Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Molnár Ferenc
Az éhes város
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
36
Bekezdés
1835
Mondat
5143
Szó
57341
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
XXIII
Landauer Jenő, mint már egyszer említettük, szégyelte magát.
Önérzetes ember volt, s álmatlan éjszakákat okozott neki az a tudat, hogy a felesége keresetéből kell élnie .
És még ha olyan kereset volna, mint aminő a varrónőé, vagy azé az asszonyé, aki zongoraleckéket ad!
De Landauer Jenő érezte, hogy ezzel a kilencven forinttal a felesége szép lábai is meg vannak fizetve, ezzel meg van fizetve a szinpadon kötelező kacér mosoly, meg van fizetve szelid hullámban emelkedő fehér melle és a jog egy csomó piszkos gondolatra.
Amikor néha egyedül vacsorázott otthon, elgondolta, hogy azt a darab kenyeret, amit a szájába vesz, a szinházi közönség pénzén vették, s hogy ez a közönség ezen a pénzen jogot váltott az ő felesége lábának a látására.
"- Pfuj - gondolta - én nem vagyok férfi, mert a feleségem testéből élek."
Ez a komplikált gondolatlánc, amely dicsőségére válik egy állatorvosi elmének, folyton kinozta.
Alig mert szemébe nézni a feleségének.
De ez még nem volt minden.
Az állatorvos Golgotája sokkal meredekebb volt, mintsem gondolta.
Egy napon hazajött Anna és így szólt hozzá:
- Jenő, figyelj ide és érts meg.
Te tudod, hogy hű feleséged vagyok, s hogy nincs más gondolatom, csak te.
De az én pályámon kevés ez a kilencven forint.
Az adósságainkat nem tudjuk fizetni, a végrehajtó minden héten itt van, s kedden nem volt mit vacsoráznunk.
Orsovai úr felajánlotta, hogy megveszi az India csillagá-hoz szükséges ruháimat.
Landauer lehajtotta a fejét.
- Jenő - mondta az asszony, miközben megölelte és reszketett a hangja - Jenő, nekem el kell fogadni ezt az ajánlatot...
Jenő nem szólt semmit, mert az asszony sírt.
Nagyon keserves volt az ő életük.
Jenő most érezte igazán, hogy mily nagy dolog az élet s mily nehéz férfinak lenni.
A feleségét gyanúsítani eszébe sem jutott.
Érezte, minden pillanatban érezte forró lehelletét annak a határtalan szerelemnek, amelylyel az asszony körülvette.
Nem felelt egy szót sem.
Hogyan is felelhetett volna?
Hisz csak annak a férjnek van joga rendelkezni a felesége fölött, aki enni ad neki.
A házasság gondolatának legmélyén ott rejtőzik az az elv, hogy a férfi gondoskodik az asszony szükségleteiről s ezért az asszony odaadja magát neki.
Évezredek civilizációja és irodalma csak nemes zománcot tudott adni ennek a nyers gondolatnak, megölni nem tudta.
Nem szólt semmit, s Anna elfogadta a ruhákat.
Szerepet kapott az India csillagában, s az összes lapok megdicsérték.
A Közvélemény külön tárcát írt róla, s a többi lapok kritikusai is jónak látták kedvében járni az Orsovai Pál szerelmének.
Mindenki megalázkodott, mindenki hizelgett, mindenki remélt, amikor ennek az embernek a nevét hallotta.
Budapesten abban az időben mindenkinek a zsebében volt egy váltó, amelyről hiányzott a zsiráns.
Aztán ékszerek jöttek, amelyeknek nagy részét az első napon kölcsön adták Steinbeiszer úrnak, aki ezért pénzt adott és egy kis sárga nyomtatványt, amelyet egyrészről zálogcédulának hívnak, s amelyet másrészről el lehet adni.
Landauer Jenőben a nyomorúság bunkósbottal verte agyon az önérzetet, s a nyomorúságnak van a legnehezebb bunkósbotja a világon.
- Istenem - jött haza egy másik napon lihegve a kis Anna - ma egy kocsi várt a szinház előtt két fekete lóval...
Többet nem mondott, de a férje már értett mindent.
Másnap titkon, a függöny mögül nézte, hogy kocsin jön-e haza a felesége.
Nem, gyalog jött.
Harmadnap boldog volt Landauer.
De negyednapon megállt a ház előtt a két gyönyörű fekete ló, s a kis Anna ugrott ki a kocsiból.
"Sokáig nem birom ezt" - gondolta az állatorvos.
De jobban kezdtek élni.
A végrehajtó elmaradt, mert Annának fölemelték a fizetését százötven forintra.
Egyszersmind szerepeket is kapott, s az állatorvos a Közvéleményben, amely ingyen járt nekik, mindennap olvashatta, hogy a felesége a magyar szinpad legnagyobb büszkesége.
Legjobban jellemezte az ő életüket a szinlap , amely a kis Anna nevét így jelezte: L. Virág Anna.
A fődolog Virág Anna volt, de mindjárt elől ott állt tilos-jelzés gyanánt az L., éppoly titokzatosan, mint ahogy Landauer élt, éppoly keveset törődtek vele, s éppoly kevés szerepet játszott a színésznő nyilvános pályáján.
Amikor néha kimerészkedett az utcára, megállt a hirdetési oszlop előtt és hosszan nézte ezt a betűt.
- Ez én vagyok - mondta magában.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE