Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXX.
Két napig a legangyalibb nyugalomban éltem.
Csak ritkán éreztem a tökéletes pihenésnek ezt az édes érzését, nagy néha, diákkoromban vizsgák, vagy később , férfikoromban egy hosszabb és izgalmasabb munka befejezése után.
És most is egy rendkívüli feladaton voltam túl, a házasságon.
Több esztendős házasság után kiváltságos öröm érezni, hogy az ember már nem nős.
Szinte kételkedtem, vajjon igazán rá is szolgáltam erre a pihenő boldogságra.
Újra nőtlen vagyok és még csak el sem kellett volna válnom.
Olyan, mint amikor az ember örököl, anélkül, hogy valakije is meghalt volna.
A válás?
Minek is rá gondolni?
Nekem nem fontos.
Ha ő nem kéri?
Sőt nekem mulatságosabb így, hogy van egy felesésem akit más tart el.
Más ad neki lakást, ruhát és táplálékot is, jó, finom, száraz kenyeret.
Én fölösleges módra nem pörösködöm , elég nekem a sok pör, amit másokért viszek.
Vagy talán azzal törődjem, hogy mit mond a világ?
Nekem elég, hogy én elválasztottam magamat Michaelis Ilonától.
Én pedig elválasztottam magamat tőle.
Kell írás és bizonylat?
Valamelyik szabad estémen majd fogalmazok otthon egy ítéletet és az íróasztal mellől felolvasom a cselédség előtt.
Ő felsége, Én, nevében...
És vannak más dolgok is, mint az, hogy az ember Michaelis Ilonára gondoljon.
Sokat fogok járni, tornázni, hideg vízben fürödni, magamat testileg mindenképpen elfárasztani, hogy végre aludni tudjak.
Mert aludni megint nem tudok.
És ha nem alszom, az sem baj.
Sőt!
Megduplázom az életemet.
Fogok élni nappal és fogok élni éjszaka is.
Este lefekszem és nyitott, égő szemmel belefurakodva a sötétbe, mindenféle megnyugtató meséket találok ki.
Például, hogyan csalom meg a feleségemet, aki halálosan szerelmes belém.
Vagy: Michaelis Ilona, a leány, megkér , hogy vegyem őt feleségül, és én az arcába vágom, hogy: nem.
- Sajnálom, kisasszony: de én elvből nem nősülök és különben sem szeretem magát.
Nem szeretem!
Most sem méltóztatott megérteni?
Nem sze - re - tem!
Miért csodálkozik, kérem ?
Az ember az egyik nőt szereti, a másikat nem.
Ön pedig, hogy úgy mondjam, kicsit malheurös.
Abba az osztályba iratkozott be, amelyiket én nem szeretek...
Tessék ?.. .
Mire parancsol célozni ?...
Hogy...
Kérem, méltóztatott volna előbb meggondolni a dolgot.
Nem én kértem magát, maga akarta!
Sőt, én előre figyelmeztettem mindenre.
Az olyan elfoglalt nőcsábász, mint én, igazán nem ér rá arra, hogy feleségül vegyen minden nőt, akinek leszakasztotta egy éjszakáját...
Ha el akarnék venni minden nőt , aki valaha is az enyém volt.
Nevetséges!
Nagyobb háremem volna, mint a török szultánnak.
Ilyet kívánni tőlem nem lehet...
És különben sem érek rá.
Sok dolgom van még ma...
Kérem ne tegezzen, ezt nem szeretem...
Igen.
Sok dolgom van.
A mai nap folyamán, igen, hogy egészen üzletiesen beszéljek, a mai nap folyamán még több párbajt kell vívnom néhány gróffal és herceggel, akiknek elcsábítottam részint nejeiket, részint szeretőiket...
Jóformán már azt se tudom, hogy ki volt közülök a feleség és ki a szerető.
Nem is fontos különben...
Micsoda, kérem?
Brutális vagyok ?
Lehet!
Férfimesterség.
Nem tehetek róla!
Maga szerelmesnek született, én brutálisnak .
Jobb, mintha fordítva lenne.
Én pipogya férj, akit megcsalnak, elhagynak és...
Á !
Ajánlom magamat.
És a legszebb álom:
Michaelis Ilona Elemér Miklóshoz ment férjhez és én elcsábítottam őt.
Miklós a férj és én a csábító!
Ez olyan szép, hogy csak ritkán szabad rágondolni, nagy ünnepeken , karácsonykor és husvétkor, egyszer talán a születésnapomon.
De mindennap ilyen fényes álmot!?
Vigyázni kell rá!
Az ember ne koptassa el azt, ami túlságosan szép.
*
Két nap!
A harmadikon levelet kaptam.
Korán reggel hozta egy fiú, a cselédek vették át.
A boríték címzésén az írás?
De furcsa, mintha ösmerném ezeket a betűket...
Eh !
Felbontom!
Tisztelt Uram!
Mindkettőnk szerencsétlenségére rossz, zaklatott, órában találkoztunk a multkor .
Szinte a beszámíthatatlanságig ideges voltam.
Amit akkor mondtam, tiszta őrültség volt, azért józan ember helyt nem állhat.
Azt teszem, amit még soha életemben emberrel meg nem tettem: bocsánatot kérek Öntől.
Érzem, hogy ezenkívül magyarázattal is tartozom Önnek.
A felesége Őnagyságának három napra szállást adtam.
Kérem, higyje meg, sem ez idő alatt, sem máskor soha egy ujjal nem értem Őnagyságához és ez alatt a három nap alatt is úgy éltünk egymás mellett , mint két testvér.
A szó szoros értelmében, mint két testvér.
Egyedül jóérzésére hivatkozhatom, amikor arra kérem, hogy higyjen Őnagyságának és higyjen nekem is.
A magam részéről pedig még annyit: higyje meg Tisztelt Uram, nekem talán nehezebb sor volt ezt a levelet megírni, mint Önnek azt elolvasni.
Tisztelettel
E. M.
Kétszer - háromszor - tízszer olvastam el a levelet.
Akkor már kívülről tudtam.
Más talán előbb tanulta volna meg, de én világéletemben nehézfelfogású ember voltam, igaz, hogy viszont mindig nagyon szorgalmas.
Tehát, Ő írt nekem.
Ugyanazokkal a betűkkel, amelyekkel annak idején a feleségemnek Rómába.
És...
És egy gentleman azt mondja, hogy soha egy ujjal nem ért Őnagyságához .
Ez természetes és ez könnyen is elhihető, éppen úgy, mint az a másik: »úgy éltünk egymás mellett, mint két testvér «.
Én elhiszem.
Hiszen én nem három napig, de gyakran három hónapig, úgy éltem mellette, mint egy testvér.
Rendben van, én hiszek Önnek Uram, de nagyon kérem, ne legyen erre túlságosan büszke.
Őnagysága és én, mi is úgy éltünk egymással, mint két testvér.
Hiszek.
Hogy Önnek nehezebb sor volt ezt a levelet megírni, mint nekem azt elolvasni ?
Meghiszem azt!
Nekem egyáltalán nagyon könnyű sor volt ezt a levelet elolvasni.
Mert , lássuk csak, mi is van ebben a levélben?
Az, hogy a feleségemnek van egy jó testvére .
Tisztességes ember az ilyesminek örül.
Mentül többen szeressenek engem, de még többen szeressék azt, akit én szeretek.
És aztán: milyen kedves, hogy visszatér arra a jelentéktelen kis találkozásra, ott az Ön előszobájában.
Higyje el Uram, igazság szerint rajtam volna a sor, hogy bocsánatot kérjek Öntől.
Hiszen én hibáztam.
Gorombán és tapintatlanul becsöngettem két jó testvérhez.
Mi jogon?
Quo jure? - mint mi jogászok mondjuk.
Hiszen nem is hívtak engem.
Jóravaló ember pedig hívás nélkül nem ront be egy lakásba.
A házitűzhely szentsége!
Magánlaksértés - és itt megint a jogász beszél - a törvény ezt bünteti is, még pedig igen szigorúan.
Önnek, uram, joga volna engem egyszerűen följelenteni magánlaksértésért.
Hát még az, hogy a házmesternek azt mondtam, hogy én vagyok a végrehajtó.
Hivatali hatalom bitorlása.
Mint látja, kérem, valósággal halmoztam a bűneseteket és mindezt - súlyosbító körülmény! - tanult jogász létemre.
Hogy Ön mondott volna akkor őrültségeket.
Bocsánat!
Ez ellen teljes tisztelettel tiltakoznom kell.
Az én viselkedésem volt otromba.
Szavaim megbocsáthatatlanok.
A rossz, zaklatott, ideges óráért pedig őszintén sajnálom Önt, bár bevallom, nem tudom teljes megértéssel.
Rossz, zaklatott órák?
Nem ösmerem őket.
Az én életem eddig oly nyugodt volt, egyenletes és nem ösmert sem bánatot, sem keserűséget.
Most pedig én, a szerencsés ember, értsem meg Önt, a szerencsétlent!?
Nagy feladat.
Tartok tőle, sosem fogom tudni megoldani.
» Azt teszem, amit még soha életemben emberrel meg nem tettem: bocsánatot kérek Öntől.«
Szinte egyforma helyzet.
Ön életében ma kér először bocsánatot valakitől.
Tőlem pedig az életben ma kér először bocsánatot valaki.
Mondom: a helyzetünk szinte egyforma.
És kezemben, mint gyermek kedves játékát, a levelet szorongatva, elaludtam.
Most tudtam aludni.
Fényes nappal elaludtam.
Elkábított az öröm, a boldogság.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE