Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
LI.
Ez nagyon férfiatlan dolog és nem is szívesen emlékszem rá vissza.
Nem is tudom , hogyan lehetett.
Talán egy idegen emberrel történt, nem is velem, egy idegen emberrel, aki belém költözött.
Csúnya sírógörccsel vittek azon az estén a szanatóriumba és egy álló évig alig tudtam magamról.
Mama úgy ápolt, mint egy szent és nem is ez a fontos, hanem az, hogy úgy ápolt, mint egy embert.
Talán ez is volt a baj.
Ha teve-orvosságot szedek, akkor biztosan sokkal előbb gyógyulok meg.
Júniusban volt az első tiszta napom.
Akkor látogatóim is voltak.
Erdős Gyula úr és neje.
Hangosan fölkacagtam.
Félreértették a nevetésemet, azt hitték, hogy még beteg vagyok.
Pedig akkor lettem egészséges.
Abban a kacagásban gyógyultam.
Bivaly, hát mégis megnősültél!
Én megjósoltam már azon az éjszakán.
És kit vettél el, micsoda széles tehenet.
Borjaitok lesznek és boldogok lesztek és a borjaitok még boldogabbak.
A bölcsejük csupa furnér.
No lám, Erdős Gyula úr, hát ilyen hamar talpraálltál .
Egyszerre mind a négy talpadra.
Persze neked könnyű.
Te már akkor kibőgted magad azon az első éjszakán.
Te nem vártál és nem pazaroltad az időt.
Mama vitt haza.
- Nem köszönök magának semmit.
Egy uzsorás nem szokott hálálkodni.
És úgy -e, előre bemondtam ezt is, hogy ki fogom uzsorázni magát...
Tudtam én, hogy mit teszek akkor , amikor nem engedtem el...
Éreztem, hogy milyen szükségem lesz még valamikor magára ...
És azért láncoltam magamhoz.
Leláncoltam.
*
Nyárra Gasteinba utaztam.
Fenyvesek, levegő, víz, rádium.
Ott néha már eszembe is jutottak dolgok.
A válópör.
Mi lesz?
Ők akarják lefolytatni ott Amerikában, vagy én idehaza.
Én ?...
Eszembe sincs.
Őszre újra a tökéletes teve voltam.
Dolgoztam.
Nem annyit, mint azelőtt, de most annál becsületesebben.
Hiszen most már nem önző okokból, most már nem akartam embereket vásárolni, szíveket felbérelni.
Most már igazán önzetlenül dolgoztam.
Csak a pénzért.
Másfél év mulva megvettem a Nagy János ucca negyvenkettőt.
A fehér ház!
Nem mintha ...
Ó, hol vannak már az ácsorgások?
Ki volt az?
Én?
Nekem már nincsenek emlékeim.
Egyik ház olyan, mint a másik.
Tégla, vakolat, kövek.
És hogy mégis a sok közül ezt választottam... na, nem tagadom... van benne valami kis hátsó gondolat...
Idővel Michaelis-múzeumot rendezek itt be...
Emlékek a halhatatlan lángészre ...
Michaelis-múzeum!
A dolognak híre megy...
Megtudják talán még odakint az Államokban is, ahonnan ő valamikor kábeleket kapott és ahol most a lánya egy ünnepelt művész karján...
Igaz.
Most biztosan mint csodát ünneplik őt.
De: a géniusz vajjon milyen formában nyilatkozik meg benne ?...
Muzsika, versek, képek, talán szobrok?
Hogy nem hallok róla semmit.
Biztosan angol nevet vett föl, az alatt dolgozik ...
Megkérdezhetném ugyan a mamát, de köztünk, - hallgatólagos egyesség, - két ember neve sosem kerülhet szóba.
Két emberé sosem.
Néha hoz neki a posta levelet külföldről...
Én a bélyeget se nézem meg.
*
Mama sírt, amikor beköltöztünk a fehér házba.
Én nem sírtam, én nem nevettem.
Én hazamentem, megvacsoráztam, lefeküdtem, aludtam.
Mama egy félesztendeig takarította, díszítette a házat.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE