A sorsjegy.
Juhász átellenben ült a szép asszonnyal az Estrella-nyaraló üveges verandáján.
Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta.
Faragóné pedig gúnyosan nevetve himbálózott egy nádfonatu karosszékben .
- Miért higyjem el magának, hogy szeret? - szólt a szép asszony , miközben a karját kissé álmosan fonta össze fekete frizurája fölött.
- Azt hiszem , nem igen találnék férfira, aki hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a középkori lovagokat!
Teóriában valamennyi meghalna értünk, de a valóságban még egy kis fogfájást sem viselnének el kedvünkért.
Igy, egy csésze fekete kávé mellett, nem valami nehéz dolog az örök szerelemről beszélni...
De jutna csak egyszer az eszembe , hogy valami rendkívülit kérjek magától !...
- Hát mit gondol, mi érdekem van abban, hogy magával hazugságokat hitessek el ?.. .
- Nagyszerü, udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni az idejét .
Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere ...
Juhász sértődötten hallgatott egy darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult .
- Ha azt gondolja, - mondta nemes egyszerüséggel, - hogy valami banális udvarlóval van dolga, nagyon téved...
Léha, kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy bogaram: szívemből megvetem a hazudozó embereket...
A szerelmi hazugságok szerintem épp olyan gyönge karakterre mutatnak, mint a karriérért, vagy az anyagi előnyökért való füllentések...
Ki kényszerít engem arra, hogy a szerelemről beszéljek magával ?...
A Szere l em nélkül is elég jó barátok lehetnénk és hogy szeretem, erről épp oly kevéssé tehetek, mintha nem szeretném, vagy akár gyűlölném...
Unalomból csak az ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb témát is talál, hogy egy szép asszonnyal elcsevegjen. ..
- Hát komolyan meg tudná azt tenni, hogy áldozatokat hozzon értem ?
Juhász közömbösen vállat vont .
- Téved, mikor áldozatokról beszél, mert igazán semmi sem lenne áldozat, amit magáért elkövetnék...
A sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná , nem innám t öbb feketét, vagy nem vennék több szivart a számba...
Körülbelül az lenne a legnagyobb hőstett, amit elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg ...
Faragóné még mindig nevetett, de a nevetéséből már kiérzett az asszonyok szomjas szen timentálizmusa .
- Igazat beszél? - kérdezte, miközben elpirulva nézett a Juhász szeme közé .
- Mondtam, hogy sohasem hazudom és sohasem mondok olyasmit, amit nem érzek ...
A szép asszony abbahagyta a nevetést, néhány percig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé megindulva emelte föl leányos pillantását .
- Juhász, - mondta komolyan, - tudom, hogy léha, kártyás, izgága , rendetlen, de azt hiszem, csakugyan van egy jó tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a jellemével...
A többivel nem sokat törődném, ha ebben az egyben nem tévednék...
Most látogatásokat várok, de holnap még beszélünk a dologról...
Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga, jőjjön el ...
Faragóné lesütötte a szemét .
- Hatkor jőjjön, mikor a gyere kek a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában van dolguk.
Itt fogom várni a verandán ...
- Ne kérdezzen, hanem most már szedje össze a sátorfáját ...
Juhász szerelmesen csókolta meg a szép asszony kezét, s miközben a babérfák közt a kávéház felé sietett, mámorosan gondolta :
- Ime, elérkezett végre a boldogság órája...
Még egy éjszaka - és a karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb asszonyát...
Kitalálhatna -e valaki olyan áldozatot, ami ezzel az órával fölérne !...
Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de valószínü, hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára .
Öntudatlanul, a holnapi napra gondolva, lapozgatott az illusztrált ujságokban és megindult arccal olvasta végig az élclapok legsikerültebb tréfáit.
Talán éjfélig is ott ül a Volosca -kávéház márvány-asztala mellett, ha egy napihír, melyen immár hatodszor akadt meg a szeme, végre ki nem zökkenti az álmadozásából.
A napihírben ez állott :
( Föl nem vett főnyeremény. )
A Transversalis Csatorna Sorsjáték kétszázezer forintos főnyereményét , mint értesülünk, máig sem vette föl a 4526. sorozat 38. számu sorsjegy birtokosa.
Érdekes eset ez már abból a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály körében vannak elterjedve.
A kétszázezer forintos főnyeremény - ha tulajdonosa időközben föl nem veszi - már holnapután, e hónap 31-én, a Transversalis Csatorna-Részvénytársaságra száll vissza .
Juhász ugy érezte, hogy min den vére a szívére tódul, mert egyszerre eszébe jutott a svábhegyi jótékony bazár, ahol mindenféle haszontalan lim-lom között a Transversalis Csatorna sorsjegyeit is árulgatták Budapest előkelő kisasszonyai.
Juhász a szőke Papp Sárikától vett egy transv ersalis sorsjegyet - egy kerek ötforintost adott érte - a cifra papirost pedig még aznap este a hamutartókkal, csokoládé-nyulakkal és egyéb haszontalanságokkal együtt a könyves szekrénye alsó fiókjába dobta.
Három hónap óta nem látta a sorsjegyet - még álmá ban sem gondolt arra, hogy a cifra papirosnak értéke is lehet, - de most a hátán végigborzongott a sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer forintos főnyereményt.
Mi lenne, ha ez a megvetett papirfoszlány viselné a keresett számokat?
Juhász halotthalvány a n hajtotta föl az üres kávéscsészét, de később megint urrá lett benne a józanság és a hidegvér .
- Ostobaság, - mondta, - miért éppen én lennék, aki a főnyereményt megütötte?
Félmillió ember vásárolta a Transversalis Csatorna sorsjegyeit és Fortuna istenas szony éppen engem szemelne ki arra, hogy a kabátomba kapaszkodjék ...
Izgatottan ment végig a tengerparton (messziről ide csillogott az Estrella-nyaraló bádogtornya ), de miközben sétapálcájával az olajfákat ütögette , megint az előbbi, bolondos gondolatok cikkáztak végig agyvelején.
Nem -e nagyon is valószínü, hogy az övé a szerencsés sorsjegy?
A többiek bizonyára pontosan figyelemmel kísérték a húzás napját, - melyik szegény ördög nem hiszi, hogy egyszer beröpül az ablakán a kétszázezer forint? - és talán ő volt valamennyi közt az egyetlen, aki sorsjegyét közömbösen a sutba lökte.
Föl lehet -e tenni, hogy a kétszázezer forintnak nem akadt volna három hónap alatt gazdája?
Juhász úgy érezte, hogy a tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, mert egyszerre megcsapta a remény, hogy gazdag emberré lett.
Míg az egyik padon fáradtan helyet foglalt, dobogó szívvel gondolt a képes papirosra, mely porosan, elfeledve pihen a könyves szekrénye fiókjában ...
- Ma huszonkilencedike van, - mondta magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan bottal a pénz nyomát...
Ha ma este vasútra nem ülök, elkésem a terminust és a gazdagságot ...
És elszántan, most már véglegesen megnyugodva abban, hogy ő a nagy sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte részegen folytatta :
- El fogok utazni az éjszakai gyorsvonattal ...
A lenyugvó nap, mely violaszínü sávok közt merült el a tenger sötétkék vízébe, e pillanatban végigaranyozta még egyszer az Estrella-nyaraló bádogtornyát és Juhásznak eszébe jutott a szép Faragóné, a holnapi légyott és az a komoly fogadalom, hogy szerelméért minden áldozatra képes...
Mi lesz a hatórai találkával ?...
Juhász összegombolta a fekete kabátját és így szólt magában egy bölcs ember józanságával :
- A szép asszonyt még harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer forintot nem találom még, ha az éjszaka útra nem kelek ...
A Transversalis Csatorna sorsjegye érintetl enül ott hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta róla, egy percig őrült táncot jártak előtte a sorsjegy fekete számai...
Mikor utóbb annyira magához tért, hogy az arabs számjegyeket fölismerte, elszorult szívvel győződött meg, hogy Fo r tuna istenasszony is csak kacér teremtés, mint a többi.
A szám ugyanis közel járt a főnyeremény számához - a 38-as helyett a 97-es volt - de a sorozatszám körülbelül kétszáztizenkilencezerrel haladta túl a 4526-ot...
Juhász szédülő fővel bámult egy darabi g a sorsjegyre, de aztán egyszerre fölülkerekedett benne a könnyűvérü , gondtalan bohém ...
- Nevetséges, - szólott magában megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü, hogy főnyereményekre szorúljak ...
De amíg sötét, naftalinos lakásán végighalad t, a lelkében szomoru melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus :
- Azt mondtam, hogy minden áldozatra képes lennék érte és lám, még a remény egy vékony foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért...
A világ legszebb asszonyát hagy tam cserben, hogy egy félmilliomodrész valószínűség után szaladjak ...
Hol vannak a keresztes vitézek, akik az imádott nő egy szalagjáért tették kockára az életüket ?.. .