X
Délután egy úr jelentkezett Orsovainál.
- Salgó vagyok, - mutatkozott be - a Közvélemény főszerkesztője.
Ha talán még méltóztatik emlékezni, volt szerencsém nagyságodhoz balatoni Schwarzék estélyén.
Orsovai jól emlékezett, de most mosolyogva rázta a fejét:
- Már nem emlékszem... borzasztó feledékeny vagyok.
Tudja, vannak olyan napjaim...
Már kezdett úgy beszélni, mint a nagy emberek, akik folyton adatokat szolgáltatnak életrajzukhoz.
- Őszintén megvallva - mondta az elegáns főszerkesztő - üzleti ügyben jöttem.
A Közvélemény, fájdalom, nagyon rossz kezekben van.
A részvénytársaság, amely megalapította, a faképnél hagyta, s lemondott arról, hogy valaha visszakapja a pénzét.
Megvallom, - hisz hiába tagadnám, a könyvek átvizsgálásánál úgyis kiderülne , - hogy adósságok tartják a lelket ideig-óráig a lapban, s ezenkivül az egyik főrészvényes hiúsága; ez az úr néha ír egy-egy hülye vezércikket, s azt hiszi, hogy az egész világ róla beszél másnap.
De a munkatársakat nem tudják jól fizetni, baj van a papirgyárral, a bélyeggel, igazán, egy olyan lap, mint a Közvélemény, amely annyira népszerű, el fog veszni apró bajai miatt; éppúgy, mint zseniális íróink, akik váltóprolongációk és árverés-elhalasztások miatt kénytelenek elhanyagolni az irodalmat.
- És mit tehetnék én ebben az ügyben? - kérdezte Orsovai.
- A lap eladó.
Előfizetője sok van.
A híre is jó.
Minden banktól kap szubvenciót ; megvannak az állami hirdetései, s erősen pénzelik a nagy vállalatok.
A villamos vasút, gázgyár, Auer-fény és a többi.
Szóval független lap volna, ha megszabadulna az adósságaitól.
- Úgy érti, hogy megvegyem?
- Úgy.
Szókimondó leszek: az ilyen embernek, mint ön, aki ekkora - bocsásson meg a bókért - szellemi és anyagi tőkével jött hazájába, nélkülözhetetlen egy ujság .
Propagandát csinál, ha kell, s ha kell, megvédi a támadások ellen.
Előbb-utóbb úgy fognak róla beszélni, hogy: "az Orsovai Pál lapja" - s ez óriási tekintélyt ad.
Az egészből az fogta meg legjobban Orsovait, hogy "az Orsovai Pál lapja".
Ez roppantul megtetszett neki.
- Ha majd új lakásomon berendezkedem - mondta a főszerkesztőnek, miközben kikisérte - legyen szerencsém ebben az ügyben...
Aztán, hogy visszajött a szobába, így szólt:
- Most a közvéleményre is befolyást fogok gyakorolni.
Minisztereket fogok buktatni , ha nekem úgy tetszik.
Nem is tudtam, hogy ez ilyen könnyű.
Azzal gondolkozott egy kicsit.
Majd megszólalt:
- Jó.
Megveszem a lapot.
Én leszek a közvélemény.
Szólt, kihajtotta kabátja selyembélését és megnézte magát a nagy állótükörben.