Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
A galamb papné
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
25
Bekezdés
1606
Mondat
3398
Szó
32559
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
12
A konyhában nagyszerűen sült-főtt az étel.
Zsuzsi, a szolgáló, okulva a hatalmas leckéken, csak éppen felrakta, amit rendeletben kapott, s felé sem nézett.
Azért tűz a tűz, hogy égjen, s azért víz a víz, hogy forrjon.
Ellenben annál több előadást tartott a konyhának.
- Én nem nyúlok hozzád - mondta a fazéknak - ha a lyukra teszlek: elég, ha lehúzlak: eláll...
Csak az Isten tudna itt főzni...
Na, te szemtelen - kiált rá egyszerre a mosogatórongyra.
- Már megint itt vagy láb alatt?
Itt a helyed ?
Nézze meg az ember, kifújjam a tüdőmet?
- Ezzel helyére teszi a mosogatót.
Aztán az asszonya modorát utánozva folytatja a seprű előtt: - Hát te gyalázatos , eltűröd a szemetet?
Nem szúrja ki a szemed?
Nem, ha olyan volna, mint a szőllősi hegy!
Nem tudod, hogy egy tiszta lánynak százszor ki kell seperni a konyhát egy nap?
Nem vagy már kisbaba, hogy mindent a szádba kelljen rágni, még ilyen semmiséget is.
De én kifújhatom a tüdőmet...
Elhallgatott, mert meghallotta, hogy odabenn nyílik az ajtó.
- Jaj, ne csinálj olyan nagy port, Zsuzsi, az Isten áldjon meg, ne csinálj olyan nagy port! - lép be a tiszteletes asszony.
- Mert mindjárt kikergetlek a konyhából.
Hányszor mondjam még, hogy főzéskor, mikor mindig tele van fedetlen edénnyel a konyha, nem szabad seperni.
Van itt szemét, te!
Fogd meg azt a seprűt, egy-két húzással seperd össze, oszt megvan.
Én sose tanultam, mégis tudom, de te, aki rászülettél, mindig abba voltál, nem tudod.
Nem vagy talán kisbaba, hogy mindent a szádba kelljen rágni.
Megnézi az edényeket.
Belenéz a tűzbe.
- No látod, ami jó, arra nem szólok.
Csakhogy egyszer mégis vigyáztál valamire .
Hisz örül az ember, ha megdicsérheti a cselédet.
A tűz is jó, a forrás is rendes.
Ilyenkor nem szólok, nekem is jobb, neked is.
A tiszteletes asszony ekkor valami rejtelmes szakácsnői siker kedvéért át akarja tenni az egyik fazekat a hátulsó lyukról az elsőre s körülnéz.
- Hol van már az a rongy?
Már ezerszer megmondtam, hogy ilyenkor kéznél legyen valami rongy mindig.
Most tettem magam egyet kézügybe, már sehol sincs.
- A helyére tettem.
- Na, ez hallatlan; hát csakugyan meg akarsz bolondítaní?
Mindent eldugni , mindent, de mindent!
Add már ide gyorsan, ne kelljen a tüdőmet kifújni!
A rendetlen Zsuzsi előadja a rongyot, s a galamb papné mérsékeli magát, szó nélkül átcseréli az edényeket és méltóságosan kimegy.
Az ajtóban vissza sem fordul, úgy mondja:
- Aztán gondod legyen mindenre!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE