Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
HARMADIK FEJEZET, amelyben egy levelet megírnak, de nem küldenek el.
1.
Még egy darabig elüldögéltek a kávéházban s akkor Fehér János végigsimította szőke haját, sóhajtott és felkelvén, jelt adott a távozásra.
A jelet dr. Kovács Zénónak adta, aki mint említettük, annyira vérbeli régész volt, hogy sohasem távozott valahonnan anélkül, hogy valaki erre jelet ne adott volna.
A kávéház előtti térre érvén, erősen sütött a nap, néhány járókelő megállt és rájuk bámult.
A mótorbicikli ott állt a szálloda kapuja előtt.
Meglehetősen régi tákolmány volt, csapjai, eresztékei, sőt váza is kopott és görbe és laza...
Dr. Kovács Zénó ekkor meglátott egy levélszekrényt, amely a falon lógott, mint a levélszekrények általában s ez arra emlékeztette őt, hogy a zsebében egy levél van, amelyet be kellene dobni.
Előhúzta a levelet s a levélre nézve, ismét az jutott eszébe, hogy jobb lesz azt a levelet el sem küldeni.
A levél tartalma a következő volt:
Édes Anyám!
Miután megígértem Magának, hogy minden héten beszámolok hogylétemről, ezen a héten is megteszem, bár nem szívesen.
A modern élet tele van meglepő dolgokkal és Édes Anyám nem szereti a meglepő dolgokat.
Közlöm tehát, hogy a multkori levelemmel egyidejű helyzethez képest meglehetősen javultak a kilátások.
Ugyanis szélhámos lettem.
Ne tessék felizgatni Magát ezen, Fehér Jani szerint ma ez a legokosabb, amit az ember tehet.
Tetszik emlékezni rá, milyen praktikus gyerek volt mindig a Jani és Édes Anyám gyakran mondta, hogy csak hallgassak rá, ő sokkal életrevalóbb nálam.
Nos, tehát rá hallgattam és így most mind a ketten szélhámosok lettünk.
Nagyon kérem Édes Anyámat, ne mondja ezt el senkinek, mert Jani szerint ilyesmihez abszolút diszkréció kell.
Valószínűleg a rendőrségre gondol, vagy mi. Szóval ne tessék a Pavlicseknének elmondani, mert tetszik tudni, milyen nő az!
Szóval, ahogy Jani mondaná, levitte az Isten a dolgunkat.
A diplomámmal nem mentem semmire, ez már így van és ha ez a dolog sikerül, akkor folytathatom kutatásaimat.
Kétségtelen , hogy a rómaiaknak sok olyan településük volt a mai Dunántúl területén, amelyet még nem fedeztünk fel s amely a krónikák alapján fel sem fedezhető.
De nem erről van szó.
Hogy miben áll a szélhámosság, azt Jani jobban meg tudná magyarázni, ő olyan tisztán, szabatosan, világosan fejezi ki magát , gyakorlatiasan és mindenki számára érthetően.
A helyzet az, hogy itt valami értéktelen területet meg fogunk olcsón venni - hogy miből, azt nem tudom, de a Jani tudja - és el fogjuk híresztelni róla, hogy Mátyás király kincsei vannak az illető területen elásva, mire az illető terület ára felmegy és sokkal drágábban lehet eladni, mint amennyiért vettük.
Persze, ez nem szép dolog tőlünk, de hát ez a szélhámosság lényege.
A kivitel mikéntjére vonatkozóan nem tudok Édes Anyámnak felvilágosítást adni, mert bár nekem is aktív részem van a szélhámosságban, én meglehetősen gyámoltalanul érzem magamat.
Nekem semmit sem kell tennem, mondta a Jani, csak ha megkérdezik tőlem, hogy van -e kincs a kérdezett területen, akkor nekem határozott nemmel kell válaszolnom.
Ez pszichológia.
Jani azt mondja, ha mi mondjuk, hogy kincs van ott, akkor nem hiszik el.
De ha titokzatos arccal tagadjuk, akkor biztosak lesznek benne .
Meglehetősen bonyolult dolog az egész, éppen ezért nem szándékozom jobban belemélyedni.
Megkaptam Édes Anyám utolsó levelét és vettem szerető figyelmeztetését a sálra vonatkozóan.
Ígéretemhez képest sált minden lehető alkalommal viselek, azonban pillanatnyilag nyár van, sálam nincs, de azért legyen egészen nyugodt.
Remélem, egészségileg rendben van, Pavlicseknét üdvözlöm, kezeit csókolja szerető fia:
Zénó.
2.
Mint mondottuk, a kávéház előtt átvillant agyán az a gondolat, - nem is gondolat , csak valami kényelmetlen feszengés - hogy egy anyának nem okoz okvetlenül nagy megkönnyebbülést, ha a fia szélhámos lett.
Ezért összetépte a levelet.
- Mi volt az? - kérdezte János, amire Zénó zavart pillantást vetett rá a pápaszeme mögül és így felelt:
- Valóban.
Miután ezt így megtárgyalták, elhelyezkedtek a mótorkerékpáron, amelyet Fehér János vezetett.
Hosszas rúgdosás után berregni kezdett a mótor és ki tudja, talán meg is indult volna, de a doktor úr megérintette János vállát:
- Várj egy kicsit, - mondta - csak megtörlöm a pápaszememet.
János sóhajtott.
Zénó megtörölte a pápaszemét és ezt a szünetet felhasználta a mótor arra, hogy leálljon.
Újabb küzdelem indult a gép és az ember között, amely az ember győzelmével végződött.
A mótor berregni kezdett, de ekkor Kovács doktor úr kalapja leesett, azért le kellett szállni s a mótor leállt.
Idővel mégis elindultak.
A közlekedési viszonyok Sápvárott sok tekintetben jobbak , sok tekintetben viszont rosszabbak, mint Pesten.
Jobbak, mert kevesebb a jármű és így nehezebb belefutni valamelyikbe, - rosszabbak, mert az útkeresztezéseknél nem rendőr áll, hanem egy-egy szökevény liba, vagy kacsa ül.
Eső után pocsolyák keletkeznek s a pocsolyákban disznók fürdenek.
Két közlekedési rendőr is van, akik a forgalmat irányítanák.
Napközben azonban nincs forgalom és amikor - a piac idején - van forgalom, akkor olyan nagy, hogy nem lehet irányítani.
Természetes , hogy a tanyáról bejáró szekerek sem mozognak olyan felelőtlenül ma már, mint a régi jó világban.
A szekeres gazdák is tisztában vannak azzal, hogy az ember mindig baloldalon hajt, ha az út jobb a baloldalon, mint a jobbon.
A szekeres gazdák is tudják, hogy ha a rendőr int, akkor meg kell állni és meg is állnak , részükről, legfeljebb a ló nem áll meg.
Hetipiac idején tehén, ökör, tinó, ló , szekér, autó őrületes forgatagban keveredik a főtéren s a főtérből nyíló utcákon s a közlekedési rendőr csak azon imádkozik, hogy amikor a piacnak vége van s az állatok és járművek hazatérnek, ő még mindig ott találja magát a tér közepén , ahova hajnalban kiállt.
Ezúttal a nyüzsgés alábbhagyott már.
A mótorkerékpár éktelen berregéssel haladt el a rendőr mellett s a portástól kapott útbaigazítás szerint lekanyarodott a Bodza-út felé.
Sütött a nap és a házak, kifelémenet, egyre kisebbek lettek .
Madártávlatból nézve olyannak tűnt ez, mintha az ember egy fenyőt nézne a magasból.
A főtér volt a középpont s innen kezdve az utcák szűkebbek, a házak kisebbek lettek, míg legvégül már csak a cigányok putrijai szürkéllettek a szemétrakások között.
A Bodza-utca azonban kivétel volt a sápvári utcák között.
Lompos fák szegélyezték a kocsiutat és szép fehér és sárga falu, zöld zsalugáteres villácskák vonultak végig két oldalán.
A kertekben rózsák illatoztak, agyagtörpék ácsorogtak a virágágyak között s a támasztórudakon vörös, kék és sárga üveggömbök csillogtak a napsütésben.
Ahol aztán az út már csak meztelen út lett, házak nélkül, ott baloldalt, hatalmas , kilencszáz négyszögöles telek terült el.
Ezen a telken hitvány gyom termett csak meg, még építkezni sem lehetett rajta, mert csupa kő volt.
Beletört volna az ásó .
Néhol a gyom belepte a köveket, néhol azonban a kövek hatalmas szürke darabokban álltak ki közüle.
A mótorkerékpár megállt e telek mellett.
Dübörgése lassan alábbhagyott, majd elhalt.
Először Fehér János szállt le róla, megrögzítette a gépet, miközben Zénó is lekecmergett.
- Öregem - mondta az ujságíró - most menj le erre a telekre, óvatosan nézz körül , mintha arra vigyáznál, hogy ne lásson meg senki, de lehetőleg várd meg, amíg meglát valaki, - azután valamilyen szakértő módon vizsgálgasd a talajt.
Azt már neked kell tudni, hogy miben nyilvánul meg ilyenkor a szakértelem.
Kovács doktor úr levette a pápaszemét és megtörölgette.
Már ez a mozdulat is szakértelmet árult el.
Így csak képzett emberek törölgetik a pápaszemüket.
- Igen, igen, - felelte - értem.
- Hát akkor eredj, öregem.
Már látom, hogy ott abban a harmadik házban valaki les a függöny mögül.
Ne felejts el előbb óvatosan körülnézni.
Zénó visszarakta a pápaszemet és miután elfelejtett előbb óvatosan körülnézni , lement a telekre.
3.
Természetes volt, hogy nem tudta, mit kezdjen ott.
Kétségtelen, hogy nem volt tehetséges szélhámos.
Meggyőződése lévén, hogy mindaz a Mátyás-kultusz, amit a sápváriak űznek, felületes és tudománytalan lokálpatriotizmusból eredt - halálosan bizonyos volt benne, hogy 1.
Mátyás király sohasem járt erre, 2. ha erre járt , akkor bécsi hadjárata alkalmával járt erre és kincseket nem vitt magával, (egyik legnevezetesebb szokása volt, hogy kevesebb kincset vitt Bécsbe, mint amennyit onnan hozott ), 3. de ha mégis vitt volna magával kincset, azt semmi esetre sem ásta volna itt el.
Kovács Zénó dr. a mai élet szociális tanulságainak hatása alatt minden erkölcsi skrupulust elrugott magától, amikor a barátja ösztönzésének engedve szélhámos lett.
A gyakorlati megvalósítás azonban nem volt ilyen egyszerű.
Amint most ott állt az üres telken s pápaszemére erőszakos, tüzes sugarakat lövelt a nap, - egy pillanatig azt mondta magában:
- Mit keresek itt a földön, amikor tudom, hogy itt nincs mit keresni.
János látta barátja habozását, közelebb ment és rászólt:
- Miért állsz itt ilyen mereven?
- Hát, hogy álljak?
- Meg kell vizsgálnod, hogy ez -e az a földdarab, amelyben a kincseket sejted .
Mátyás táborhelye 1479-ben, vagy mikor.
- De ez sohsem volt Mátyás táborhe...
János türelmetlen mozdulatot tett.
- Most kezdjem elölről magyarázni neked?!
Te magad mondtad, hogy nincs kizárva ...
Most nem a katedrán állsz, hanem be akarod csapni a sápváriakat!
- Hja, igen, igen... - felelte Zénó szolgálatkészen és lehajolt.
János bólintott.
- Ez a helyes - mondta - részemről is így képzelem a régészeket.
Most egyenesedj fel és ne felejts el, mielőtt lejössz a telekről, óvatosan körülnézni, hogy nem látott -e valaki?
Már három házból figyelnek.
Zénó felegyenesedett és miután elfelejtett óvatosan körülnézni, hogy látta -e valaki, elhagyta az üres telket és felült hátul a motorbicikli pótülésére.
4.
Nemsokára a motorbicikli megállt Sallai Nagy András háza előtt.
Ez a ház sárga volt, nem nagy, de csinos.
A ház előtti virágoskertben ugyanolyan rózsák, agyagtörpék és üveggömbök voltak, mint minden más ház előtti virágoskertben.
Az agyagtörpék előtt egy leány állt, piros-babos otthoni ruhában , fehér kötényben és a rózsákat kötözgette.
Amikor a motorkerékpár utolsót dörgött a ház előtt, a leány felnézett s a rózsái mögül kíváncsi tekintetet vetett a szörnyű lárma okozóira.
Látta, amint a rozoga motorkerékpár megáll és két fiatalember száll le róla.
Egyre növekvő megdöbbenéssel állapította meg, hogy hozzájuk igyekeznek.
Kinyitották a kertajtót és befelé jöttek a kavicsos úton.
Elől egy szőke, szemtelen képű, magas fickó, mögötte egy alig valamivel alacsonyabb, feketehajú, pápaszemes férfi.
A leány agyán keresztülvillant, hogy ez az a két rejtélyes idegen, aki tegnap érkezett Sápvárra s akiket futólag ő is látott tegnap...
Uralkodni akarván a benne feltoluló kíváncsiságon, elkiáltotta magát:
- Julis!
Julis azonban, akárki lett légyen, nem jött.
Julisok általában nem akkor jönnek , amikor jönniök kellene.
Lehet, hogy nem is volt Julis.
Azt mondják, hogy Sallai Nagy András szerencsétlenül spekulált a háború után és nincs semmije.
Talán még Julisa sincs.
Különben is a szőke és szemtelen fiatalember egyenesen Sallai Nagy Anikó felé tartott és minden kertelés nélkül - amint már azt pestiek és általában a szélhámosok szokták - megszólította:
- Sallai Nagy András urat keressük, - mondta.
- Fehér János a nevem, ez a barátom , Kovács Zénó dr.
- Örvendek - felelte Anikó.
- Apám bent van az irodájában.
- Köszönjük - mondta Zénó, levette a pápaszemét és megtörölte.
Ez pusztán gépies cselekedet volt, mert a pápaszem üvege csak bepiszkolódhatott a törölgetéstől.
Sallai Nagy Andrásnak valamikor ingatlan-közvetítő irodája volt.
A sápvári ingatlanok azonban évek óta nem cseréltek gazdát és ez az üzletág is befagyott , mint annyi más.
Az iroda megmaradt.
Tulajdonképpen üvegveranda volt az iroda.
Az ablakpárkányon, amely köröskörül futott, dohány volt végigszórva, hogy száradjon .
Egy szolgálatonkívüli méhkas is volt itt, néhány pipaszár és egy demizson.
Sallai Nagy András negyvennyolc év körüli özvegy ember volt, akit a Jóisten nem teremtett kereskedőnek, ő azonban mégis kereskedő lett.
A Jóisten megbüntette ezért: tönkrement.
Így aztán most mégsem kereskedő.
Meglepetés csak egyszer érte életében: amikor felesége meghalt.
Amália ugyanis kétszer akkora volt széltében és kétszer akkora hosszában, mint Sallai Nagy uram .
A legnagyobb asszony volt a megyében.
Egyben a legegészségesebb is.
Halála mindenkit meglepett, őt magát kivéve.
Ő mindig készült a halálra, mert nagyon szeretett panaszkodni a megboldogult, mindig is azt mondta: ez az én nagy egészségem csak látszat, majd gondoljatok vissza erre, amit most mondok, amikor már nem leszek.
És mindenki visszagondolt erre.
A második nagy meglepetés most várt Sallai Nagy Andrásra.
Miután előkereste a házban található maradék eperpálinkát s megkínálta egy-egy kupicával az urakat - a szokványos kérdésre, hogy «mivel szolgálhatok », azt a választ kapta, amit legkevésbbé várt:
- Meg akarjuk venni ezt a köves földjét itten a szomszédban, - mondta Fehér János .
Miután kimondta, végighúzta két ujját az orrán és maga elé nézett, mintha rögtön megbánta volna, amit mondott, de tisztában lenne vele, hogy ez már jóvátehetetlen.
Valóban, a tulajdonos egy pillanatra meghökkent, mert az ember nem szívesen akad össze bolondokkal, akik Isten tudja mire képesek.
De azután átvillant az agyán , hogy elsősorban arra képesek, hogy megvegyék ezt az elátkozott területet, ami egy vasat sem ér, mert még legeltetni sem lehet rajta, - és ha erre képesek, akkor egye fene, képesek lehetnek még egyébre is.
- Tessék, vigyék az urak, - mondta Sallai Nagy András - becsületes ember vagyok , nem kérdezem mire köll az uraknak, nekem nem köll, de még másnak sem köll az egész határban.
Ezt már így megmondom egyenesen, nem mintha nem lenne meg az értéke neki, mert hát forgalmi értéke nincsen, egyéb értéke sincsen, dehát azért megvan neki az ingatlanértéke.
Aztán gyorsan lesütötte a szemét.
Kovács Zénó dr. is lesütötte a szemét, csak Fehér János nem sütötte le.
Neki olyan szeme volt, amit nem lehetett lesütni.
Született szélhámos volt, elég csodálatos , hogy nem vitte sokra az életben.
- Tetszik tudni - mondta Fehér János, - én is egyenes ember voltam világéletemben .
Megmondom magának úgy, ahogy van, Sallai Nagy uram.
A dolog úgy áll, hogy ez a barátom itten, ez egy igen kiváló régész.
Gazdag gyerek, aztán a fejébe vette , hogy ő mindenfelé kincseket fog kutatni.
Persze, költséges mesterség, aztán az édesanyja megkért, hogy én mint józan ember, elkísérjem, nehogy a Dárius király pénzét is elköltse erre a disznó mesterségre.
Már megbocsáss, Zénó komám, hogy ilyen kereken megmondom, de hát csak kétféle élőlény tölti túrással az életét: a disznó, meg a régész.
Sallai Nagy uram jót nevetett erre.
- Hát hiszen, ha arról van szó, túrhat az úr az én földemen anélkül, hogy megvegye.
János megvakarta a fejét.
- Ugyan, Zénó, öregem, menj ki egy kicsit a kertbe, majd én megalkuszom addig a bátyánkkal.
Zénó felkelt és kiment.
Boldog volt, hogy kimehetett és megszabadult ettől a számára igen kellemetlen beszélgetéstől.
Amikor kiment, János elővette a cigarettatárcáját, megkínálta Sallai Nagy urat , tudomásul vette, hogy az pipázik, ő maga rágyujtott, majd a világ legőszintébb ábrázatával, amilyet csak nagy vallomások előtt látni emberi arcokon, magyarázta meg:
- Tetszik tudni, egész őszinte leszek, az én kedves Zénó barátom, mint a régészek általában, egy kicsit bogaras.
Előveszi a noteszát, meg a plajbászát, számol egy hétig, számol két hétig, végén a homlokára üt s azt mondja: tudom már, minek hol köll lenni.
Akkor aztán elkezd ásni és vagy talál valamit, vagy nem.
András úr arcán árnyék futott végig:
- Aztán talált már valamit?
János a szemébe nézett.
- Még eddig nem - felelte.
- De mert, hogy ő mindig bízik a számításaiban, hát meg is akarja venni azt a darabot, ahol ő aztán kiélheti a passzióját.
Hát azért mondtam ilyen őszintén meg, hogy áll a dolog, hogy kedves bátyám ne kérjen sokat ezért az istentelen rossz kőrakásért.
A házigazda, látván, hogy okos emberrel van dolga, még egy kupicával töltött annak is, meg magának is.
Miután felhörpintették, így felelt:
- Hát ha öt pengővel számítom négyszögölit, akkor négyezerötszáz.
- Hát ne számítsa öt pengővel - bólintott Fehér János barátságosan.
- Hiszen nem is számítom - mosolygott Sallai Nagy András.
- Csak mondom.
Két pengővel is meg lehetne csinálni.
Az volna akkor...
- Ne számítsa tovább - legyintett János.
- Ha ezer pengőt ad érte a barátom, akkor nagyon rossz üzletet csinált.
Már mint ő.
A házigazda megvakarta az üstökét.
Hiszen soha az életben ezer pengőt nem kaphat ezért a földért.
Hiszen örült ő, ugrált a szíve belül, de hát a természete nem engedte, hogy ezt megmutassa.
Az üstökvakarás ősidők óta azt jelenti, hogy hiszen szép-szép, de azért erre még aludni kell egyet.
Végeredményben azonban esze-ágában sem volt aludni rá.
Megállapodtak hamarosan, megcsinálták a szerződést és Fehér János előhúzott a zsebéből egy váltóblankettát.
- Ezt majd aláírja a barátom, meg én és mához egy hétre beváltja a Kereskedelmi Bank.
A szerződéssel együtt kimentek a kertbe és ott megtalálták Kovács Zénó doktort .
Egy padon ült a lugasban, ölében egy lábas zöldborsó, mellette Anikó ült s kifejtette az átnyujtott hüvelyekből a borsószemeket.
Ebbe a foglalatosságba igen elmerültek.
- Öregem - mondta János és átnyujtotta a töltőtollal a barátjának - írd alá ezt a váltót itt.
Mi most elmegyünk a telekkönyvi hivatalba, te csak maradj itt, ha majd mindent elintéztünk, akkor visszajövök érted.
- De már csak ittmaradnak ebédre - mondta Sallai Nagy András - meg kell innunk az áldomást.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE