XXIV.
Többé nem leskelődtem rájuk.
Nem mintha nem érdekeltek volna.
De szerettem mindig okosan élni, amennyire csak lehet, takarékoskodni magammal.
Fölösleges munka : ostobaság, pazarlás.
Ott, a színházban úgyis megtudtam mindent.
Ennél többet már nem lehetett.
A folytatás pedig jött magától, könnyen és munka nélkül.
Elég volt, ha déli vagy esti asztalnál, - mert újra együtt étkeztünk, - ránéztem Ilona arcára.
A szerelmes asszony árulója önmagának.
Egy szó, egy magafeledkezett mosoly, egy az ajakba süppedő trilla, egy vállrándítás, de az is, ahogyan a levest kanalazta, vagy : bágyadt, fénytelen tekintet, a száj szomorú görbéje, leroskadó kézmozdulat megmondott mindent.
Többször volt szomorú, mint vidám és ennek nem örültem.
Ha rosszkedvű volt, ideges - tudtam: most erősebb a szerelem, most kínlódnak, eszik , marcangolják, felvérzik egymást.
A mosoly, könnyű jókedv ártalmatlan, olyan napokat jelez, amelyeket a szerelmesek gyorsan fognak felejteni.
Azt is megéreztem, hogy minden tülekedésük mögött én vagyok.
Ez nem nagyzási hóbort .
Mert én - az most nem dr. Berényi Sándor ügyvéd, én - az a férj, nem egy személy , hanem hivatal, intézmény.
Sok vagyok nekik; szabadulni akarnának tőlem, az életükből kiirtani.
Elemér Miklós nagy jellem.
» Ő nem tud osztozkodni.«
Szegény, ha tudná , mennyire nem osztozkodik, ha tudná, hogy a feleségem mostanában egyáltalán nem a feleségem.
Ilona is biztosan ezt mondja neki órákon át, sír és könyörög és térdepel , de hiába!
A fiú nem hisz, mentől inkább szeret, annál kevésbé hisz.
Szegény, nem is tehet róla.
Talán én sem hinnék az ő helyében.
Talán, ha én megírnám neki az igazat .
Egy ilyen levél a részemről nem tolakodás.
Sőt.
Kötelesség volna megnyugtatni egy embertársamat.
» Uram, a hölgy éppen csak azzal tüntet ki, hogy a nevemet viseli...
Én tudom, hogy mi a kötelességem...
Feleségemet már hónapok óta az ön menyasszonyának tekintem és még a kezét sem szorítom meg.«
Menyasszony?
Hátha Ilona mégis válni akar.
Hátha nem csak fenyegetés volt az a levél akkor az asztalon?
Hátha ő komolyan akar?
Lehet.
De én nem akarok!
És én is a világon vagyok!
Betolakodtam az ő életébe, de most már nem hagyom a helyemet.
Az ember elválik akárkitől, de nem egy Michaelis Ilonától.
Tehetek én róla, hogy a sors hozzám adta feleségül a világ legkülönb asszonyát?