Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vas Gereben
A pörös atyafiak : Regény
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
30
Bekezdés
2182
Mondat
3231
Szó
65720
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Váratlan dolgok.
A somogyi ház megcsöndesedett a pesti vendégek eltávozta után.
Az apa kereste az alkalmat, hogy az anyával beszélhessen s a tárgy miatt ügyesen el kelle távoztatnia a leányt.
Értelmes apák- és anyáktól hallám, hogy a gyöngéd házasfelek közt a leánygyermek sorsáról való tanácskozás, mig az csak gyanitásból és találomra megyén, méltó párja azon vallomásnak, midőn két ügyetlen fiatal először nyilatkozásra készül.
Arról beszélni, hogy a legféltettebb kincset részben leszakitsák szivükről, és vágyjanak megjelenésére annak az idegennek, kit alku szerént megrendelni nem lehet , nyugtalankodni és reményleni, hogy innét vagy onnét, ma holnap, nem sokára, inkább előbb, mint későn, megjön -e, hogy a szülők aggodalmáért a féltett gyermeket elvigye ?...
Kényes beszédtárgy, bánatos foglalkozás; de mellőzhetetlen.
Mérnökék hosszan beszélgettek, az anya rövid közbeszólásokkal végezte el a magáét, az apának engedte a nehéz beszélgetést, ő csak könnyekkel győzte, melyek sem a bánatnak , sem örömnek jelei nem voltak; de a mérnök nem is vigasztalta érte.
Bevallák e bizalmas beszélgetésben a szülői gondot és jelentkező időt, mely a hajadonnak utját kijelölte, s hogy a kaput nem lehet zárva tartani a jelentkezők előtt.
Mint a hosszu számvitelnek egyes tételeit, ők is összeszámiták a leánynak adott jó tanácsokat, az irányt, melyben vezetni akarák, valamint a lelki képességet , mely az ő gondjuk után a jövendőről is némi megnyugvást nyujthat.
Annyit beszéltek, hogy a beszélgetést befejezhették volna; de a hosszu beszélgetés után egy-egy toldalék még akad, s az anya az előzmények után gyöngéden figyelmezteté az apát, hogy az anyagi jövendőjük egy véletlen baleset ellen biztositva nincsen.
- Ez kemény kérdés, - ösmeri be a mérnök, - röviden fogok reá felelni.
Grófom megengedte, hogy egy kinálkozó nagy munkát elfogadhassak.
A munka nagy; mert a műértésnek magasabb fokát veszi igénybe, de egyszersmind jutalmazó is.
E munkát a napokban megkezdem s bevégeztével akkora összeget hoz, mekkorát szük erszényünk nem látott.
A mérnök a részletekbe bocsátkozva bőven megmagyarázá nejének, hogy müve, mint szakában remekmű, rövidebb idő alatt tekintélyes összeggel jutalmazandja fáradságát , ez okból ugy intézkedék, hogy a nyár végen munkához lásson és jó részt végezhessen el az ősz derekáig.
A nő megnyugodott, gyakran jelentkező aggodalma oszlani kezdett; mert a váratlan jutalom nagy támasz lesz az ő takarékossága mellé.
A részleteket szükségtelen elmondanom, elég az hozzá: a mérnök, hajlott korát nem kimélve, ernyedetlen szorgalommal intézé munkáját, s a napnak hosszát a szabad ég alatt tölté.
Segédei nyughatatlankodni kezdenek a terhes foglalkozás miatt; de hiába , a mérnök nem tágitott, s egyik szeles napon a vizi méréseknél segédeinek hanyagsága miatt fölbosszankodván, a vizparti latyakban órákig elkóválygott a lánczhuzók után.
Vége lévén a mérésnek, a szél élesen fujt a sik téren, s a mérnök gyanitani kezdé , hogy a nagy igyekezetből elengedhetett volna valamit; mert az átázott lábak nem akartak kellőleg fölmelegedni.
- Egykor ilyen bajra nagyot gyalogolt, és alkonyatra készen volt bajával; de az öregemberből az évek során sok meleg kifogy, és a hiány miatt a meggondolatlanságnak kára hamar jelenkezék.
Erőltetni akarta másnap a munkát; de hasztalan, a láz erőt vett testén, és ágyba dönté a mérnököt.
Mint képzelhető, a mérnök baján ki akart fogni, két napi nyugvás után fölerőlködött , de a baj a mérnök elszántságával daczolt; tehát az orvos tanácsára családjához viteté magát.
A láz az uton hatalmasan kitört, akaratossággal többé nem lehetett egyensulyozni a nyavalyát, s az orvos határozottan kijelenté, hogy a munkát egyelőre félben kell hagyni.
A mérnök nem szólt, a nagy óvatosságot az orvosok szakmaszerü hűhójának képzelé, s ha láza elmult, az egykori erélyt idézé föl, hogy a bajt mintegy megvesse.
Föl-fölkelt, dolgozgatni akart; de néhány óranegyed után megint az ágynak nyugalmához menekült.
Ez erőlködések elgyöngiték, s a baj uj rohammal támadá meg a beteget.
Az orvos panaszolkodni kezdett a betegnek makacskodásai miatt, s itt-ott néhány szóban a mérnökné előtt a felelősséget kezdé magától elháritani.
A nő szerette volna nem hinni az aggodalmat, - egykor a férj a meghüléseket átmeneti bajnak tekinté, és az orvosok aggodalmát szokásos fontoskodásnak állítá.
A nő e szerént szerette volna az jelenlevő állapotot tekinteni; de az orvos a felelősséget ismételve emlegeté, és vonásai elárulák, hogy egy idegen előtt bizonyosan többet is mondana.
A nyugtalanság befészkelé magát szivébe, s férjét aggodalmasan őrzé, hogy fölkelni ne engedje.
Az orvosságot percznyi pontossággal beadá, a mi meg volt tiltva, a betegnek rimánkodó kérésére sem adá meg, s e szigoruság a mérnökkel észrevétette, hogy az orvos utasitásai szerént cselekszik.
Néha készakarva lehunyá szemeit, hogy szinlett nyugalma nejét megvigasztalja.
A nő gyöngédeden foga meg kezét, hogy a vérnek lüktetéséből kitalálja az álomnak nyugalomszerü jótékonyságát; de tapasztalata a heves lüktetésnek nem hitt, s egy-egy könyű csöppent a betegnek kezére,
A beteg megérezte a meleg könyűt, és a hű nőnek bánata a lehetőségre készité el a beteget.
Aggodalma elébe rajzolta családjának jövendőjét, a nyugdijnak tisztességes alamizsna a neve, erre támaszkodni akarni könnyelmüség lenne.
Nem vétett isten ellen , midőn remélte, hogy gyermekük még az ő életében fog kiröppenni szárnyai alól, s egy becsületes férj mellett a jövendőnek utja nem kétséges.
Ha a nyavalya erősebb lenne , s e birkózásban ő lenne gyöngébb, néhány év alatt a meglevő kevés vagyon a nélkülözésre szoritaná szeretteit.
Most fontolá meg, hogy a hét kövér esztendő hét soványnak szükségére volt kiszámitva , ámbár multjában a hét kövérrel nem találkozott, és mégis nagyon hitte, hogy a hét sovány nem fog kimaradni.
Szive összehuzódott, egy pillanatra valami vádféle akart megszólamlani, de a támadásnál az önvédelem is fölébred, a hosszu pályának becsületessége, ez a bizonyitvány, mely a végórát megdicsőiti, azt a végórát, melyben mások először vallják meg, hogy kincseik az ártatlanok bánatából halmozódott össze , és gyanítják, hogy a büntetés a gyermekeken és unokákon fog végrehajtatni.
- Jobb igy meghalni!
Gondolja a mérnök, nagy lélekerővel szakasztván el néhány perczet a testi bajok uralma alól, és elszámlálá, miképpen mivelé gyermekének lelkét , meg fogják -e a nélkülözések törni, elmulasztott -e valamit, mi a tanulmányokban hasznos eszközzé válhatnék a gyermeknél?
A felelet minden kérdésben kielégité, s a jó emberek hitével azt merte sugni önmagának, hogy ha az apák büne megostorozza a gyermekeket és unokákat, nem hiányozhatik mértéke az apák erényének; tehát ha el akar jőni a végóra, készen találja minden perczben.
Fölveté szempilláit, nejének bánatos arczát keresé, s ime, a nő egy levelet tart kezében, és rég várja, hogy férjének átnyujthassa.
Az ügyvédnek levele volt, a mérnök feltöré, és az előbbi lélekdiadal befolyása alatt minden izgalom nélkül nyugodtan elolvasá.
Az elolvasott levelet két kézzel mellére foga, - jobbkor nem jöhetett, - a levél egy olyannak halálát monda be, ki a végórában a rokonszeretetet többre becsülte a hátrahagyott élet mammonjánál.
Végórájánál legyen ő gyönge, és bánja meg, hogy idáig fölemelt fővel jött el?
Hasonló sorsot kivánjon , mint azok, kiket az élet kapujánál megállitanak a szennyes szenvedélyek, közönséges bünök és szánandó gyarlóságok, előnyujtván a hosszu számlát, és nyakába akasztják a terhet a más világra?
Nem,... az utolsó órának ne legyen ilyen nyomorusága , szeretteit isten oltalmába ajánlja, és a mit még erényképpen gyakorolhat, e földön megbocsát az elhunyt rokonnak.
Nejének nyujtá a levelet.
A nő elolvasván annak tartalmát, jónak látta megvallani , hogy az ügyvéd szintén megvallá kilétét, és hogy ők szeretetét viszonozni merték.
- Férjem! - mondja a nő,... egyéb részleteket is elmondva, - megbocsátasz, hogy az őszinteséget visszautasitani nem tudtuk?
- Titkolódzástokat megáldom, - mondja a mérnök, - szeretetetek malasztja volt utolsó napjainak.
- Az élőt nem érthetem meg, mert én is ember vagyok,... az elhunytnak emlékezete most már meg van szentelve előttem is.
A lelkesülés megifjitá erejét, a napnak felében háttérbe szorult a baj.
A mérnök beszédessé lőn, nejét, leányát elhalmozá gazdag eszméinek özönével, s a derültségben az anya megbocsátható gondossággal szóba merte hozni az elhunyt rokonnak végrendeletét.
- Kedves feleségem, - mondja a mérnök - szeretnéd leányodat gazdaggá tenni?
- Jól mondád, férjem, - leányomat! - az aggódó anyának gyermekéért szabad a reménybe kapaszkodni.
- Remélj, - kedves feleségem, - mondja a férj minden kétértelmüség nélkül mosolyogva, - szegény rokonunk jobban ösmerhette az emberi czivakodást mint én, ilyen dologban nem méltó vitázni, s ha csakugyan rám szavaznának, te lennél megjutalmazva reménységedért.
- Igy megigéred, hogy a szavazatok eredményét nem utasitod el.
- Szegény asszony, olcsóért akarsz megalkudni a szerencsére, - tréfál a mérnök, - nem zavarom álmaidat, a reménység kecsegtet, ám remélj, férjednek ez ügyben teendője ugy sincs.
- Arra nem is sürgetnélek, - mondja tisztelettel a nő, - óhajtom gyermekemtől eltávolitani a szükséget; de legtiszteletreméltóbb öröksége apjának egyenessége, mely hunyászkodásra nem alkalmas.
- Látom, feleségem, férjedet megértetted, - mondja a férj meghatottan, - s az az értelem, mely egy zordon kéreg alá tudott pillantani, tájékozandja magát az életben is, ha kidőlnék mellőletek.
Bizom eszedben, mint boldogitottál szereteteddel,... ez az én megnyugvásom.
A külső teendők kiszóliták az asszonyt, a mérnök aközben nyugodni óhajtott; mert a délutáni körülmények kifáraszták.
A láz nagy erővel rohanta meg, s az alkonyat után érkező orvos a körülményeket olyan gyanusaknak találta, hogy éjszakára nem mert eltávozni.
Az orvosok leginkább félnek az olyan emberektől, kiket a hosszu életben a nyavalya ritkán látogat meg.
A mérnök a bajt alkalmatlan vendégnek tárta, kit ki lehet nézni a házból.
Foglalkozásánál fogva a szabadhoz szokván, megedzett teste nem volt fogékony aprólékos járványos bajok iránt, hosszan fekvő pedig éppen sohasem volt.
Az orvossal beszélgetvén, az orvost a multtal akarta levitázni, bizonyitgatá, hogy a betegséggel is szemközt lehet állitani a lélekerőt, s majdnem elragadta az indulat , midőn az orvos többet várt az engedelmes megadástól, és ezt mindjárt alkalmilag követelte is a mérnöktől.
Éjfél előtt nem csillapult a baj, - a láz utáni állapot a műértőt szintén nem elégitette ki.
- Mért nem fekszik le?
Kérdi a mérnök az orvost, midőn hozzátartozói a mellékszobába távozának.
- Az én tisztem őrködést parancsol, mérnök barátom.
- Bizony gyönge legénynek tart ön engem!
Véli a mérnök lelkét baja fölé küzdvén.
- Én nem; hanem a nyavalyát ösmerem hatalmasnak.
- Mérkőzzünk, - mondja a mérnök, - ön a haláltól félt engem?
- Arra legutolján is ráérek, mérnök ur; de nem távozom, mig a jelek kedvezőbben nem mutatkoznak.
- Testem fáradt, orvos barátom, a nyugalmat óhajtom nagyon, - nem tagadom, - de lelkem oly könnyü, mint mikor ifju koromban a hegytetőn álltam.
- Ez is kórjel, azért megtiltom a beszédet.
- Ugy küldje be nőmet és leányomat, - hadd kivánjanak jó éjt!
Az orvos habozott, végre fölkelt, behivá a nőket, kik a betegnek könnyebbülését vélték, szeretetteljesen megölelék a beteget, és jó éjt kivántak neki.
Az ajtó betevődék utánuk, az orvos ujra az ágyhoz ült, és ujjával inte a betegnek , hogy csöndesen maradjon.
- Engedelmeskedem a hatalom urának az égben, - mondja a mérnök dicsőült arczczal, a rám bizottakban hiven sáfárkodtam, - lelkem földi tanyájából elköltözni vágyik, - isten önnel, emberek barátja.
Ekkor szemei lezáródának, s az orvos az ütérre tévé ujjait, hogy tanulmányait igazolja, és számitsa, hány dobbanást érez még a kifáradt testben.
Az óra gyorsan lejárt, az orvosnak teendője elvégződött; de nem állhatá meg, hogy fönnszóval ne mondja:
- Ha a test megbirná az engedelmességet, ilyen lelket örökre fogna szolgálni .
A következő fájdalmak leirásától fölment az olvasó, az események más irányt adtak az ügyvéd végrendeletének, melynek lélektanilag jól kiszámitott czélja volt a kapzsiakat indulataikkal megbüntetni, és ugy irányozni, hogy családjukban a valódi értelmesség és szellemi érték előtt tisztelettel hajoljanak meg.
Az ügyvéd rövid lefolyást igért az ügynek, hisz az érdekek a czivakodást gyakran kifejtik, s ugy számitott, hogy fél év alatt a dolog azon vágásban lesz, melyet ő voltaképpen akart.
Egy halálozás helyett kettőt mért a családra a végzet, az özvegynek és leányának a szegénység maradt, - szegénységük egyéb menedéket nem mutatott, ellenükben a világ szójárása szerénti elemek, az életrevalóság és kapzsiság előkeresendi a hatásos fegyvereket, melyek a győzelmet feltételezik.
Az anya és leány a gyásznak első hetében kényszeritve volt ügyük rendezésére.
A háznak néhány jó barátja mondott is nekik jó tanácsokat; de azok inkább ijesztők , mint megnyugtatók valának.
Az anya most már elhatározá, hogy bevonul valami mezővárosba, - és a megérkezendő nyugdijnak számszerénti értékéhez szabja jövendő életmódját.
Rövid volt a remény, melyre férje fölszabaditá, - arra most már gondolni sem lehetett; de a sok tünődés eszébe juttatá Sipost, kinek tanácsára utasitá a nagybácsi; - nem is késett tudósitani őt, kérvén, hogy viszonyaik szerént jó tanácsát ne vonja meg tőlük.
Sipos harmadnapra megkapá a levelet...
Éppen a törvényszünet első napján .
Legszükségesebb tárgyait összecsomózá, hogy utnak induljon.
- Hova megyen, tekintetes uram?
Kérdi Vendel egész szomorusággal; mert mióta Kardos ügyvéd meghalt, a vén daru leereszté szárnyát.
- Jó, hogy kérdi, kedves Vendelem, - tudja -e még, hogy adósa vagyok?
- Gyufa ára lesz az mindössze is.
- Nem azzal, Vendel,... mondja Sipos kezét nyujtva az öregnek,... az árvák sorsát kötötte lelkemre,... s én elvállaltam e szép gondolatot, azért megyek egy hosszu utra, hogy ez adósságomat kezdjem lerovogatni.
- Ej... tekintetes uram,... nem feledte el a vén huszár kérelmét?
- Olyankor találta mondani, édes Vendelem, mikor az árvák őrangyala is ébren volt, és én megmutatom, hogy én sem hallottam hiába.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE