XII. ZORKA A KIRÁLYNŐNÉL.
Bocsáss meg, nyájas olvasó, hogy ismét elvezetlek Bécsbe a nagy urak közé.
Utolszor esik meg!
Hisz még azt sem kivánom, hogy elmenj velem a Hofmarschallamt-ba, s megvizsgáltasd magadat, hogy megfelel -e ruházatod mindenben a "Kleidervorschrift für Audienzen" 62. szakaszának.
A királynő most is épen öltöző szobájában van.
Négy évvel idősebb lett, amióta utoljára láttuk, és szép, férjébe szerelmes asszonynál ez annyit jelent, hogy toilette gondjainak naponta már félórával több időt szentel.
Mária Terézia nincs, cseppet sincs rózsás hangulatban.
A tükörbe pillantva, egy kis redőt fedezett fel jobb szeme körül és Sziléziából az a hír érkezett, hogy a porosz király ismét fegyverkezik.
Az utóbbi még hagyján, de az elsőt nagyon komolyan vette.
- Hálátlan nép ez a magyar nép! - panaszkodott magában a szép királynő.
- Ennek a Mészárosnénak visszaadtam férjét, s nem kértem tőle egyebet, minthogy írja le részemre a csodavíznek recipéjét.
Megigérte, de amint kitette innen a lábát, el is felejtette.
Hálátlan nép!
E pillanatban belépett a fejedelmi asszony meghitt komornája és ezüsttálczán egy kis papirlapot adott át.
Amint a királynő megnézte, az öröm pírja borította el arczát és mohón kérdezte:
- Ki hozta ezt a kis czédulát?
- Egy gyászba öltözött asszony, - volt a felelet, - viselete után itélve magyarországi lehet.
A következő pillanatban bekisérték a váratlan vendéget.
Mária Terézia elébe ment egészen az ajtóig és melegen üdvözölte:
- Épen most gondoltam kigyelmedre és szemrehányást tettem, hogy megfeledkezett igéretéről.
Csakhogy végre...
Szava megakadt és bámulva tekintett az idegen nőre.
Valami fenséges volt ebben, ami tiszteletet parancsol.
Mintha egy végtelen fájdalom árasztana feje körül glóriát.
- Hisz kigyelmed nem Mészárosné!
Ő küldte kigyelmedet?
- Valóban, felséges asszonyom, ő küldött, - mondá halkan az idegen nő, - de még más valaki megbizásából is jöttem.
- Egy halott.
Ma egy hete, hogy kivégeztek Mezőtúr városában egy férfiút, akinek utolsó szava áldás volt a magyar hazára és királyra.
Ennek meghagyásából jöttem én ide.
- Kigyelmed talán csak nem...
- Törő Pálnak özvegye vagyok.
A királynő megdöbbenve nézett a fiatal nőre és csaknem reszketve húzódott odább tőle .
Talán eszébe jutott Zách Felicián esete, aki karddal ment királya elébe, hogy megtorolja a leányán ejtett gyalázatot ?...
De Zorka észrevette a királynő megdöbbenését és szomorú mosolylyal folytatta.
- Azért jöttem ide, felséges asszonyom, hogy ártatlanul kivégzett férjemnek utolsó akaratát átadjam.
- Ártatlanul? - a királynő büszkén kiegyenesedett - ki meri mondani, hogy Törő Pál ártatlan volt?
Pártütés volt bűne, felségsértés minden gondolatja!
Hát odáig jutottunk már, hogy Magyarhonban ezt nem tekintik bűnnek?
- Férjem nem volt pártütő! - válaszolt szilárd hangon Zorka.
- Mivel bizonyítja ezt az állítást?
Az asztalra tette a bádog szelenczét az iratokkal, melyeket Törő Pál utasítása szerint kiásott a kerti rejtekből.
A királynő habozva állott még, de Zorka csaknem parancsoló hangon mondá.
Mély csend uralkodott a nagy teremben, csakis a papirnak sistergése hallatszott , amint a fejedelmi asszony egyet fordított a lapokon.
Minél tovább olvasott, annál izgatottabb lett.
A hőség pírja és a megdöbbenés sápadtsága egyre váltakoztak vonásain.
- Különös, nagyon különös! - dünnyögött magában.
S tovább olvasott.
Mikor az utolsó lapot is végigfutotta, gondolkozva megállott és jobbjával kétszer-háromszor végig simított homlokán, mintha rendbe akarná hozni gondolatait.
Végre megszólalt reszketeg hangon:
- Mióta vannak e bizonyítékok birtokában?
- Egy hét óta.
Férjem kivégeztetésének napján vettem azokat magamhoz.
- S kitől tudta meg létezésüket?
- Férjemtől.
Ő maga mondta meg, hova rejtette el a papirokat, melyek ártatlanságát bizonyítják.
Mária Terézia csaknem kábultan nézett az előtte álló nőre.
- Nem értem asszonyom, - mondá hebegve - férje tudta... hogy ezek a papirok léteznek... s mégis...
- Megengedte, hogy kerékbe törjék testét és bűnösként kivégezzék?
Ugy van, felséges asszonyom!
- De mi czélja lehetett vele?
- Elmondta nekem ezt is egy nappal halála előtt.
Azt akarta, hogy olyan bizonyítékot szolgáltasson felséged kezébe, mely meg nem czáfolható.
Ez a bizonyíték elmondja , hogy Törő Pál nem azért halt meg, mivel pártütő volt, hanem mert örökre véget akart vetni Magyarhonban a vallásüldözésnek.
A királynő megdermedve állott.
Csaknem irtózattal nézett a fiatal nőre.
- S kegyed megengedte, hogy férje meghaljon, holott tudta, hogy ártatlan! - kiáltott megrémülve.
- Ő akarta így s én meghajoltam akarata előtt.
Letettem a haza oltárára azt, ami legdrágább volt előttem e földön.
Sok magyar nő cselekedett már így...
A királynő odament az ablakhoz, odaszorította homlokát a hűsítő üvegtáblához és sokáig állott elgondolkozva.
Csak néha rázkódott össze benső indulatában, s halkan mormogott magában:
- Irtózatos!...
Irtózatos ez a hazaszeretet!
Aztán föltápászkodott s még mindig sápadtan, de már királyi méltósággal igy szólott:
- Megértettem, hogy mi az a kötelesség, amelyet férjének végső akarata rám ró .
Esküszöm királyi szavamra, hogy úgy lesz minden, amint ő tervezte.
Kissé megtört a hangja és ellágyulva folytatta:
- Az ő emléke is tisztázva lészen!
Felelősségre vonom biráit, olyan itéletet mondok , hogy visszhangzik tőle az ország.
Igen, ezt fogom tenni!
Zorka lehajolt és megcsókolta a fejedelmi asszony kezét.
- Ne tegye, fölség! - könyörgött.
- Ép ezért küldött ide férjem, hogy ezt megakadályozzam.
- S miért nem akarja férje, hogy igazságot szolgáltassak emlékének? - kérdé bámulva a királynő.
- Mert nem óhajtotta, hogy ez a példa fenmaradjon.
Nálunk ragadós a hazafiság láza .
Elég, hogy én özvegy maradtam.
Nem akarta, hogy más nők is megfosztassanak férjeiktől.
A királynő szép szeméből könyek omlottak.
Lehajolt a zokogó nőhöz, szivéhez ölelte és igazi anyai hangon mondá:
- Szegény asszony! szegény asszony!
Nem volt többé vallásüldözés Magyarországon.
Nem vették többé el erőszakosan a protestánsok templomait.
De Mária Terézia nem is ellenezte többé a jezsuita-rend eltörlését.
...Ma, száz és negyven esztendő mulva, ismét folytatódik a küzdelem a templom kulcsa miatt.
Pedig nyitva áll mindenkinek az út az oltárhoz, aki csak imádkozni akar, nem pedig zsarnokoskodni a más hiten levők felett.
[ 1] Uj régiség és régi ujság.
[ 2] II. Ferdinánd ediktumai a fejérhegyi csata után.
[ 4] A magyarhoni zsidók csakis II. József alatt vettek föl parancsra vezetékneveket; még pedig rendeletre többnyire német hangzásuakat.