Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXXVII.
Tíz keserves hónap.
Dolgoztam, kerestem, a pénzem mindig gyűlt a bankban.
Nagy ügyvédek elárasztottak albérleti pörökkel, a munkámat keresték, fizették.
Egy-egy szerencsésebb kimenetelű pör után híre is ment annak, hogy ki segített az ügyvédnek, ki dolgozta föl az anyagot, az emberek eleinte csodálkoztak, azután egy napon megjelent az első kliens, sarkában a második; emberek újra rám bízták ügyeiket és önállóan dolgozhattam a törvényszéken.
Megint kitehettem az ügyvédi táblát és az anyag úgy gyűlt az asztalomon, hogy kellett egy segédet fogadnom, azután egyszerre másodikat és harmadikat is.
De itt még nem tartunk.
A tíz hónap.
Csak titokban ment fölfelé, csak én tudtam róla.
Az asszony elől elloptam a jó híreket.
- Lássa, - mondtam, - dolgozom éjjel és nappal és nem megy.
Nem fizetnek, a munkámnak nincs értéke.
Hiába!
Nem tudok zöldágra vergődni.
- Igen.
Úgy látszik, még sem érti a dolgát.
Úgy látszik, nem elég hozzá a szorgalom .
Ehez talán más is kell...
- Tehetség, - vágtam közbe.
- Az bizony nincs bennem.
Azelőtt persze könnyű volt .
Hátam mögött állt az édesapja.
Szemében könny gyűlt.
Elfordult.
De én tudtam, hogy mit gondol rólam.
Mindegy!
Folytattam az ál-életet!
Továbbra is napszámos sors.
Kenyér és főzelék , estére déli maradék.
Ruhák, ékszerek, kocsik?
Ne is beszéljünk róla.
Miért tettem ezt?
Nem mondom, hogy jó ember vagyok, de azért talán annyira sem rossz , hogy eltökélten kínoztam volna a feleségemet.
Egy ilyen angyali feleséget!
Sőt.
Ha valaha is számon kérnék ezt tőlem, elmondhatnám, hogy kíméltem őt, segítettem neki a takarításban, a piacra is én jártam, egy félév mulva pedig már cselédet is fogadtam mellé.
Amit tettem, nem ellene tettem, de ő érte.
Titkolnom kellett a pénzt, hogy ő békét hagyjon annak, hogy gyüjthessek titokban sokat és neki, kalapot, ruhát és ami kell , egy szebb és napfényesebb életet és ezenfelül is még valamit, hogy maradjon, hogy lehessen költeni nyugodtan, mindig hátvéd a bankban, ne kelljen félni öregségtől , betegségtől, véletlentől.
Ilonának nem volt könnyű a szegénység, de nekem sokkal-sokkal keservesebb ez a kettős élet: reggel filléreket számolni le ebédre , délelőtt ezreseket hordani a bankba.
Garasoskodni, inteni, számonkérni, titokban pedig gazdagodni.
Ha bármikor és bárki kérdezne Ilonáról, nagyon őszintén is csak azt mondhatnám, hogy ő ezekben az időkben jó volt, elmondhatatlanul derék.
Példásan állta a szenvedések iskoláját.
Mindig otthon, semmi titok, vagy testvéri látogatás.
Egyformán el tudott volna számolni minden filléréről és minden percéről.
Olykor még a feleségem is volt , bár én ezt sosem kértem tőle.
De voltak éjszakák, hogy megjutalmazott.
Csendesen , szegény asszony módjára.
Semmi hév, vagy kisiklás és én most ezt is megköszönöm neki , mert ebből tudtam, a szenvtelen csendességéből tudtam, hogy amíg én tartottam karomban, nem gondolt másra.
És délben, este mindig beszélgettünk egymással a főzelékes tál fölött.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE