Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Róbert
Megfagyott pezsgő
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
13
Bekezdés
844
Mondat
1965
Szó
23382
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VI.
Dénes Imre jó ideje már, hogy pihenteti ecsetjét, pedig a lapokat bejárta a hir, hogy az őszi tárlat attrakciója tőle várható.
Belekezdett egy oroszlánvadászat festésébe és ebbe a meglehetősen elkoptatott témába annyi uj vonást vitt bele, hogy a kik meglátták vázlatát, nagy sikert jósoltak a festménynek.
A szinhely egy növénysziget volt a homoktenger közepén; nöstény oroszlán rátalál megölt kölykére és forgatja , ébresztgeti.
A himoroszlán rohanva közeledik a sivatag felől és éppen ugrásra készül a vizmosáson keresztül.
Oldalt egy törpe pálmához lapulva áll a vadász , annyira megkapja a királyi vad anyai fájdalma, hogy egészen megfeledkezik a fenyegető veszedelemről és lábhoz eresztett fegyverrel nézi csaknem emberi dühöngését .
A hiresztelés is hozzá járult, hogy fokozza az érdeklődést Dénes festménye iránt.
A vadász alakját sokan ismerték a jó társaságban: egy fiatal sportkedvelő mágnást ábrázolt, kiről tudták, hogy szörnyen megcsonkitva került ki egy abesszinai oroszlánvadászatból.
Ez volt a füszer azoknak, kik a gruppirozás müvészetét és a többi finom részleteket nem tudták kellően méltányolni.
A müértőket ellenben megkapta a csodálatosan szép háttér és a két királyi vad élethü alakja .
Azt is vitatták, honnan szerezte Dénes ezeket az intim részleteket ?
Abba nem tudott belenyugodni a pletyka, hogy az egész festmény pusztán csak a fantázia szüleménye volna, és azt regélték, hogy a festő, mint néző jelen volt a vadászaton, nem avatkozott bele a küzdelembe, hanem mialatt a két oroszlán a vadászszal elbánt, ő egy biztos helyről elkészitette vázlatát.
Erős vita keletkezett arra nézve, hogy jogosult-e a müvészi inspirálás e neme, vagy pedig kötelessége lett-e volna Dénesnek minden egyebet abbahagyva, a fiatal mágnást segiteni?
A nézetek meglehetősen megoszlottak és különösen a veristák hivatkoztak arra, hogy a müvésznek szent kötelessége, ilyen ritkán kinálkozó alkalmat a müvészet érdekében kiaknázni .
Dénes csak engedte nagyra nőni ezt a hirt, pedig olyan könnyü lett volna megczáfolni.
Hanem ő már tudta, hogy a közönséget ilyesmi erősen vonzza és hogy minden nagy sikernél sajátképpen az érdekes mellékkörülmények és az apró legendák játszák a főszerepet.
Különben is elfásult müvészete iránt egy idő óta és nem törődött a festményével, mert szive és lelke másfelé volt elfoglalva .
A fantázia és a müvészi ambiczió megbénulása azon a napon kezdődött nála, mikor rózsaszinü boritékban vette az értesitést, hogy Baláth Iván országgyülési képviselő eljegyezte özvegy Mohainé Piroskát .
Hogyan történt ez az eljegyzés, mi minden előzte meg: ez izgatta a fantáziáját, de el is tompitotta egyidejüleg minden egyéb iránt .
A közvéleményt is erősen foglalkoztatta a maestro dell'amore nyugalomba vonulása , a mely fait accomplinek beillett, mivel Baláth nagyon komolyan vette a házasságát.
A mi leginkább abból a körülményből tünt ki, hogy megtámadta pörrel az egyezséget, mely Mohainé és első férje örökösei közt létre jött.
Baláth keveselte a békülés diját és mint gyakorlati észjárásu ember meg akarta szerezni leendő feleségének az egész örökséget .
A festőt valósággal lesujtotta a váratlan fordulat.
El sem tudta képzelni, hogy azok után, a mi közte és Piroska közt történtek, hogyan következhetett olyan hamar az eljegyzés.
Szive és hiusága egyaránt érzékenyen sinylették meg a kudarczot és különösen fájt neki a gondolat, hogy Piroska éppen azé az emberé legyen, kit ő legkevesebbre becsült ezen a világon és a ki üldözte , a nélkül, hogy okát tudta volna adni.
Ez az ösztönszerü ellenszenv valósággal megmérgezte a szerelmén ejtett sebet és alkotó ereje is nagyon kárát vallotta a kinos lelki küzdelemnek .
Lorándnétól már előbb megtudta, hogy minden valószinüség szerint Baláth volt az, ki Margitot fölingerelte ellenük.
Az Albi-nyaralóban lejátszódó rejtélyes jelenet, mikor Baláth Piroskát delejes álmában arra akarta kényszeriteni, hogy mondja el, mi történt a festő mütermében, szintén megerősitette ezt a föltevést és Dénes csak várta az alkalmat, hogy felelősségre vonja a szerelem mesterét, illetéktelen beavatkozásáért az ő szivbeli ügyeibe .
Ilyen viszás hangulatában kóborolta be a főváros környékét.
A Loránd-villába nem mert elnézni, mert tartott tőle, hogy olyan hireket hall , melyek még jobban elkeseritik.
Lorándné már néhányszor irt neki, hogy látogasson el hozzájuk, de az atelierbeli jelenet után kerülte a féltékeny asszonyt .
Büntársának érezte magát, mivelhogy ráállott arra a komédiára, melyet a fiatal leány félrevezetésére eljátszottak .
A furcsa szinjáték teljes megértésére nem jutott el Dénes előbb, mig Lorándné el nem mondta neki levélben, hogy tanuja volt annak, mikor Margit rátalált iróasztalán az itatóspapirra, mely megforditott betürendben lemásolta levele tartalmát.
A leány mély kétségbeesése lesujtotta őt, de egyszersmind tudatára jött annak, hogy mily veszedelem fenyegeti asszonyi hirnevét.
Ekkor támadt benne a merész eszme, hogy Margit jelenlétében eljátsza Dénessel a komédiát, mely teljes sikerrel járt és nemcsak a Baláth besugását ellensulyozta , hanem meg is szerezte neki mostoha lánya szeretetét .
- Legyünk óvatosak, - igy fejezte be fölvilágositó levelét, - mert Baláth, nem tudom mi okból, gyülöli önt és nem fog belenyugodni abba, hogy pariroztuk nem épen gentlemanhoz illő tőrdöfését.
Az az ember nagyon veszedelmes , de azért mégis magamra vállalom, hogy a számlát kiegyenlitsem vele.
Kerülje őt, ne kezdjen ki vele, mert maguk férfiak nem tudják, hogy a bosszu isteneknek való eledel, de csak akkor, ha hidegen élvezik.
Addig is, kedves barátom, szeressük egymást és ne gondoljon sokat a megfagyott pezsgőre .
Ezzel az önző kéréssel elkésett Lorándné, mert Dénes egészen belemerült abba a fájdalmas érzésbe, melyet Mohainé eljegyzési hire benne keltett .
El volt tökélve, hogy szakit Lorándnéval, mivel különben is inkább a hiuságával , mint a szivével volt érdekelve ennél a viszonynál .
A margitszigeti romnál üldögélt a pázsitos padon és nézte egy csiga állhatatos vergődését, a mint föl akart mászni egy mohlepte kőre, melyre rátüzött a falombon átszürődő napsugár.
Csodálta a kis állatot, hogy oly csekély dijért , minő egy kis verőfény, olyan sokáig fáradozik.
Pedig ő sem okosabb a csigánál!
Mi egyéb volt is Mohainé kedveskedése egy röpke napsugárnál és mégis hetek óta sütkérezik benne .
A rom másik bejárásánál könnyü léptek közeledtek.
Dénes, ki nem volt abban a hangulatban, hogy emberekkel találkozzon, sietve akart odább állni, de elkésett szándékával.
Pillanat mulva, mielőtt még a bokor mögé osonhatott volna , megjelent a váratlan látogató és Dénes fölismerte Loránd Margitot .
A fiatal lány arcza nagyon sápadt volt, szemében valami ábrándos tüz csillogott, mi különös bájt adott arczának.
Dénes, bár elhitette magával, hogy a dolog nem érdekeli, ugy érezte, hogy valami ismeretlen varázs közeledik, mi befolyással lesz életére.
Nem egy süldő leány állott előtte, hanem a kész nő , kitől nehéz lesz megtagadni a hódolatot .
Margit is megdöbbent, mikor megpillantotta a festőt.
Keresztül nyilalt a szivén az atelierbeli jelenet emléke - de nemcsak az!
A hirtelen pirulás, mely szivéből arczába kergette a vért, az örömben találta forrását.
Egy vagy két pillanatig küzdött magával, aztán odalépett a festőhöz és kezét nyujtotta neki .
Dénesnek eszébe jutott, hogy eddig mennyire idegenkedett tőle a fiatal leány: alig fogadta üdvözletét és sohasem engedte, hogy kezét érintse.
Még inkább megzavarodott, mikor Margit bocsánatkérő hangon megszólalt :
- Nem volt még alkalmam, hogy megköszönjem önnek jóságát és azt a leczkét, melyet adott.
Ha tudná, mily boldoggá tett szigorával !
Az egyszerü szavaknál sokkal többet mondott a reszkető hang és Dénes érezte, hogy szemrehányás mardossa.
Ha ez a leány a valót tudná!
Soha még jobban nem fájt a festőnek az a nagy társadalmi hazugság, melynek teljes életünkben rabjai vagyunk.
Az a konvencziónális bün, mely követeli tőlünk, hogy lovagiasságból erényt csináljunk a hazugságból?
Pedig a hazugság bármely szép álarczot ölt is magára, soha sem lehet erény.
Az igaz ember megérzi ezt és ha kényszerüségből hódol is a társadalmi szokásnak, a vétek fullánkja erősen sebzi meg a szivét.
Szeretett volna leborulni a leány előtt, hogy azt mondja neki :
- Nem vagyok érdemes arra, hogy tiszta kezét az enyémben pihentesse !
Megérdemelném, hogy egész megvetésével sujtson, mert nagyon bünös vagyok .
De csak engedte, hogy a leány szorongassa kezét és néma főhajtással üdvözölte csupán, mikor Margit hirtelen eleresztette kezét és valami közeledő ujabb zajra, mint a megriadt őzike a bokrok mögé szökött.
Még egyszer megállott , mielőtt a lomb sürüje eltakarta volna alakját és visszafelé intett.
Dénesnek ugy tetszett, mintha a leány ösztönszerüen ajkára akarta volna emelni a bucsura intő kezet, de megriadt a saját vakmerőségétől és a szerelmes kézmozdulat abbamaradt .
A festő nem ért rá a fölött töprengni, hogy jól látott-e, mert a rom bejáratánál feltünt egy karcsu női alak és vizsgálódva nézett körül .
- Ah, ön az, Dénes ur? - kérdezte Mohainé - mondja csak, nem látta Loránd Margitot?
Az imént még velem volt, de aztán nyomát vesztettem .
Dénesnek szivébe tolult minden csöpp vére, ez a másik látomány az iménti után, egészen elvette eszét.
Miféle furcsa véletlen hozza elébe egymásután a két nőt, ki annyira foglalkoztatja?
Csak állott és nézett, de szólni nem tudott .
Piroskának feltünt Dénes zavara és most ő is elpirult.
A rom bejárata felé fordult, mintha távozni akarna, de közben hebegte :
- Bocsánat... én Margitot keresem és nem volt sejtelmem, hogy ... valami találkozást megzavarok .
Ez az apró gyanusitás visszaadta a festőnek lélekjelenlétét .
Tiltakozó mozdulatot tett a jobbjával, de csak annyit mondott :
- Egészen egyedül voltam .
- Pedig nekem ugy tetszett, mintha női alakot láttam volna errefelé tartani ...
- Tévedett! - válaszolt száraz hangon Dénes, aztán gyors elhatározással, hogy más irányt adjon a beszélgetésnek, hozzátette: - Engedje meg , hogy gratuláljak önnek .
- Mihez ?
- Mihez?
Hát az eljegyzéséhez !
- Vagy ugy?
- Dénesnek ugy tetszett, mintha Mohainét kellemetlenül érintené ez a fordulat.
- Tudja, a dolog nem olyan sietős, de még nem is olyan bizonyos .
- Hogyan ?
- Magam sem tudom, hogyan történt, - mondta gyorsan a fiatal özvegy , - sőt néha... sokszor inkább: ugy tetszik, mintha nem is történt volna meg, vagyis mintha más valaki volna az egyik főszereplő ebben a komédiában, nem pedig én .
- Nem értem!
Igazán nem értem !
- Megmagyarázom hát önnek, mert tudom, hogy jó barátom és mint olyannak van egy kis joga hozzá, hogy megértsen.
Ugy történt a dolog, hogy Baláth ur egy este ezen a helyen találkozott velem...
Furcsa, hogy éppen ott ült, a hol most ön ül...
Valakire gondoltam.
Azon járt az eszem, mit néhány héttel előbb az a valaki mondott nekem, mikor... együtt jöttünk le a Svábhegyről és kérdeztem magamban: miért nem ismételte azóta?
Ekkor történt, hogy Baláth szerelmet vallott és megkérte kezemet.
Még jól emlékszem, hogy rosszul esett tolakodása, de isten a tanum, hogy nem mertem, nem tudtam neki azt megmondani.
Ő pedig beleegyezésnek vette hallgatásomat és azóta jogot formál én reám .
Puszta kaczérkodás volt ez a beszéd vagy annál több, Dénes nem tudott vele tisztába jönni.
De fölülkerekedett benne a harag és nyers hangon fölkiáltott :
- S azzal a vágygyal szivében, azzal az emlékkel lelkében el tudta fogadni Baláth Iván udvarlását ?
Mohainé megijedt a rideg hangtól és mint a büntetéstől tartó gyermek , csaknem szepegve mentegette magát :
- Én nem tudom... mi van velem.
Félek Baláth urtól.
Mikor távol van tőlem, ugy érzem, hogy küzd valami bennem ellene.
Mintha egy hang azt sugná: ez az ember ellenséged .
- S mikor közelében van ?
- Mintha megbénulna az összes akaraterőm, nem tudok ellenkezni vele , azt teszem, a mit ő követel.
Mert ő követel és valósággal zsarnokoskodik fölöttem .
- Ez azért van, mert ön is szereti, - mondta tompa hangon Dénes .
Mohainé hevesen rázta fejét .
- Nem, nem, - mondta, - a dolog másként van.
Biztosan tudom, hogy nem szeretem.
Egészen bizonyos vagyok ebben .
- De hát akkor mi kényszeritheti, hogy a menyasszonya legyen ?
A fiatal nő fölsóhajtott :
- Ha én azt tudnám!
Sokat adnék érte, ha tisztába jöhetnék saját magammal...
De tudja mit - tette hozzá lopva pillantással - ön segithetne a rejtély megoldásában .
- Én?! - kiáltott a festő - de hogyan? s mily czimen ?
- A jogczimet megadom én önnek, mint jó barátomnak.
A módját pedig keressük együtt...
Azt hiszem, hogy meg vagyok babonázva, mert egy idő óta sok olyan történik velem, a minek nincs más magyarázata.
Megteszem azt, a mit nem akarok tenni és nem tudom megcselekedni azt, a mire egész szivvel és lélekkel vágyódom.
Valami idegen elem van bennem, egy második lélek, a mit ugy csempésztek belém: tán álmomban?
S én irtózom ettől a másik lélektől, de nem szabadulhatok tőle .
Dénes gunyosan mosolygott :
- Asszonyom, önnek nagyon megtetszhetett Trilby komédiája, hogy olyan hiven eljátsza nekem .
Mohainé kerekre nyitott szemekkel bámult Dénesre, aztán lassan , minden szót hangsulyozva mondta :
- Trilby?...
Lássa ez már valami!...
Igaza lehet csakugyan...
Hisz ez a dolog azóta kezdődött, hogy...
Köszönöm az utbaigazitást .
Haragos láng czikkázott tekintetében, a mint maga elé nézett, de aztán lecsillapult és a szép arcz ismét mosolyra derült.
Csakhogy ez a mosoly kegyetlen volt és Dénes megfázott tőle .
- Lássuk csak Baláth uram, - gondolkozott hangosan a szép asszony - ön tehát svengálizott velem?
Majd megmutatom magának, hogy én is értek a hipnotizáláshoz ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE