ELTE regénykorpusz

A hölgyeket lekísérték a fiakkerhez, maguk visszatértek még egy kissé az étteremb e, hogy - miként az asszonyoknak mondták - a megmaradt pezsgőt kiigyák.

A nagyteremben még járta néhány pár a csárdást, de a báli közönség nagyobb része eltávozott már a mulatságból.

Az öt fiatalember, aki az egész estén át a lady patronesse szép leányána k udvarolt, mámoros kedvvel tért vissza a fehér asztalhoz, amelyen még egynéhány perc előtt legyezők és prémes belépők hevertek össze-vissza a palackok aranyos etiquetteje mellett .

A szép Balogh kisasszony révén az öreg Balogh Sándorra is átfordult később a beszélgetés, s a társaság egyik tagja mereven kétségbevonta, hogy ez a jeles politikus a saját tehetségének köszönhetné tüneményes karriérjét.

Minden a véletlen dolga, a szerencsés véletlené.

Hevesen vitatta a maga filozófiáját, de egy másik úr izgatottan csapta le erre a szélestalpu poharat :

- Bolondság arról beszélni, hogy az emberek a szerencsés véletlennek köszönhetnének valamit...

Ez a véletlen közönséges fikció...

Mindenki csak annyira viheti, amennyire saját ereje képessé teszi...

Minden karriérnek egysz erűen az idegrendszerben van a kulcsa...

Az erős és egészséges föltarthatatlanul előre siet és hidegen megcsinálja a jövőjét...

A lágy és szentimentális pedig kitör a pálya közepén, akár egy rossz versenyparipa...

Nem is a tehetségtől függ minden, hanem főképp az erőtől és az idegektől ...

Szabó Elemér doktor, a cigányképü párbajorvos, (aki az önök férjeinek, szép olvasónők, valószinüleg szintén gyönyörü sebeket varrt be annak idején) földhöz csapta a szivarját :

- Ez a naturálista smokkok hazug teoriája ...

Van is egy emberben annyi erő, hogy az a milliófejü tömeggel szemben kellőképpen érvényesülhessen...

Bizonyos, hogy egyik emberben több van egy unciával, mint a másikban, de vajjon mit ér egy szalmaszál az oceán hatalmas nyomásával szemben ?...

Én azt m o ndom, minden a szerencse dolga, a szerencsés véletlené...

Mi többiek viszünk előre minden strébert és diplomatát...

Öt társaságbeli gavallér a leggyatrább filiszterből is nagy embert csinálhat, habár annyi ereje sem volna , mint egy Péterke-bogárnak .

Többen közbekiáltottak :

- És te még a tehetséget is szükségtelennek tartod ?

- Teljesen.

Mi öten, akik e percben ezt az asztalt körülüljük, bárkit is nagy emberré tehetünk, föltéve, hogy erősen akarjuk, s föltéve, hogy az illető nem váltóhamisító és nem bárgyu ...

Egy aranycvikkeres mérnök nevetve intett a kezével :

- Szeretném látni, hogyan csinálnál nagy embert Kemény Gyuriból ...

- Ha ti öten velem tartatok, egy év alatt egész Budapest ismerni fogja a Kemény Gyuri nevét s húszezer forint évi jövedelme lesz az ügyvédi irodájából ...

Kunevald, a bankigazgató, megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben .

- Becsületszavamra nem eskomptálnám előre azt a jövedelmet ...

Mindnyájan nevettek, de a kis párbajorvos hevesen folytatta :

- Ha vállalkoztok rá, megpróbálhatjuk...

Tartok bármilyen fogadást a Kemény doktor csodaszerü karriérjére...

Egyszerűen azt kell ten netek, amit én mondok ...

A bankigazgató, a mérnök, a kis Andrássy-úti háziúr és a miniszteri titkár, mint egy fogadalmat tevő szövetség koccintották össze a poharukat :

- Tehát egy év a határidő...

Ha Kemény Gyuriból mához egy esztendőre nagy ember lesz, ugyanennél az asztalnál fogjuk megtartani a győzelmi lakomát ...

*

Kemény György dr. földije és iskolatársa volt Szabó Elemérnek, s az ő révén az egész társaság ismerte.

Szegény és gyámoltalan fiú volt, aki csak nagy üggyel-bajjal tudta lerázni magáról a szigorlatok terheit.

Szabó, aki mint a főispán fia, dús apanage-t húzott hazulról, az erősek derült nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen ördögöt.

Ha csinos legénylakásának dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai körülvették, a s a rokban bizonyosan ott lehetett látni Kemény Gyurit, aki megfényesedett redingotjában türelmesen olvasgatta az ott heverő revueket .

Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, aki szerényen húzódott meg e vállalkozó viveurök közt, az ő kicsinységének tudatában.

Kezet fogtak vele, kényeztették, jókedvüen ütögettek kivattázott vállaira :

- Jönnek -e a kliensek, Gyuri ?...

Hát csak mindig nem kell még kibővíteni az irodáját ...

De Kemény Gyuri bonhomiával válaszolt :

- Csupa tyúkpör, egyetlen váltót sem lát a z ember...

Hej, ha egy eleven nagykereskedő egyszer betévedne hozzám ...

Gyuri, dacára ügyvédi oklevelének, még mindig ugyanabban a tejcsarnokban költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának nyomorúságos napjai elteltek valaha.

Ő bizony alig ismert mást a női nemből, mint Julcsa kisasszonyt , aki őt esténként mosolyogva kiszolgálta.

A kis orvostanhallgatók, a könyvvezetők , akik ide jöttek be alkonyattájt a napi fáradalmak után, figyelemmel helyet szorítottak neki, mert mindannyian őt tekintették a tejcsarnokb eli társaság doyenjének ...

Mikor a Szabó Elemér vendégei csettintve emlegették egyik-másik társaságbeli kisasszony nevét, Gyuri, akiben költői lélek lakott, melancholikusan sóhajtott föl :

- Hej, ha én annyira vinném egyszer, hogy Gál Katinkát elvehetnem ...

Gál Katinka egy gyógyfűszeres leánya volt, aki Gyuri szemében a női gráciát képviselte.

Szőke volt és édes és állítólag Kemény Györgyben látta volna a régi lovagkor föltámadását.

Az Elemér barátai néha érdeklődve megkérdezték tőle :

- Mikor vezeti oltárhoz a kis Katinkát ?

Sóhajtva válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott doktor :

- Mihelyt lejöhetek a harmadik emeletről és végleg otthagyhatom a Király-utcát...

Ha egyszer annyira konszolidálva lesznek a viszonyaim, hogy föltétlenül számíthatok évi ezerkétsz áz forint bevételre ...

*

A miniszteri tanácsosék februári estélyén, egy válópörről lévén szó , Szabó Elemér ezeket mondta az asszonyoknak :

- Válópörökben csak egyetlen igazi kapacitás van Budapesten és ez Kemény György doktor ...

Csodálkozva fordultak feléje :

- Kemény György doktor ?...

Ugyan ki az ?.. .

- Hogyan, nem ismernék Kemény Györgyöt ?...

De hiszen, hölgyeim, ő az , aki a Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet elmondotta ...

S a maga szeretetreméltó fantáziájával egy gyönyörü történetet eszelt ki val ami állítólagos Ruppmann-pörről, ahol a Kemény György beszédének hallatára az elnök zokogva kelt föl a helyéből és az ügyész megtörve jelentette ki, hogy a hallatlan beszéd hatása alatt kénytelen visszavonni az egész vádat ...

Mikor a kaszinóban egy fiatal mágnás zavaros váltóviszonyai csődbe kerültek, a miniszteri titkár fitymálva hadonázott a levegőben :

- Ugyan hagyják az ügyvédeket, valamennyi csak a saját zsebével törődik...

Egyetlen igaz és képzett fiskálist ismerek, Kemény György doktort ...

A zsúrokon , ahol a Lipótváros nagykereskedő kisasszonyai a páros és páratlan napokon összetalálkoztak, a mérnök néha hirtelen másra fordította a beszélgetést .

- Ugyan, hallottátok -e már a Kemény Gyuri legújabb ötletét ?.. .

Magának a miniszternek mondta a szemébe, mikor a textil-iparról volt szó köztük ...

Készségesen eltolvajolt valahonnan egy kitünő ötletet a gyanútlan Kemény György számára, s a hölgyek tetszőleg bólogattak .

- Elmés és jókedvü ember lehet ...

Így nőtt, izmosodott lassanként a Kemény György hírneve...

Mikor egy nagy lipótvárosi cég moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak jóakarólag súgták a fülébe a tizedik vagy huszadik forrásból :

- Kemény Györgyhöz forduljon, arról csodákat beszélnek...

Az ugyan könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb hitelezőt ...

Modern legendák keltek szárnyra a Kemény doktor furfangjáról, éles jogászi elméjéről.

Egy öreg kuriai bíró egyszer hallhatólag mondta a kioszkban :

- Jeles eszü jurista, a jövő embere ...

Egy ismert gróf, aki rengeteg hitbizomány fölött uralkodott, j únius elején fölbaktatott a vén király-utcai ház harmadik emeletére s Gyurit hivatalosan ügyvédjévé nevezte ki.

Gruenthal, a nagy manchesteri bársonyraktár főképviselője, magánkívül mesélt egyszer a Gyuri egy fölebbezéséről :

- Ha valamennyi budapesti üg yvéd összeül, sem csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet .

Banális irodai munka volt, de a kereskedők méltánylólag nevettek össze a Kemény doktor csodálatos furfangján.

Egy vén sas-utcai paplangyáros kéjelegve bólintott :

- Hej, hogy tüszkölhettek tőle a bíró urak ...

Akinek zavaros és kétséges ügye volt, habozás nélkül hozzáindult , mint a nagy beteg a mindenható professzorhoz.

Ha az írásokat otthagyhatták az asztalán, megnyugodva távoztak a pörlekedő felek .

- Dejszen, most jó kezekben van az ügyecske ...

Mint egy nagy, beláthatatlan háló, font be mindeneket lassanként a kiváló jogász híre.

Egyik hullám a másiknak adta, a nagyváros mérhetetlen rétegei egymásnak mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok.

Mint a lángtenger, mely egy beláthatatlan rengeteget elborít, s melyet egy vézna kis pásztorgyerek lobbantott föl egy nyomorúlt gyujtószál segítségével ...

A koncertekben és a színház földszintjén suttogva szóltak egymáshoz a leányok és az anyósok :

- Ni csak, amaz ott Kemény György, azzal a halványkék nyakkendővel ...

A minisztert komolyan megszólították az igazságügyi bizottság ülésén :

- Miért nem bízol, kegyelmes uram, Kemény Györgyre valami kodifikáló munkálatot ?

- Már intézkedtem, hogy az ankétra meghívassék ...

Az ügyvédi kamara kitüntet te a választmányi tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt tartotta, hogy ez az előkelő jogász nem hiányozhatik a kar szűkebb testületéből.

Maguk sem tudták miért, de a kollégák is irigykedve suttogták :

- Tény, hogy kivételes tehetség ...

Száraz, pedáns jogi fejtegetéseit olvasván, mintegy hipnotizálva mondogatták maguk a pörbeli ellenfelek :

- Mennyi lelemény, mennyi logika és mégis mennyi egyszerűség !

Odavetett megjegyzéseiből különös elmésségeket olvastak ki és ha néhanapján megállott a lipótvárosi kliensek boltja előtt, gyönyörködve hallgatták minden szavát a hajlongó kereskedők .

A jourokon, ahol néha összetalálkozott a többiekkel, Szabó Elemér diadalmasan kérdezte :

- Nos, meg vagytok -e elégedve a Kemény doktor karriérjével ?

Összehunyorgattak, nevettek, ha né ha előttük áradoztak a protegéjük ragyogó tehetségei felől.

Egy-egy szép asszony, hosszan nézvén a Kemény György ügyetlen szabásu kabátjára , meggyőződéssel mondogatta :

- Nem ad semmit a külsőre, mert ő is az igazi nagyságok közül való ...

Hibáiban erények et láttak és félszegségeit a kitünő tehetségek naivitására magyarázták.

Ügyetlen meghajlását tetszéssel nézték az asszonyok :

- Nem ért rá arra, hogy a jó modor kicsinyességeivel foglalkozzék .

És egy délután, ősszel volt, udvariasan állított be a Kemény Gy örgy irodájába a hírneves Biarritz, a Biarritz és Társa cég főnöke, az internacionális házasságközvetitő hivatal legelső diplomatája és kirakván a maga arcképeit, mosolyogva fordult a csodálkozó doktorhoz :

- Ime, ez a kisasszony százezer forintnyi hozomány t kap... ez a szőke tizenkétezer forint apanage-t, ez a Tizianhaju egy budapesti bérházat...

Válasszon tetszése szerint, valamennyi rendelkezésére áll ...

És Kemény doktor, aki most már a Hungáriában vacsorált és úgyszólván sohasem látta a kis Gál Katinkát, habozva nézegette az arcképeket :

- Ez az Imogén nagyon csinos, - mondta, - nem mondom, hogy elvileg kifogásaim lennének ...

*

Este pedig, lefekvés előtt, miután a holnap tárgyalandó pörökbe egy futó pillantást vetett volna, így szólt magában Kemény György , az irodai karosszékben ülve :

- Becsületemre, alig tudom, miért ez az általános forradalom?

Úgy érzem, hogy a tehetségeim nem növekedtek meg azóta, hogy a tejcsarnokban költöttem el a vacsorámat...

Pedig mégis úgy kell lenni, mert az emberek nem bolondok ...

És szombat este, mikor egyszer megint elment az Andrássy-úti kávéházba, hogy a régi pajtásokkal csevegjen el egy félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat pillantásával tekintettek föl reá :

- Csak én tudom, mennyi álmatlan éjszakámba került, míg valahogy a fölszínre kerekedtem...

Mert nekem sem ment ám könnyen, azt elhihetitek...

Tudnék egyet-mást beszélni a tejcsar nokról és a huszonötkrajcáros ebédekről...

De hát terringettét, az a fő, hogy az ember ne adja be a derekát...

Igy szóltam a megpróbáltatás napjaiban : Csak azért is, menni kell, mert úgy akarom...

És sikerült, bárhogyan tornyosultak is ellenem a hullámok. . .

Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés egyenlő a halállal és egészen biztos lehet a sikerről, aki keményen nekifeszül a viharoknak...

Férfinak kell lenni, fiaim, és nem pulya, tehetetlen báboknak ...

Egy kezdő ügyvéd, aki ezidőszerint még a köruti tejcsa rnoknál tartott, lemondólag nézett föl a fiatal mesterre :

- Könnyü volt önnek, az ön kivételes tehetségével ...

És Kemény doktor meggyőződéssel válaszolta :

- Szó sincs róla, a tehetség sem megvetendő...

De azt mondom nektek , fiúk, az erős akarat többet ér , mint a legfényesebb tehetség ...

*

Mikor Szabó Elemérék a következő évben megint együtt ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos így szólt a többiekhez :

- Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz?

Kemény doktornak többje van ezidőszerint évi harmincezer forint jánál ...

Hosszan beszéltek az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel visszavonult.

De a mérnök, akinek egyik unokahúga pár hét előtt a Kemény György menyasszonya lett, szilárd meggyőződéssel mondta :

- Annyi azonban kétségtelen, hogy Kemény doktor fén yes és előkelő tehetség ...

És a többiek, akik a maguk egyesült erejével a gyönge bárkát átsegítették a hullámokon, mintegy hipnotizálva a sikertől, melyben önmaguknak volt kizárólagos érdemük, egyértelmüleg így szólottak :

- Bizonyos, hogy igazán nagy ember, ezt az irigység sem tagadhatja ...

Szomaházy István

A kétszívű Pethő

Kemény doktor karriérje.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Szomaházy István

A kétszívű Pethő

Kemény doktor karriérje.