszem.
Ha valaki fog tudni aludni ma éjszaka, úgy az én leszek.
Ilona szobája előtt kellett elmennem.
Még mielőtt odaértem volna, eszembe jutott valami szép, igazi.
Mint odafent a Tátrában tettem, meg fogom csókolni a cipőjét ma is.
Mert csak így fejezhetem be ezt a mai napot.
Megállok a küszöbe előtt.
Keresem.
Nincs ott a cipője.
Hát ezt is megvonta tőlem .
Kár.
És éppen ma, amikor ivott a poharamból, sőt kétszer tegezett is.
Tovább mentem a folyosón, az én szobám felé.
Kiveszem a kulcsot zsebemből , beillesztem a zárba, a kulcs nem fog!
Mi ez?
Tán eltévesztettem a szobát?
Nem.
Az ajtó fölött a szám az enyém.
Már akartam hívni a háziszolgát, amikor kezem véletlenül a kilincsre ér.
A kilincs enged.
Az ajtó nyitva van.
Azért nem tudta a kulcs kinyitni, mert már úgyis nyitva volt.
Tolvajt akarok kiáltani.
De nem.
Óvatosság!
Hátha én voltam az, aki nyitva felejtette az ajtót.
Ne gyanúsítsuk ok nélkül embertársunkat.
Belépek, villanyt gyujtok.
Az ágyban ott feküdt ő.
Nyitott szemmel feküdt, arca behajlított félkarján, kibontott haja a párnán.
Micsoda haj!
Most láttam így először.
Láttam ?...
Hiszen tudtam, hogy nem igaz.
Sokat szivaroztam, a fejemet is törtem, meg az, hogy ő ma kétszer is letegezett.
Biztosan ez részegített le, a »te «.
Ittas vagyok és...
De nem!
Nem!
Ez már nem lehet látomás.
Ezt már csak igazán lehet látni.
Az ágy mellett a széken ott feküdt fehérneműje, amit levetett.
Meg kell bolondulni ettől a sok édes fehérségtől és fölötte a harisnya, a hosszú, karcsú harisnya lábfejjel le a szőnyegre...
Nekitántorodtam az ágynak.
Éreztem, szétfeszült bennem minden.
És azután nem tudtam a szememet többé nyitva tartani, megszédültem, fejem lebukott a párnára.
Ő két karjával magához ölelt.
- Édes, - mondta és magához vont.
- Édes, édes - és megcsókolta a szájamat.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE