Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Róbert
Megfagyott pezsgő
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
13
Bekezdés
844
Mondat
1965
Szó
23382
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
I.
Lorándék nyaralója a Svábhegy déli részén áll s a ki valamikor arra ment, bizonyosan emlékszik még a czikornyás külsejü tornyos házra, mely épitőmestere ferde izlését hirdeti.
Loránd János épitési vállalkozó volt fiatalabb éveiben; az igaz, hogy szakmáját teljesen betöltötték, a viczinális vasutak és az országutak, de az idők folyamán annyi terv ment keresztül a kezén, hogy végre szert tett némi teknikai ismeretre az épitészet terén.
Mivel a szakbeli kifejezéseket is meglehetősen elsajátitotta, megérlelődött benne a meggyőződés , hogy az egész arkitektura a kisujjában van.
Svábhegyi nyaralója és belvárosi palotája tervét ő maga készitette és szerencsésen elérte vele azt, hogy a ki meglátta az egyiket vagy a másikat, okvetlenül megbámulta.
Dénes Imre, a hires állatfestő, ki a ház urnőjét festeni tanitotta , vegyes fölszelt stilusnak nevezte el Loránd ur épitési modorát és szerencsésen ráhibázott a legtalálóbb elnevezésre .
A modern épitkezésnek összes ferdesége, melynek annyi példája lelhető Budapesten, mind együtt volt a bankár két házában.
Mert mióta Loránd arra a fölfedezésre jutott, hogy az apró vasutakból és az országutakból nem lehet már nagy hasznot huzni, cserbe hagyta ifjukora ideáljait és egészen a pénzügyi vállalkozásra adta magát.
Még pedig olyan szép sikerrel, hogy tőkéje évről-évre gyarapodott .
A svábhegyi nyaraló óriási gabonaszállitó hajóra emlékeztetett, a melynek minden kimagasló pontja toronyban végződik.
Mióta a magasabb klérus Loránd Jánost megtisztelte bizalmával és pénzügyeit rábizta, a derék bankár elhitette magával, hogy ő is egyházi személy és otthonát vegyes kápolnastilusban rendezte be.
Minden szoba más-más hires kápolna mintájára készült.
Az ablakok az üvegfestészet olcsó remekeit utánozták, a szobák fölfelé kupolákká tágultak, a tető dómszerü volt és a ház nyolcz sarkán gótmivü tornyokban haranglábak emelkedtek.
Egy budapesti harangöntőczég pusztán csak abból gazdagodott meg, hogy Loránd számára olyan harangot készitett, a melynek nem volt nyelve.
A ház ismerősei abban a hitben voltak, hogy Loránd ur harangjai csak azért némák, mivel a bankár neje attól tart, hogy férje utóvégre fölcsap harangozónak, ha gátat nem vet valahogy szenvedélyének.
Még egy kis ezüst csengetyüt sem türt meg, hanem inkább tam-tamokat és hasonló jelzőkészülékeket állitott asztalaira .
Abban a kertre néző szobában, mely a kölni székesegyház éjszaki kápolnáját utánozta, éppen most ütötte meg egy cselédleány a tam-tamot, jelt adva a ház vendégeinek, hogy föl van teritve lunchre.
Mint mikor követ dobnak a méhkasba, ugy rajzottak elő az épület és a hatalmas kert minden részéből, de annyi bizonyos, hogy dolgos méhecske kevés volt közöttük, annál több a munkakerülő , pusztán csak az élvezetnek élő here ...
Dénes, a piktor, a ki csak előtte való nap jött meg Afrikából, a hol - több szerencsével mint a hires Tarasconi - csakugyan látott eleven oroszlánt, a verandáról nézte a vendégek gyülekezését.
Ezüst czukorcsiptetőt tartott kezében és azzal rajzolt figurákat a levegőbe.
Mellette állott a ház urnője és nevetve hallgatta a festő csipős, többnyire találó megjegyzéseit.
Olyan bajtársi viszonyféle fejlődött a szép férfiu és a csunya asszony között, a minek megerősitése az volt, hogy Lorándné, bár még egészen fiatal, látszólag lemondott arról, hogy neki udvaroljanak.
Amaz asszonyok közé tartozott, a kiknek igazat mond a tükör és a kik fölfogják igazságát, bár nem szivesen törődnek bele.
Az ő arczát is, mintha valami szerencsétlen kezü épitész alkotta volna: egyenkint szép volt minden vonása, de annyira nem a helyén, mintha Loránd János ur keze kontárkodott volna az ensemble összeállitásánál.
Pompás veres hajához sehogysem illett a mélabúsan tekintő aczélszürke szempár, a mely fölött világos szemöldök éktelenkedett, csaknem olyan, mint az albinoké.
Magas, görög szabásu homlokából valóságos csufot üzött a fitos orr, az erős férfias akaratra mutató áll, a mely fölött csaknem hihetetlenül picziny száj sok sok titokzatos érzésnek inkább volt megőrzője, mint hirdetője .
- A legujabb teóriája tehát az, hogy minden emberi arczban megtalálható egy bizonyos állatnak a jellege? - kérdezte Lorándné.
Meglepő volt beszédében, hogy kissé selypitett és hangja olyan fuvolaszerüen vékony volt, mint egy ötéves gyermeké .
- Nincs tán igazam ?
- Elhiszem, ha megmagyarázza .
- Szivesen.
Próbálja csak meg a tükör előtt a saját arczával.
Takarja el annak alsó részét és rögtön kitünik galambszerü jellege .
- Köszönöm a bókot, de nem szoktam a tükörbe nézni.
Rossz barátom a tükör .
- Mert asszony!
Mert a külsőre ad csak és az ...
Hirtelen megakadt, mintha sajnálná, a mit mondani akart.
Lorándné kisegitette zavarából :
- Tudom, hogy nekem már nem mondhat ujat a tükör.
Rég végeztünk mi egymással.
Emlékszik még első találkozásunkra?
Önből kitört az igazság és önkéntelenül fölkiáltott: - Istenem, be felségesen csunya ez az asszony...
Akkor befutottam az öltöző szobámba és majdnem egy óráig néztem arczomat a tükörben .
Mikor jól kisirtam magamat, ismét előjöttem azzal a meggyőződéssel, hogy tökéletesen igaza van .
Esdeklő mozdulattal tartotta a festő jobbját az asszony elé és halkan kérdezte :
- Megbocsátott már nekem ?
- Nehezen ment, de megtörtént, - válaszolt az asszony és két szemének aczélszerü ragyogásába, mintha köny vegyült volna.
Aztán hirtelen kitört: - Most pedig folytassa !
- Mit kérem ?
- A lavateri studiumot .
- Vagy ugy?
Erről már megfeledkeztem...
De ha kivánja ...
- Követelem .
A völgyből fölfelé kanyarodó kerti ösvényen egy női alak jelent meg a legdivatosabb reggeli öltözetben.
Arczát nem lehetett látni, mert eltakarta egy óriás japáni napernyő, telerakva tarka madarakkal .
Dénes elkaczagta magát .
- Nagyon megkönnyiti a munkámat.
Hisz ez régi ismerős.
Albi Mája asszony, a kit tizenöt év óta megillet a legsikesebb asszony neve.
Azelőtt - az igaz! - a legszebb asszony czimre pályázott sok szerencsével.
Most már csak emlékeinek él.
Mondják, hogy van egy külön naptára, melybe hóditásait jegyezgette.
Megüli a legelső és a legutolsó légyottok évfordulóját és az a nevezetes, hogy esztendőkkel ezelőtt alig néhány nap választotta el egymástól a két határpontot, később azonban kozervativebb lett és volt olyan eset is, mikor szivecskéje álló egy hónapig ragaszkodott egy-egy eszményhez.
Többre azonban sohasem vitte .
- Nem pletykát akarok én...
Ebben magam is szakértő vagyok...
Tessék jellemezni !
- Mája asszony a pávák fajához tartozik.
Tollazata még ma is kifogástalan, bár itt-ott kissé kopott...
Kivánja, hogy azt az urat jellemezzem, a ki épp most csatlakozik hozzá ?
- A férjemet ne bántsa !
- Jó, hát megkegyelmezek neki, bár igazán kár, mert sok jót mondhattam volna róla.
Loránd uramban sok van a méhecskéből; gyüjti a mézet, de csak másoknak .
- Sequens !
- A következő?
Ezzel az urral nem tudok tisztába jönni, tán azért nem, mivel sokféle állat vegyül benne.
Hiu, mint a majom, örökké éhes, mint a farkas, ravasz, mint a hiuz és szemtelen, mint... mint egy modern ember.
Tudja-e , hogyan hivjuk őt magunk közt ?
- Tudom.
A neve: Il maestro dell'amore .
- Magyarul : a szerelem mestere .
Baláth Iván boldogabb időkben abba a hirbe keveredett, hogy nincs az a női sziv, a mely neki ellen tudna állni.
Ez volt az ő kisded tőkéje, a mely dusan kamatozott, ennek révén lett központja egy olyan társaságnak, a melynek bálványa a siker.
Asszony, leány, erényes vagy bünös, neki mindegy: követeli, hogy áldozzon oltárán.
A legtöbben hiuságból mentek neki lépre, mert félig-meddig a bontonhoz tartozott, hogy az ő suitjéhez csatlakozzék mindenki, a ki divatba akart jönni.
Körülbelül annyi volt az, mint a lovaggá avatás a régi időben.
Baláth kezében volt a kard, mely a három fölavató csapást mérte a neofita vállára, de sokszor a sziveket is átjárta az a kard!
Mert Iván ur alapjában véve nagyon gonosz egy bestia és mint a babonás hitbeli vámpir, kiszipolyozta áldozatait.
Ma már erősen rozsdásodik a fegyvere és csak a hagyományos hit takarja a penge számtalan csorbáját.
A szerelem mestere, épp ugy, mint Mája asszony, már csak emlékeiből él , de azért nagy a külömbség a kettő között.
Az asszony alapjában véve jószivü, a maestronak ellenben sohasem volt szive.
Ments Isten, hogy ilyesmivel gyanusitsam !
Hanem gyomra, az tán kettő is van.
Olyan gourmand, a ki ritkitja párját .
- S miben nyilvánul falánksága ?
- Abban, hogy ma sem tud látni ifjuságot, üdeséget és szépséget, a nélkül, hogy meg ne kivánná.
Pedig igazán már csak a szeme éhes.
A fogai rosszak , nem tudják megőrölni a csemegét, a dupla gyomra még rosszabb: nem tudja megemészteni.
S én, a ki ezt az urat hosszu idő óta megfigyelem, várva várom a napot, mikor utóléri gonosz végzete .
- Hisz ön abban ?
- Eddig csak a jó végzetben hittem, de mikor őt nézem, szeretem elképzelni magamban, hogy van olyan sötét fátum is, minőről a görögök regéltek.
A Baláth Iván fátumát csodaszépnek képzelem, forróvérünek, szellemesnek , erényesnek...
Igenis erényesnek!
Egy asszony, a ki tele van lángoló fantáziával, a kinek vére izzó, de a mellett szilárd az akarata és nem lehet elkápráztatni .
Körülbelül olyanok, mint az ni, a ki épp most közelit .
A festő kinyujtott karja a kapubejárat felé mutatott, a hol épp most állott meg egy kocsi.
Fiatal, karcsu nő szökött ki belőle, olyan könnyüséggel , mint egy zerge.
Az arczát a szájáig fekete fátyol takarta, de a mit látni engedett, nagyon is érdemes volt a megtekintésre.
Csodaszép ajakpár, gödrös állacska és olyan hamvas arczbőr, a mely puszta látásra is müvészi gyönyört kelt .
Gyorsan sietett a veranda felé, de hajlékony termete meg sem ingott , mikor lábaival szedegette a lépcsőfokokat.
A ház urnője elébe akart menni, de a festő megállitotta és halkan, esdekelve kérdezte :
- Ki ez a nő ?
Harmadszor szólalt meg a tam-tam az ebédlőben, jelezve, hogy a vendégek már együtt vannak.
Lorándné csak félfüllel fogta föl a jelzést és mintha egy kis irigység rezgett volna meg a hangjában, mikor kérdéssel válaszolt a kérdésre :
- Hát már ön is tüzet fogott ?
- A nevét! kérem a nevét! - sürgette a festő .
- Az igazit majd csak később megmondom, a nome de guerre-je : megfagyott pezsgő .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE