Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXXIV.
Pár hét mulva nem volt egy fillérem sem.
A váltók, amiket az öregért aláírtam ...
Szóval elhordták mindenünket.
A Nagy János ucca után sor került én rám is és egyik reggelen szegényebb voltam még Elemér Miklósnál is.
Ebben sok jó volt.
Elvették a pénzemet, de visszaadták a szegénységemet, az ifjúságomat.
Szegény lettem - és eltünt a hamis, sőt mondhatni igazságtalan helyzet , hogy nekem több a pénzem, mint Budapest legkitünőbb bankárának, Michaelis Gusztávnak .
Szegény lettem - és a szegénység nagy lelki egyensúly.
Most már aztán igazán nem kell szégyenkezve járnom az uccákon, hogy íme mennyi kitünő tudós, költő és művész koplal , mennyi mártírja az emberi gondolatnak és az emberi érzésnek, míg nekem hajlékom , ruhám és kenyerem van.
Hát most már nekem sincs!
És azután: lehet kezdeni előlről.
A vagyonban már-már elpocakosodtam lelkileg is .
Elégedett voltam és ostoba.
Polgárilag tökéletes.
Hogyan gyűlölöm pedig a tökéletességet.
A tökéletesség a bevégzettség, az egyformaság, az unalom.
A tökéletesség után nincs tovább.
Fejlődni, előbbre menni csak az tud, akinek van miért, akinek javulnia kell, csiszolódnia, gyarapodnia.
Elvesztettem egy takarékbetétet és kaptam helyette cserébe egy egész világot.
Ilyen pompás üzletet is csak én csinálhatok.
*
Kimentünk lakni a Kisstáció uccába.
Két szoba és előszoba.
Az előszoba, egyúttal iroda is.
Délre két tál étel, estére egy, hús csak vasárnap.
Bor, cigaretta, pálinka nincs többé.
Kocsi soha, villamos is csak ritkán.
Színház, hangverseny, új ruhák , messzi utazások - elmultak.
Michaelis Ilona fehér lábán stoppolt harisnya.
De : mindent lehet visszaszerezni!
Mindent, ami elveszett és még annál is többet.
Micsoda új területek én előttem!
Dolgozni és győzni!
Az emberek azt hiszik, hogy leestem a pincébe.
Nevetséges!
Én feljutottam egy magas toronyba, ahonnan átláthatom a világot és az életet, ami az enyém lesz megint.
Ilonának az első napon felajánlottam, hogy mehet.
Szabad!
Igazán nem akarom lehúzni magamhoz a szegénységbe.
- Végre is én megcsaltam magát.
Vagyonos emberhez ment nőül és most egy koldus felesége.
Ez csalás és magának tulajdonképpen jogában volna, hogy becsukasson engem .
Maga fiatal és szép.
Sosem volt olyan szép, mint most.
Soha annyi joga ruhákra és kocsikra és ékszerekre.
Palotákra, egy nagyszerű és irígyelt életre...
Ilona, sajnos, félreértett.
Gőgösen felvonta homlokát:
- Szégyelje magát!
Most küldene apáékhoz, amikor ők tönkrejutottak...
- De bocsásson meg.
Én igazán...
- Ruhák, ékszerek, kocsik.
Hogy érti ezt?
Ne kényszerítsen arra, hogy hangosan kimondjam azt az... azt az ocsmányságot, amire maga gondolt.
Hát kinek néz engem .
Vagy nem ismer?
Erre nem tudtam felelni.
De a kérdés túlságosan is nehéz volt.
Ismerem, vagy nem ismerem a tulajdon feleségemet?
Én bizony nem tudom.
Egyáltalában olyan nehéz, hogy egyik ember tökéletesen kiismerje a másikat.
Hát még a férj a feleséget.
Ő folytatta:
- Ruhák, ékszerek, kocsik?
Igaza van, jogom van rájuk.
De ruhák, ékszerek, kocsik , nekem ezt csak az uram szerezheti meg!
A férj!
A férj!
Most eszembe juttatta, hogy ki vagyok.
És én belülről boldog és hálás voltam , hogy nagy nyomorúságának napjaiban sem feledkezett meg rólam.
Még az új lakás dolgait beszéltük meg.
A két szoba közül az egyik lesz az övé, a másik az ebédlő, ahol én hálni fogok, az előszoba pedig az iroda.
Szerénytelenül közbevágtam.
- Esetleg az előszobában is hálhatnék, az irodában.
Hiszen valószínű, hogy mostanában mindig hajnalig fogok dolgozni.
Mingyárt ott maradhatnék.
Három széket sorjába állítok és azon ágyat vetek magamnak.
Vagy...
Még jobb: ülve alszom egy karosszékben .
Ha az ember fáradt, egy szék is...
- Ahogyan gondolja, - mondta és gyűlölettel nézett rám.
Nagy, igazi gyűlölet volt, szép gyűlölet.
Nem egy hosszú házasságban elkoptatott , fáradt és lankadt gyűlölet, de új, friss!
Szűz gyűlölet.
*
Egy reggel mentünk át a Stáció uccába.
Én segítettem a bútorokat hordani és a munkásokkal együtt jöttem a bútoros kocsin.
Ilona nagy dáma volt, ő villamoson érkezett.
Ebédet még nem tudtunk főzni, valami hideget ettünk, amit még a régi lakásból hoztunk magunkkal.
Papírosról ebédeltünk.
Bevallom, az én ötletem volt, valamennyire önző is .
Valahogyan el akartam kerülni, hogy ebéd után tányérokat is kelljen mosogatnom.
Mert én fogom az edényeket mosogatni, a cipőket is tisztogatni.
Nekem igazán semmi.
Fiatal koromban megszoktam és most ime milyen kitünő hasznát veszem neki.
De a lakás takarításánál Ilona is fog nekem segíteni.
Az ő ágyát mindenesetre ő maga fogja rendbehozni.
Cselédre gondolni se lehet, de minden hónapban jön egy bejárós asszony nagymosásra és nagytakarításra, később, ha »jobban megy« nekünk, havonta kétszer is.
Pompás program, hiba nélküli kiszámítások, a gép be van állítva, mingyárt el is indulhat.
*
És el fog indulni!
Még ma éjszaka.
Ügyvédi táskámban aktákat hoztam magammal.
Nem az én aktáim voltak.
Nekem már nincsenek.
Ugyan ki is bízna pört tönkrejutott ügyvédre.
Ez a sok akta egy elsőrendű fiskálisé, egy hatalmas ügyvédé, aki - szegény , agyonhajszolt, ember, hogyan érne rá mindennel foglalkozni - rám bízta azokat .
Közönségesen szólva, kiadta nekem az ügyet albérletbe.
Kiváló ügy volt, kincstári pör, az embernek vissza kellett nyúlni a tizenhetedik, sőt tizenhatodik századbeli törvényekig.
Olyan kiváló elme, mint ő, aki folyvást új és új dolgokat termel, persze már régen elfelejtette ezeket a holt és száraz dolgokat, de én, akiben semmi eredetiség nincs, akinek az agyvelejében hát elegendő hely van idegen dolgok számára is, én, a jó magoló, még emlékszem mindezekre a régi törvényekre.
Jó kisegítőmunkás leszek, szorgalmas téglahordó, kőtörő, gerendacepelő, a végén pedig, amikor együtt van már az egész nyers ház, ő megrajzolja a cirádákat, ami tulajdonképpen házat csinál a nyers épületből.
Ő adja a márványt és ő tűzi ki a zászlót, a végén mond egy remek beszédet, három-négy éles megjegyzés, ami fenekestül felforgatja az ellenfél egész okfejtését és nyert.
A lángész győzött.
Babonás félelemmel szorongattam hónom alatt a táskát, benne a sok szép kék aktapapíros, bélyeg és pecsét, kövér paragrafusokra való hivatkozás.
Gyönyörű anyag , szerelmesnek lehet lenni belé.
Csak ez sikerüljön és akkor a többi már könnyen fog menni, magától jön minden.
De ez a mai indulás, ez minden.
Az életem rajta.
Csak ma éjszaka legyen szerencsém.
Csak ma tudjak dolgozni.
Vidáman néztem körül az olajfestékes kis szobákban, ahol úgy, ahogy el tudtuk helyezni régi bútoraink maradékát.
Egy kis tükröt is megmentettem és magammal hoztam .
Íróasztalom fölé szögeztem, szembe velem.
Hadd legyen mindig előttem, hadd lássam benne magamat, hogy ki vagyok, milyen csunya, milyen esett!
Mennyit kell még dolgoznom, mennyit javítanom magamon!
Ostor alatt élni újra!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE