Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Róbert
Megfagyott pezsgő
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
13
Bekezdés
844
Mondat
1965
Szó
23382
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
Albinéra ráfogták ismerősei, hogy egy idő óta a negyedik dimenzióval kaczérkodik.
A még mindig szép Mája, ki nem volt az esprit hijával, igy magyarázta a dolgot intim baráti körben :
- A régi időben, ha egy szép asszony megöregedett és belátta, hogy hiuságok hiusága minden e földön, kolostorba vonult avec ses beaux restes és bünbánó vezekléssel szerezte meg magának azt az emócziót, mit azelőtt a szerelemben talált.
Ma egészen más a divat.
A vénülő szép asszonyok nem ostromolják már az eget, hanem beérik a közbeeső negyedik dimenzióval, hol beavatott médiumok tanusága szerint az asztrálszellemek egyébért sem vannak , minthogy a miszticzizmusra hajló kedélyek ártatlan időtöltését elősegitsék .
Tény, hogy Albi Mája szalonja bizonyos hirre tett szert seance-airól .
Az ember biztos lehetett, hogy fogadó estéin mindig találkozik egynéhány kiváló néhai szellemmel, ki szivesen eltársalog vele.
Nevezetesen Byron, a Don Juan szerzője, a világfájdalom jeles föltalálója, mindig rendelkezésére állott a ház urnőjének és vendégeinek.
Albi ur, dusgazdag és már félelmesen kövéredő bankár egészen nyugodt lehetett: ez a házibarát sohasem háborgatta éjjelei nyugalmát !
Különösen hires lett az Albi-szalon, mióta olyan eszményi médiuma akadt, minő Mohai Piroska.
A szép özvegy a legbensőbb barátságban volt az összes asztrálszellemekkel és Homertől Heineig nem találkozott neves poéta, ki kosarat mert volna neki adni, mikor fölkérte, hogy csevegjen vele.
Albumja tele volt az összes néhai költők halál után iródott verseivel és akárhányszor bámulatba ejtette ismerőseit egy olyan rajzzal, melyet Rafael vagy Tintoretto egyenesen az ő számára készitett.
Az igaz, hogy a versek többnyire rosszak voltak, a rajzokért pedig megszólták volna az utolsó teknikust is, - de ki tehet róla, hogy a negyedik dimenzióban kevésre becsülik a müvészetet, az irodalmat és csak a pletykára fektetik a nagyobb sulyt ?
Megfordult már Albi asszony szalónjában minden világhirü szellemidéző, Neukom is, a verseczi kutfuró, kevéssel a tuzséri katasztrófa után .
De egynek sem volt oly nevezetes sikere, mint a szép özvegynek, kinek finom ujjai alatt a legmakacsabb ezüstforintos is megmozdult.
A bankárné nagyrabecsülte médiumát és ugy viselkedett vele szemben, mintha az összes asztrálszellemek táborkarának főnökét tisztelné benne.
Még azt is megbocsátotta neki, hogy olyan csodálatosan szép.
Ennél nagyobb önfeláldozás csakugyan nem követelhető egy olyan asszonytól, ki még nemrég maga is a legszebb asszonynak volt elhiresztelve .
A nyár közepe felé nagy seanceot rendezett az Andrássy-ut végén fekvő villájában és meghivta összes ösmerőseit.
Lorándék is ott voltak, még pedig Margittal, ki nem tért többé vissza a növeldébe.
Márta aszszony alaposan összebarátkozott mostoha lányával, mióta Dénes mütermében találkoztak és mindenhova magával vitte.
A daczos, önfejü lányból engedelmes és szófogadó gyermek lett .
Mialatt a szellemszobát elkészitették a seancera, a társaság a kertben mulatott, meg a terrászon, hol János ur ismerőseinek beszámolt képviselőjelölti fiaskójáról .
- Képzeljék csak, - mondta tragikus hangon a jeles férfiu - az egész dolog ugy ment, mint a karikacsapás.
A püspök részemen volt, a választók többsége nemkülönben, a győzelem tehát biztosnak látszott.
Én sem voltam fukar: megigértem mindent, a mit csak tőlem kértek .
- Hogyan történt mégis a sajnos fordulat? - kérdezte résztvevő arczczal a háziur .
János ur olyan mozdulatot tett, mint a hős az antik tragédiában , mikor leszámol a cselszövővel.
Csaknem látni lehetett a szinpadi tőr villogását , mely halálra sujtja az árulót .
- Az a Baláth! - suttogott kisérteties hangon.
- Ő volt a kigyó , melyet keblemen melengettem.
Ki hitte volna, hogy épp ő fog föllépni ellenem?
A mint megjelent a kerületben, az asszonyok mind a pártjára állottak.
A szerelem mestere ezuttal is mesternek bizonyult.
Hanem ezt még megbocsátottam volna neki ...
De hogy galádul rágalmazott és mindenféle homályos czélzást tett származásomra , azt sohasem bocsátom meg neki!
Köztünk vége mindennek !
Erős kéz érintette János ur vállát és egy lágy, behizelgő hang megszólitotta nagyon nyájasan :
- Haragszol még, öreg ?
Loránd meghökkent, a mint ráismert Baláthra, de csakhamar föltalálta magát .
- Dehogy haragszom! - kiáltott szivélyes hangon, föl sem véve, hogy a körülállók nevettek.
- Miért is haragudnék?
C'est la guerre!
Szemesé a világ .
- Azért mondom, mert fájt volna, ha csalódom benned.
Mindig fenkölt szellemnek tartottalak és fünek-fának mondtam, hogy diplomatának születtél.
Hisz éppen abban nyilvánul az igazi nagyság, hogy hasonló esetekben az ember túlteszi magát a köznapi fölfogáson .
János ur savanyu arczot vágott ehhez a furcsa vigasztaláshoz.
Nagyot nyelt és azt mondta :
- Én még tultenném magamat, de tudod: a feleségem nagyon neheztel rád .
- Lehetetlen!
Mivel vontam magamra ő nagysága haragját?...
Bizonyosan megrágalmazott valaki előtte.
Tán az a Dénes, a piktor?
Tőle kitelik az ilyesmi .
- Dénes ártatlan a dologban, biztos vagyok benne.
Nem is rágalmazott senki, nem volt arra semmi szükség.
Mert a mit velem cselekedtél ...
- Látod, mégis haragszol?
Mondom, hogy ez a Dénes ...
- Hagyjuk Dénest! - kiáltott türelmetlenül János ur, - az nem törődik veled.
Egyében jár az esze .
- Tán bizony valami asszonyon?
Vajjon ki lehet ?
- Ha éppen tudni akarod: a szép Mohainé.
Most Baláthon volt a sor , hogy kellemetlenül érezze magát.
Megfogta Loránd karját, odébb vezette és halkan megkérdezte :
- Bizonyos vagy abban ?
- Egészen bizonyos.
A feleségemtől tudom .
- Ez csakugyan jó forrás - mondta egészen nekividulva Baláth.
- Ha igy áll a dolog, nem is firtatom tovább .
Faképnél hagyta János urat és a házba ment.
Mikor a folyosón végig haladt, kelletlenül dünnyögte magában :
- Ez a tökfilkó nem lát semmit, akárhogy akartam jóakarólag utbaigazitani.
Vakon bizik a feleségében, holott Márta asszony...
De mit törődöm vele!
Hanem az mégis szöget üt a fejembe, a mit Mohainéról és Dénesről mondott.
A piktor csinos fiu és Piroska se különb asszony a többinél.
Bármint adják is az érzéketlent, a hirnév és a fiatalság mindig hatással van rájuk...
Istenem, az a fiatalság !
Egy fali tükör előtt megállott és gondosan vizsgálta vonásait.
Nem volt megelégedve az eredménynyel :
- Bolond dolog volt tőlem, hogy belementem a választásba.
Az a sok ivás, tivornya és éjjelezés erősen megártott.
Legalább is egy esztendővel vénültem két hét alatt...
Mire való nekem a mandátum?
Nekem, ki utálom a politikát, a zöld asztalt és a nyilvánosság zaját.
Az én sikereim szinhelye másutt van.
A csendes boudoirban, hol nesztfogó szőnyegek eltompitanak minden zajt, hova csak lopva jut be a napsugár és homályosan adják vissza a nagy fali tükrök a szerelmesek árnyképét.
Ott vagyok én a helyemen, ott érzem magamat erősnek .
Ismét a tükörbe nézett és fölsóhajtott :
- De meddig?
Érzem az alkony hideg leheletét.
Elfonyadtam , megöregedtem, pedig nem tudok, nem akarok lemondani.
En guarde maradok az utolsó pillanatig és mindig az lesz a jelszavam: a mi a másé, csak azért is az enyém ...
De meddig fogom kibirni?
Meddig ?
Szánalmas alak volt a nagyhirü maestro dell'amore, a mint tompa kétségbeeséssel vonaglott a fali tükör előtt, akárcsak egy vénülő kaczér hölgy, ki látja, hogy arczának ránczai előtt meghátrálnak az udvarlók.
Egy-két perczig nézte magát merev tekintettel, mely a galvánizált holttest nézésére emlékeztetett.
Aztán erőszakosan lerázta magáról a kellemetlenül őszinte hangulatot .
- Mindegy!
Ezt az egy csatát még végig harczolom és nem bánom, akármi lesz is belőlem aztán.
Akarom, hogy a megfagyott pezsgő fölolvadjon az én tüzemnél.
Isteni ital, gyöngyöző, mámoritó: mily gyönyörrel foglak szürcsölni !
Bement a szellemszobába , hol már javában folyt a seance.
A kis terem stilszerüen volt diszitve: sötét tapéták, a homályos, gótives ablakokon alig szürődött be a napfény, a csucsos plafondról ugynevezett öröklámpa csüngött alá, melyben vékony villanyos sugár világitott, a falak mentén persa szőnyeggel boritott kerevetek és a szoba közepén egyetlen kis asztal, melyre nagy kör volt rajzolva.
A kör az ábécé betüiből állott, melyek finom emailleból voltak az asztal lapjára illesztve .
Hófehér ruhában ült egy karosszékben a médium, hosszu sötéthaja agrave-val volt feltüzve, egyetlen disze egy sötétpiros rózsabimbó, mely csaknem feketét mutatott a félhomályban.
Finom mutatóujja, melyen egy skarabeussal diszitett ó-egyptomi gyürü csillogott, ezüstforinton pihent és azon csüngött a tekintete is.
Nézése olyan különös volt: átszellemült, minden földi gondolattól és érzéstől teljesen ment.
Olyan volt, mint egy germán papnő, egy druida, ki a runajelekből olvassa a jövőt .
A társaság visszafojtott lélekzettel csoportosult körülötte.
A legmélyebb csend uralkodott a teremben és mikor Baláth nesztelen léptekkel közeledett, valamennyien összerezzentek, mintha a várva várt asztrálszellem toppant volna közéjük.
Ezeket a blazirt, skeptikus, hitnélküli embereket babonás félelem fogta el.
Meg sem mertek mukkanni .
S megszólalt a kisérteties csendben a médium szava.
Idegenszerü volt a hangzása, mint mikor álmában beszél az ember .
- Téged szólitalak, láthatatlan szellem, ki itt időzöl ebben a házban.
Tudasd velünk kilétedet .
Az ezüstforintos megmozdult.
A szép asszony ujja követte és egyszerre csak megállt a B . betünél .
- Jegyezzék föl, mit mond nekünk a szellem, - parancsolta a médium .
De egy kis ideig senki sem mert hozzányulni az arany czeruzatartóhoz, mely az asztal szélén hevert.
Végre Albiné megemberelte magát és az asztal fölé hajolva , jegyezgette a betüket, abban a sorrendben, a mint a médium azokat lediktálta .
A nagy B után következett egy kis o , aztán egy r , meg egy s , ismét egy o és végül egy d .
Albiné arcza egészen belesápadt az irásba, keze reszketett s mikor az utolsó betüt irta, tehetetlenül leejtette a czeruzát az asztalra .
Az arany finom csengése keresztül járta a hallgatóságot és különösen a női része ideges lett.
Hátul pedig megszólalt egy türelmetlen hang :
- Nos, mit mondott ?
Senki sem válaszolt.
Albiné rémlátó nézéssel bámult az asztalra és fázva huzta összébb a könnyü általvetőt vállán.
Végre iszonyu megerőltetéssel kinyögte :
- Hagyjuk abba, rosszul érzem magamat .
De az ezüstforintos kérlelhetlenül folytatta körutazását.
Odaosont a P betühöz, onnan átsiklott a kis á -ra és végül megállott a l -nél.
Ott megpihent, mintha jelezni akarná, hogy megadta a választ a kérdésre, mit hozzá intéztek .
- Borsod Pál , - mondta ugyanaz a hang, mely az imént türelmetlenkedett, - vajjon ki az?
Nem ismerem ezt az asztrál-szellemet .
...
Nagyon kevesen ismerték.
Alig akadt a háznak egy-két régi látogatója, ki tudott volna erről a névről, meg a viselőjéről.
Csudálatos egy történet volt az: valamikor, tán tizenöt év előtt nagy szerepet játszott a közéletben, aztán rebesgették róla, hogy őrülten beleszeretett egy szép asszonyba , tönkre is ment nagy szerelmében.
A vége az volt, hogy a szép asszony férje agyonlőtte párbajban .
De mi köze e régi históriának a mai seance-hez?
Mit okvetetlenkedik ez a rég elfelejtett név?
A kiváncsiság megtörte a babonás varázst és a vendégek összesugtak.
Jó szerencsére, mert legalább nem vették észre, hogy a háziúr ónszinüre vált arczczal odasietett nejéhez és valamit sugott a fülébe, a mi lehetett kérés, de lehetett parancs is.
Csak a legközelebb állók hallották, a mint a didergő asszony, fogvaczogva válaszolt :
- Éppen ma van halálának évfordulója .
...
Az a Borsod Pál nagyon lovagias férfiu lehetett életében: még tizenöt évvel halála után is pontosan megjelent a légyotton .
A kinos csendet félbeszakitotta egy czinikus hang :
- Hölgyeim és uraim - szólott Baláth - a tisztelt asztrálszellem nagyon megzavarta a mulatságot.
Engedjék meg, hogy ismét rendes medrébe tereljem .
Mintha friss életet öntött volna a lassu vérfolyásu erekbe ez a gunyolódó hang.
Volt abban valami az utcza zajából.
Kellemetlen volt, tolakodó , talán arczátlan is, de volt benne élet!
Még a médium is eltolta karosszékét a szellemasztaltól és Baláth felé fordult .
- Ha megengedik, mutatok én is önöknek egyet-mást a negyedik dimenzió szokásaiból - folytatta Baláth, - értek én is annyit hozzá, mint ez az ezüstforint .
- Lássuk, mit tud? - kiáltott nekiélénkülve néhány hang .
Baláth oda állt Mohainé elé és ugyanazon a könnyed módon folytatta :
- A tavasz vége felé Dániában utaztam.
Tetszik tudni, ez a hazajáró lelkek igazi hazája.
Mióta Hamlet atyja Helsingörben megjelent fiának, mint kvártélycsináló a negyedik dimenzióból, a Belt és a Sund közt fekvő ország sohasem volt hijával a szellemeknek.
Megismerkedtem ott egy hipnotizálóval Hansen iskolájából - önök tán még emlékeznek erre a világhirü varázslóra , ki addig kergette a szellemeket, mig éhen halt, - és ő megtanitott mesterségére .
Ugy beletanultam, hogy bármely pillanatban vizsgát tehetek belőle, föltéve, hogy egy megfelelő médiumom akad .
- S van egy ilyen közöttünk? - kérdezte a háziur, ki nagyon hálás volt Baláthnak ezért az intermezzóért .
- A legjobb, mely csak képzelhető.
Még a külseje is olyan, hogy a szellemek nagyon szivesen társalognak vele .
E merész bók után rámutatott Piroskára, ki még mindig szótlanul ült a karosszékben .
- Megengedi asszonyom, hogy hipnotizáljam önt? - kérdezte tőle Baláth .
- De nem lesz veszedelmes a kisérlet? - vetette közbe Albi aggodalmas arczczal.
- Nem szeretném, ha az én házamban ...
- Ne tartson semmitől.
Ő nagysága a legjobb egészségnek örvend ugy tudom, hogy a szive is a legteljesebb rendben van, egyebekben pedig kezeskedem , hogy nem lesz semmi baj .
Be sem várva az engedélyadást, a szép özvegy elé tartotta gyürüjét , melyen nagy gyémánt csillogott és parancsoló hangon igy szólt :
- Nézze ezt, konczentrálja minden érzését és gondolatját ebben a nézésben és aludjon.
Akarom, hogy aludjon .
Mint az érzike a napsugárhoz, ugy tapadt Piroska tekintete a gyémánthoz.
Egy-két percz és bágyadtabb lett a nézése, a pillái lecsukódtak és beállott a hipnotikus álom .
- Mondja meg, hol van? - kérdezte Baláth .
Halkan, a nélkül, hogy ajkai megmozdultak volna, mintha a hang szellemszárnyakon suhanna, válaszolt a médium :
- Utczákon végig szállok, közel a nagy folyamhoz megyek... most betérek egy házba.
Fölfelé visz az utam egy szük lépcsőn... megállok egy ajtó előtt, az van ráirva: Festőterem .
Lorándné figyelmes lett.
Valami homályos sejtelem azt sugta neki , hogy veszély fenyegeti.
Tekintete Baláthéval találkozott és mintha kiolvasta volna belőle, hogy a látomány neki szól.
A médium azalatt folytatta :
- Az ajtó tölgyfából van, de az én tekintetem keresztül hatol rajta...
Bent a teremben egy férfiu áll, vászonzubbony van rajta és a kezében ecsetet tart.
Egy fiatal leánynyal beszélget...
Ezt a leányt ismerem .
- Az Istenért, Mája - sugta ebben a pillanatban Lorándné a háziasszony fülébe - vessél véget ennek a dolognak !
- Mi bajod ?
- Nem mondhatok most semmit...
Ez az ember ellenem tör...
Ha Piroskát beszélni engeded, veszve vagyok .
- Várj csak, azonnal segitek rajtad .
A médium még mindig beszélt :
- A leány nagyon haragos.
Szemrehányást tesz a festőnek...
Nem hallom jól, mit beszélnek ...
- Akarom, hogy meghallja !
...
A következő pillanatban nagy zavarodás támadt a teremben.
A vendégek Albiné körül csoportosultak, ki fojtott sikoltással a falnál álló kerevethez tántorgott és ott összeroskadt.
Elájult .
A nagy keveredésben, mely erre támadt, Baláth odahajolt az alvó asszonyhoz és kemény, érczes hangon rászólt :
- Ne folytassa... térjen vissza... itt van már ?
- Itt vagyok .
- Hallja azt, a mit mondok ?
- Hallom .
Baláth összeszoritotta ajkait, tekintetében sötét tüz lángolt, mintha delejes áram támadna onnan, aztán parancsoló hangon mondta :
- Akarom, hogy szeressen!
Akarom, hogy mást ne szeressen!
Akarom , hogy az enyém legyen !
A médium kinyujtotta jobb kezét, mintha el akarná lökni magától a feléje tóduló áramot, erőlködött, vergődött, de hasztalan, Baláth megérintette könnyed mozdulattal a homlokát, végigsimitott a haján, mire megszünt a vergődés .
Aztán hangosan megszólitotta :
- Ébredjen !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE