Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
L.
Estére egy szál sárga rózsát kaptam haza.
Mellette Ilona írása, egy szó: »Köszönöm « .
A sárga rózsát mindig szerette.
Most elküldte nekem.
*
Két-három napig csak ültem az ablaknál.
Azután egy nap láttam, hogy a mama csomagolni kezd.
Bőröndökbe bele az Ilona ruháit, fehérneműjét.
Este hozzám jött .
Megkérdezte:
- Fiam, nem tudom, megengedi -e, hogy az Ilona ruháit...
- De mama kérem, megbocsásson, micsoda kíméletlenség, engem zavarni.
Vagy nem tetszik látni, hogy most gondolkozom.
Éppen most tíz éve hagytam abba egy mondatot, egy gyönyörűen induló mondatot és most keresem a folytatását és már majdnem meg is találtam, amikor maga jön és megzavar a ruhák miatt.
Mi szükségem nekem itthon női ruhákra?
Egész életemben nadrágot hordtam.
Még két nap.
Mama megint szól hozzám:
- És én... az Ilona nem tud addig elutazni...
Tudni akarja, igaz, hogy én itt maradhatok?
- Kérem, az Ilona...
Bár most már igazán nem parancsolhatok neki...
Az Ilona, kérem , ne avatkozzék az én dolgaimba.
Nekem szükségem van magára.
Nekem még gyakran lesz szükségem magára.
És én most magát akarom kiuzsorázni...
Egy ilyen nagy lakásban , nem igaz? nekem szükségem van magára...
És azután maga.. mama egy áldott lélek a házban...
És itt úgyis csak szobák vannak és bútorok és lámpák és tudom is én mik, de lélek ?...
Az egyetlen lelket is engedjem elhurcolni a lakásból.
Nem kérem.
Az Ilona csak utazzék el egész nyugodtan és nehogy eszébe jusson, hogy magát elvigye tőlem .
Mert ezt úgy sem tűröm.
Akart valamit szólni.
Biztosan közhely.
Benne is a fonográf.
Nem engedtem.
Inkább én kérdeztem.
- Mikor utaznak?
- Ma este hét órakor a Nyugatiról.
Akar kijönni?
Akarja őt látni még egyszer?
Most nagyon sokáig hallgattam.
- Őt látni még egyszer?
Akarom.
De nem ma.
Én megmondtam neki, hogy mikor...
És fogom is látni...
De ezt...
Az ember az ilyesmit elteszi magának...
Ma...
Tessék most menni mama...
Én...
És hát azért...
Üzenem neki...
Azt üzenem, hogy áldja meg őt az Isten...
Én a másikat is, ha megérdemli.
De Ilonát áldja... áldja!
Egyedül maradtam.
Egy karosszékben az ablak előtt.
A lábamon nehéz plaide.
Fáztam ebben a nagy nyárban.
Kitettem az órát magam elé az ablakpárkányra.
Most három húsz van.
Azután csak a mutatót néztem.
Hét óra... hét óra egy perc... hét kettő... hét három...
Valami embertelen csuklás a torkomban.
A szívem nem fáj...
De az ott fent a torokban...
Sírni kezdtem.
Egy álló esztendeig sírtam.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE