Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IX.
Másnap megérkezett Elemér Miklós.
Ebédnél együtt hárman az asztalnál.
Az édesanyja - ó, mingyárt sejtettem - az ő pártjukon van.
Az Isten áldja meg érte.
A fiú meglátott.
Elvörösödött.
Monoklit csiptetett a szemébe, rámnézett kihívóan.
Egy pillanatig tanakodtam, köszönjek neki?
Hiszen, ha úgy veszem, mi már megösmerkedtünk egymással az Istenhegyen.
Talán ő állja az ismeretséget továbbra is.
Akarja, hogy köszönjek neki, megköveteli.
Miklós hirtelen felállt az asztaltól, egy lépést tett, hatalmasat felém.
Mellette ijedt kis madársikoltás.
- Miklós, ne!
Nagyon kérem, ne!
Ilona hangja volt.
Ő kérte, Michaelisné meg lefogta a karját.
A fiú visszaült az asztalhoz.
- Levegő, - mondta hetykén én felém.
Legyintett és azontúl nem vett észre.
*
Mint a gép, amelyet felhúznak, újra dolgozni kezdtem.
Lépcsőház és sípálya, erdő vagy országút, este a zenés rout - mindig a helyemen voltam.
Néha hajnali négyig is ébren , de már reggel hétkor újra talpon.
Mert hátha kifognak rajtam, korán akarnak eltünni hazulról, két-háromnapos kirándulás a Lengyel-Nyeregre és én akkor őket ne lássam olyan sok ideig...
Hogyisne!
Előlem megszökni nem lehet.
Én folyton állok és nincs az az idő és nincs az a fáradság, ami engem kifullasztana.
Gyerekkorom óta magam keresem a kenyeremet, leckeadástól az ügyvédi cégtábláig - mekkora út.
És én bírtam, álltam , végigloholtam, ostorral vertem magamat és sarkantyút az oldalamba.
És ha kell , hetekig nem aludni.
Bennem egy teve lakik, egy teve!
Ha parancsoljátok, étlen-szomjan akármeddig harapás étel és korty víz nélkül.
A teve!
Igen, én vagyok a sivatag hajója.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE