Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
I.
Huszonhét éves voltam...
De milyen furcsa: voltam én egyáltalán fiatalember ?
Huszonhét éves?
Ilyen csodák is megestek a világon?
Huszonhét éves voltam, amikor először volt kis barátnőm.
Először életemben egy nő , aki az enyém volt, csak az enyém.
Istenem, hiszen nem volt valami hercegnő.
Kaszírnő volt egy körúti kávéházban, egy nagyon kicsi, nagyon alacsony, nagyon füstös kávéházban.
Még csak szép sem volt.
De mégis csak ember, valaki, egy külön kis világ.
És nekem telik arra, hogy kibéreljek magamnak egy világot, egy egész külön világot és szerethessem azt és örüljek neki és...
Minek folytassam?
Mindenki tudja, hogy hogyan tud örülni az ember annak, ami az övé .
És ha az csak egy íróasztal, vagy akár csak egy télikabát is.
Mondjuk, egy zsebóra .
Egyfedelű, az is nikkelezett, de az ember igazíthatja, tehet vele, amit akar , siettetheti, megállíthatja.
Milyen kicsi szerszám, de rajta át az ember még az időnek is tud parancsolni.
Hiába: ami az enyém, az az enyém.
Nagyon örültem Rózsikának.
- Hogy ezt elérhettem, - gondoltam.
- Nem hiába tanultam, dolgoztam és jártam rongyos ruhában.
Hát mégis.
Most ügyvéd vagyok Budapesten, van egy kis lakásom, irodám, a nadrágom se lyukas már, naponta ötször eszem, - többször pedig egy amerikai milliárdos gyomra se birná.
És telik arra is, hogy valakit megvesztegethessek, igen , megvesztegethessek azért, hogy engem szeressen...
Két hónapig nagyon boldog voltam.
Rózsika kedves volt és a haja is olyan aranyos .
Mindennap találkoztunk, ő jött énhozzám.
De egy napon hiába vártam őt és azontúl is sokáig hiába vártam.
Nem tudtam, mit tegyek, végre bementem a kávéházba.
A pincér arcomba nevetett:
- Elment.
Megtiltotta, hogy a doktor úrnak megmondjuk hová.
Egy fogtechnikus vitte magával.
De ne tessék sajnálni, csúnya bestia volt...
- Na, azt mégsem...
- De igen.
A doktor urat még abban az időben is megcsalta, amikor ő még a doktor uré volt.
Megcsalta, még pedig egy senkivel, egy nyolcadikos gimnazistával.
És hozzá mindennap.
Mi már abban az időben is jókat nevettünk a doktor úron.
Gimnazista?
Fogtechnikus?
Hát egy gimnazistát szeretett.
Igen, de ha azt szerette , miért ment akkor el a fogtechnikussal.
Mert annak pénze van?
Szerencsétlen, azt hiszi, hogy a pénz minden.
Szegény, bizonyára szenvedni fog a fogtechnikussal.
És a fiú is, akit elhagyott, a kis fiú, az is.
Úristen, mennyi boldogtalanság van a világon.
Megcsaltak.
De lám, a pincér azért engem mégis doktor úrnak szólít.
Hiába, ezt még sem lehet elvenni tőlem.
Szegény apámnak igaza volt, amikor mindig mondta: »Tanulj fiam, magadnak tanulsz.
Amit megtanultál, az a tiéd marad örökre.«
És ez így is van .
Ez az igazság.
És én doktor úr vagyok ma is.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE