Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXV.
Mostanában mind gyakrabban jártam apósom üzletébe.
Mert hát azt még sem lehet, hogy az ember csak úgy egyszerűen bedobja valahová a pénzét kamatra és azután meg se mukkan.
Még sem uzsorázhatom ki teljesen Michaelist.
Azért, hogy ő valamikor minden pénzemet vissza fogja adni duplán, sőt három- és négyszeresen, dolgoznom is kell .
Segíteni akarok neki.
Ne csak a pénzem robotoljon, én is.
Bejártam az irodába , számoltam és leveleket írtam, nagy üzleti könyveket lapoztam és az egyik íróasztal fölött lógott a munkakabátom.
Egyik nap bejött az irodába Erdős Gyula úr.
A nagy furnérgyáros, a remek agytulajdonos.
Bemutattak neki, mintha nem ösmerném, mintha nem láttam volna, hogyan eszik, mintha nem hallottam volna, hogyan nevet.
Nem ösmertük egymást és én mégis mindent tudtam róla.
A Tátrában egy álló hétig ült Michaelisék asztalánál és feleségül akarta venni Ilonát.
Ez olyan sok, ez olyan nagy!
Ennél többet Napóleonról sem lehetne tudni.
Vártam egy mérges kézszorítást, egy rossz tekintetet, valamit, ami kijárt volna nekem, a győztes vetélyársnak.
De nem.
Erdős úr fölényesen végignézett , lemosolygott, nem is csendesen, mert ő nem tud csendesen mosolyogni.
A leghalkabb nevetése is fürészel.
Miért mosolyog?
Talán ...?
Tudja ő is?
Hogy Ilona és Miklós...
Istenem, erről sem tehetek.
Az ember nem tudja lecsatolni a pupját.
Bizonyára így van ez rendjén, hogy mindenki tudja rólam, hogy ki vagyok.
Tessék is!
Én nem tagadok, én nem hazudok, én nem játszom a diadalmast.
Én nem csalok és nem vezetek hamis könyvet magamról.
- A felesége őnagysága és én jó pajtások voltunk valamikor, - mondta Erdős úr.
Pajtás, - micsoda álszó.
Erdős úr lehet barát vagy ellenség, vagy védnök, vagy vásárló, vagy eladó, de - pajtás ...?
Nem.
Pajtás az másvalaki.
Ilona pajtása ...
Megmondjam neki?
Hiszen úgyis tudja.
Tudja.
Ezért fürészel belém a mosolyával.
- Alkalomadtán tiszteletemet teszem önöknél, ha megengedi...
Egyszer meghívom magam vacsorára..
No, ne féljen, nem mára, nem is holnapra...
Én tudok várni is, majd eljön a nap, amikor a kis házaspár szívesen látja az asztalánál Erdős Gyulát.
És úgy nevetett, mint a cápa.
Szerettem volna megkérdezni: vajjon mit szólt volna hozzá, ha én hívtam volna meg magam az ő és a felesége, született Michaelis Ilona asztalához?
Ha ő vette volna el Ilonát?
De nem vette el.
Nem is értem, miért nem?
Hogyan lehetett nem megkérni Michaelis Ilona kezét akkor, azokban a napokban, amikor... amikor még hozzám is feleségül jött.
Vagy, mert az apja akkor a rendőrségen ?...
A rendőrség brutálisan tévedett.
Ennyit csak tudhatott volna Erdős Gyula úr.
Ő az ő nagy eszével ne tudta volna, amit még én is tudtam, azt, hogy Michaelis remek bankár, becsületes ember , aranytisztesség és hogy ő az Ilona apja.
Ezt még azokban a napokban sem lehetett tőle elvenni, ezt, hogy ő az Ilona apja.
De Erdős úr akkor nem ért rá és azután sem ért rá hetekig és nem ért rá hónapokig.
Ma ráér.
Eljött a bankba és...
De mit jelent az, hogy ő tud várni is?
» Majd eljön a nap ...«
Sosem jön el!
Ilona nem akar vele egy asztalnál ülni!
Ez már világos volt a Tátrában is.
Ilyen okos ember és nem akarja ezt megérteni.
Otthon megmondtam:
- Erdős Gyulával beszéltem ma...
Hozzánk akar jönni...
Vizit, vacsora...
- Maga hívta?
- Nem én, egy szóval sem.
- Köszönöm, - mondta Ilona és arca földerült.
No lám, Erdős úr!
Hát ki jutott tovább!
És hogy magával találkoztam, kaptam egy » köszönöm« szót is.
A feleségem azt mondta nekem, hogy:
- Köszönöm.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE