Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Róbert
Megfagyott pezsgő
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
13
Bekezdés
844
Mondat
1965
Szó
23382
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIII.
Dénesék uj nyaralóját egy szép májusi napon avatták föl.
Az Andrássy-ut végén áll, a Városliget tőszomszédságában és minden része rávall tulajdonosa müvészi izlésére.
Különösen a nagy müterem, mely a kertben van elhelyezve.
Erről azt mondják a festő barátai, hogy Makart világhirü atelierja se volt különb .
A fölavatási ünnepre meg volt hiva Budapestnek minden előkelősége.
A magyar müvész-világ vállalta magára a rendezést, hogy kimutassa hódolatát a legnagyobb élő magyar festő iránt, ki rövid három esztendő alatt elérte, hogy nevét együtt emlegették a század legnagyobb festőivel.
Utolsó nagy alkotását a párisi Salon megkoszoruzta és azóta egész iskola támadt nyomán.
Páris, München és Bécs vetélkedtek, hogy megnyerjék maguknak, de ő megmaradt a föltett szándéka mellett, hogy hazájának szenteli tehetségét .
Valami sinecura félét akartak teremteni számára itthon, de Dénes kijelentette, hogy az ecsetje után akar megélni és nem köti le magát semmiféle hivatalhoz, vagy álláshoz.
Ezzel pedig tökéletesen meghóditotta magának a sziveket, mert - van-e a világon kellemesebb ember az olyan hires férfiunál, ki nem kér senkitől semmit és ingyen adja oda szülőföldjének egész nimbusát ?
A sok száz lámpionnal diszitett kertben körülbelül ötszáz ember sétál, várva az éj beálltát, a mikor a budapesti müvészek által tervezett programm megvalósul.
Lesz diszfölvonulás, középkori tornajáték, tüzijáték quantum satis , mindenféle meglepetés, a mely a szemet elkápráztatja és a kiváncsiságot kielégiti .
De a legnagyobb meglepetés-számba ment, hogy Dénes Imre ezen a napon fogja először bemutatni nejét a budapesti társaságnak.
Csodákat beszéltek az asszony szépségéről és finom szelleméről .
Baláth Iván, ki az ünnep egyik főrendezője volt, épp most tart róla előadást egy vendégcsoportnak, mely a szökőkut körül összeverődött .
- Hölgyeim és uraim, - mondta a jeles férfiu, ki az utolsó három esztendő alatt erősen megifjodott , - a mai est egy müvész álmának megvalósulása.
Önök mindnyájan tudják, hogy mily szoros baráti viszony füzött Dénes Imréhez, mikor még a világ nem tudott az ő korszakalkotó tehetségéről.
Én már akkor is sejtettem, hogy a géniusz homlokon csókolta és erősen biztam nagy jövőjében .
Helyeslő moraj követte szavait, csakis Albi Mája sugta férje fülébe :
- Ez a Baláth a legnagyobb szélhámos kerek e földön...
Emlékszel még arra az estére, mikor a szegény Imrét ő miatta nézték ki Lorándék házából?
S mikor a katasztrófa bekövetkezett, melynek szegény Margit áldozatul esett, nem ő volt az, ki kigyót-békát kiáltott Dénesre és Mohainéra ?
A bankár intett nejének, hogy ne folytassa, mert Baláth épp most jutott el egy ujabb szónoki fordulóhoz :
- Azóta pedig az én szeretett barátom meghóditotta a világot.
Nem egy könnyen jutott el odáig, mert az élet nem adja ingyen a dicsőséget és a sikerért meg kell fizetni a sziv érzésével.
Dénest is kipróbálta az élet.
Nem akarok durva kézzel hozzá nyulni a legfájdalmasabb sebhez és azért csak röviden érintem azt a szomoru drámát, melynek ő volt egyik hőse.
Menyasszonya megölte magát az esküvő napján.
Exaltált fiatal leány volt, ki azt hitte, hogy a mi nagy müvészünk csak ugy juthat el a dicsőség zenitjére, ha nagy fájdalmon megy keresztül.
Ez volt az oka annak, hogy egy robogó vonat elé vetette magát .
- Vagy tán inkább, mivel megtudta az esküvő előtt, hogy a vőlegénye megcsalta! - sugott Mája asszony a férje fülébe .
- Dénes kevés hija, hogy el nem vesztette eszét a nagy csapás miatt , - folytatta előadását Baláth.
- Bizonyára bele is halt volna a szivén ejtett sebbe, ha a gondviselés egy nemeslelkü asszonyban föl nem kelti a vágyat, hogy megmentse az életnek és a müvészetnek.
Fölkereste a beteget és a legnagyobb önfeláldozással ápolta, hogy aztán ...
- Elvétesse magát vele! - szólott közbe asszonyi hang .
Az egész társaság a legnagyobb megbotránkozással fordult a hang irányába, de Albi még elég jókor megfogta neje kezét és bevonszolta egy pálmákkal diszitett mesterséges barlangba, a hol egy pillanatig némán megállottak .
- Ugyan Mája, hát még mindig benne vagy az ünneprontó hangulatban, - szólott aztán, mikor már biztosságban érezte magát .
Egy kicsit mégis behallatszott, hogy odakünt nem a legnyájasabban emlékeznek meg róluk .
- De mikor nem tudom végighallgatni annak a vén ruénak frázisait! - heveskedett a bankárné.
- Hisz jól tudom, miért mondott le arról az elkeseredett gyülöletről, melyet Dénes Imre ellen érez .
- Vajjon miért ?
- Mert abba reménykedik, hogy Piroska megjutalmazza érte és ismét szerepelhet mint maestro dell'amore .
- Gonosz a te nyelved, Mája !
- Mert igazat beszél?
Látod, Albi, én mindent el tudok nézni, csak a szivtelenséget nem!
Ez a Mohai Piroska, kit mi szentnek tartottunk, mert ugy adta a szendét, hogy még az én éleslátásomat is megcsalta, sajátképpen egy lelketlen és szivtelen teremtés.
Emlékszel még, hogyan dicsőitettük, mivel első férje vagyonáról le akart mondani ?
- Nos ?
- A mint elvétette magát Dénessel, első dolga az volt, hogy mindent visszavont.
Az öreg Mohai hagyatékából egyetlen fillér se jutott a rokonságnak , mert az érdekes özvegy az egész vagyont megkaparitotta magának .
- Ez még nem olyan nagy bün, mert az elhunyt végrendelete is ugy akarta .
- Ne beszélj nekem, te szivtelen pénzeszsák!
Azt a végrendeletet is ki tudja hogyan csinálták!...
De ha még ezt el is nézném neki, sohase fogom megbocsátani, mit müvelt Lorándékkal.
Szegény János ur belehalt a nagy csapásba , özvegye pedig teljesen visszavonult a világtól...
Mondják különben, hogy erre a lelkifurdalás kényszeritette, mivelhogy közte és Dénes közt ...
- De már most eleget beszéltél! - tiltakozott a bankár, - hát semmi sem szent előtted -
Mája asszony ismerte férje hangjában ezt a nüanszot és rögtön elhallgatott.
Egy pillanatig figyelmesen hallgatóztak, aztán elhagyták a mesterséges barlangot.
Éppen jókor jöttek, hogy meghallják Baláth Iván zárszavát :
- S igy, hölgyeim és uraim, jött létre az a frigy, melynél szebbet , tisztábbat és nemesebb érzésen alapulót nem láttam még pályafutásom alatt.
A gondviselés visszaadta nekünk a nagy müvészt, ki alkotó ereje teljében minden tehetségét fölajánlja szeretett hazájának.
Nagy áldozat tőle, de ő mosolyogva nyujtja felénk.
Mi pedig hálás szivvel fogadjuk és rajta leszünk, hogy soha meg ne bánja áldozatkészségét .
*
A kerti pavillonban, hol a müterem volt elhelyezve, Dénes Imre állott a feleségével egy festőállvány előtt.
A művész erősen megöregedett az utolsó három év alatt és homlokára mély barázdákat szántott a sok lelki indulat, melyen keresztül ment.
Szemében bágyadtság tükrözött és haja már sok helyütt egészen megőszült.
Piroska ellenben tökéletes szépséggé fejlődött.
Csodálatos volt tekintetének ragyogása és vérpiros ajkai minden lélekzetvételnél mintha duzzadtak volna az életerőtől.
Alakja jobban megtelt, magatartása biztosságra tett szert és meglátszott minden mozdulatán, hogy tud parancsolni szenvedélyének, meg uralkodni mindenkin, aki közelébe jut .
Egyidejüleg nézték a nagy vásznat, mely az állványra ki volt feszitve.
Éjjeli jelenetet ábrázolt: a távolban robogó vonat közeledik, tüzes szeme bevilágitja az éjszakát.
A sineken egy fiatal leány áll és égnek tekint .
Homloka körül glória szövődik, a martirság láthatlan koszoruja száll alá fürtjeire.
Csakis a leány alakja volt kidolgozva, a többi részlet nem jutott tul a vázoláson.
Hanem ez az alak csodálatos volt a maga nemében, egymagában elég lett volna, hogy hirnevessé tegye a festőt.
Dénes ugy nézte ezt az alakot, mintha egészen bele akarná vesziteni a lelkét.
Fájdalom, önvád, keserüség volt abban a nézésben.
Piroska ellenben haragosan szemlélte.
Érezte, tudta, hogy a vetélytárs erősebb nála .
- Menjünk, Imre, - szólott végre, - a vendégek már várnak ránk .
A festő összerezzent, mintha álomból ébredne, aztán kapkodva válaszolt :
- Azonnal... azonnal... de előbb ezt a vásznat kell innen eltávolitani .
- Majd lesz gondom rá, hogy jó helyre jusson.
Hisz csak ma estére kell valahova eltenni, miután nem akarod, hogy mások is meglássák .
Dénes arczát elöntötte a harag pirja és hangja csaknem rikácsolt , mikor vissza felelt :
- De nem ám!...
Ezt a képet nem adom oda nekik...
Még a te kedvedért sem.
Az enyém, egészen az enyém .
Reszketett az egész teste.
A tekintetében valami ködös bánat tükrőzött.
Ugy zihált a beteg melle, mintha meg akarná repeszteni a vad indulat, a kétségbeesett fájdalom, melynek talán ő maga sem tudta az igazi nevét.
De csak néhány pillanatig tartott a vihar lelkében, aztán hirtelen megszünt.
A mint jött , ugy mult el ismét a nélkül, hogy gyürüket vetett volna a hullámzása.
S most ugy állott, mint a ki nem tud semmiről, nem érez semmit .
Piroska csillapitó mozdulattal tette kezét a festő vállára .
Meglátszott, hogy nagy megerőltetésébe kerül ez az önmérséklet .
- Hát ne izgasd magadat, - mondta halkan - hisz tudod, hogy megárt .
Fogjuk meg ketten és vigyük át a szomszéd fülkébe, ahol pihenni szoktál.
Magadhoz veheted aztán a fülke kulcsát ...
S mialatt a kertben a hullámzó vendégtömeg dicsőitette a festőt és irigyelte boldogságát, oda fent a müteremben Dénes és neje lopva vitték rejtekhelyre azt a képet, mely Loránd Margit halálát ábrázolta .
(Vége )
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE