Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
A galamb papné
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
25
Bekezdés
1606
Mondat
3398
Szó
32559
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
6
Órákig tartott ez az édes, kedves melankólia.
Mikor végre letette fárasztó terhét a puha díványra, a karjait nem érezte.
Minden csontja fájt, s alig bírt nagy keservesen kiegyenesedni.
Már a hideg verejték verte ki a homlokát, s a térde reszketett a kimerültségtől.
S amint elnézte a bájosan félálomban fekvő asszonykát, elmosolyodva suttogta:
- Istenem, milyen boldog vagyok!
Aztán leroskadt előtte a földre, mert nem bírt tovább állani.
Nyakcsigolyái csaknem megpattantak, s a fejében minden ér kegyetlenül lüktetett.
Eleresztette magát, s már nem volt hangja, csak gondolatban dúdolta el:
Veled meghalnék
Piros örömben,
Piros örömben!...
Aztán elaludtak mind a ketten.
S az asszony arról álmodott, hogy Velencében gondolázott, a férfi meg arról, hogy taposó malomban vért izzadott a fáradságtól, s mind a ketten azt dúdolták, hogy:
Jaj be jó, be jó,
Esik az eső,
Esik az eső!...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE