VI.
Azontúl mindennap rájuk lestem.
Mert mindennap együtt voltak.
Ez is hozzátartozott a szerencsémhez.
- Milyen jó, hogy együtt vannak.
Ha nem úgy volna, külön-külön kellene leselkednem rájuk.
Milyen munka is volna.
Egy nap végigcsatangolni a várost Óbudától Kőbányáig .
Hiszen Budapest olyan nagy.
Szörnyű jó dolgom volt azokban az időkben.
Rájuk vadásztam gyalog, kocsin és autón .
Villamosban a pótkocsin.
A fiút nagyon megszerettem.
Már a második napon tudtam, hogy kicsoda.
Elemér Miklós .
Huszonhat éves.
Muzsikál.
Kedves.
Elmés.
Foglalkozása nincs.
Vagyona semmi.
Meg voltam elégedve.
Hát ezért utasított el Michaelis Ilona.
Egy szép fiatalemberért , aki szegény.
Milyen öröm tudni, hogy eszményien gondolkozik egy fiatal leány - egy fiatal leány, akihez semmi közünk sincs.
És elhatároztam, hogy megtanulok muzsikálni Én is.
Huszonhat éves már nem lehetek , szép sem, szőke sem.
De muzsikálni - azt igen, azt még lehet.
Tovább gondolkoztam.
De hát miért nem adja Michaelis úr a leányát a fiúhoz.
Csak azért, mert az vagyontalan.
Mert nem dolgozik?
Ó istenem, hát ilyenek is lehetnek!
A finom Michaelis úrnak ez is számít.
És elhatároztam, hogy mégsem tanulok meg muzsikálni.
Valamit csak kell, hogy hagyjak neki is.
Én dolgozom, hadd muzsikáljon ő.
Így ment ez hónapokig.
Istenem, mennyi öröm és mennyi aggodalom!
Öröm őket együtt látni.
De azért félti is őket az ember.
Hátha összevesznek és nem látom többé őket így együtt.
Egy napon (november 23) hiába vártam rájuk.
Nem találkoztak.
Álnéven a lakásukra telefonáltam.
A szobalányt kértem a telefonhoz.
Ilonának garathurutja volt .
Múló dolog, egy napra szól.
Nem komoly, csak az orvos parancsolt óvatosságot.
Láza nincs.
Hát még sem szakítottak.
Csak hurut.
Soha még ennyire nem örültek betegségnek, mint én Michaelis Ilona garathurutjának.
Láza nincs.
Aznap este tízig ólálkodtam a kapujok előtt.
Miklós nem jelentkezett.
Úgy látszik , nem szabad, hogy a lakásba járjon.
Szomorú: két szerelmes nem láthatja egymást.
De másnap már látták egymást és én is őket.
Milyen öröm mind a hármunknak!
És követtem őket tovább.
Kívülről tudtam Michaelis Ilona minden ruháját, kalapját , kesztyűjét, harisnyáját és cipőjét.
Egy napon észrevettem, hogy a sárga félcipője sarka (a jobb lábon) kicsit csempe.
Nem sok, de egy körömnyi már hiányzott róla .
Michaelis Ilona nem járhat így.
És este telefonon felhívtam a szobalányt, hogy vigye le a cipőt a suszterhoz.