Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
A pesti úr
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
19
Bekezdés
978
Mondat
1245
Szó
13655
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Tapasztalat az pötsét faragásrúl mög a Kirisztus koporsójárúl.
Ahogy elbeszélgetünk a tanácskozás után a kösségházán, aszondi Köpe Balázs, hogy aszondi:
- Kentök mán nagy darab világot bejártak sógor, oszt mindönt láttak.
- Bizony mondok mink a Durbints sógorral mindönt láttunk még krokogyélust is.
Hát aszondi a sógor, azt mongyák mög néköm, hogy mijen Budán a Kirisztus koporsója?
Hát igy jukattunk rá, hogy ezt még nem láttuk.
Mondok a sógornak a nagyhétön ugysints falu dóga, mögfordulhatnánk ottan, kösség pötséttyit is köll metzetni, mer a régi mán elkopott a sok nyálastul.
Hát föltarisznyáztunk nagy szördán oszt fölültünk a gőzösre.
A gőzös nagyon tele vót, még a marha bagonyba is embörök ültek még pedig bakák .
Minket is oda akartak tönni, de mondok én biró vagyok, nem engedi a méltóságom , hogy a 3-ik osztájon alul utazzak.
Igy osztán éngöm föl is eresztött a 3-ik osztájba, de a sógort a marha bagonyba lükdöste be, hogy aszondi sijessön kend, mer indulnak.
Hijába akarta mondani a sógor, hogy mink összve tartozunk, mikorra kimondta vóna már föl lükdösték tsak a fejit láttam Ketskemétön, ahogy kidugta a marha bagonybúl, oszt éntögetött, hogy mönnyek át, ott nagyobb a társaság, de mondok nem töhetöm.
Pedig nagyon szorosan vótunk mindönféle népség még kováts legény is mög két tót.
A két tót odaül mellém, de mondok félre innen Jano azt a hetvenhét pipaszurkálóját annak a fatornyu hazádnak, hogy mersz leülni magyar biró mellé!
Hát el is tágultak, mer nagyon mögijettek, oszt egész Pestig abba a kis fülkébe álltak, a mejikre fehér tojás van irva, énmellém mög két kofa ült egyik vékony másik vastag, mondok ebbe mán belenyugszok.
Avval elővöttem az pélpámat oszt rásörtzentöttem.
Mondok a két asszonynak, hát maguk örülnek-é, hogy ijjen dörék embör a szomszéggyuk.
- Honne aszondi a két asszony, bizony örülünk.
- No mondok hát akkor mögkénálom az kulatsombúl.
A soványabbik szömérmetösködött, hogy ű aszondi nem szokta, de a vastag nagy szégyöntelenül ugy möghuzta a kulatsomat, hogy mondok magamba ez se ma ivott először.
A bakák aztán danolásba fogtak, egy röndöt tsak hallgattam, de osztán magam is átkarótam az vastag asszony derekát, oszt elhujántottam magamat, hogy mondok:
Hej!
Én is vótam katona,
Ahol teröm a kova!
Bosnyiába a kova,
Ott vótam én katona!
Kék posztó vót a sipkám
Kurtaszáru a tsizmám
Bornyúbűr az tarisznyám,
Harmintz fontos a puskám
Van ott bosnyák bugyogós
Bódi szilva ropogós
Elszaladt az bugyogós,
Elfogyott az ropogós.
Haj de szörnyű tsata vót!
Három litör véröm fót.
Nem a bosnyák haszna vót
Tsak a zórom vére fót.
Bosnyák asszony hódvilág!
Magyar asszony gyöngyvirág!
Messzi van a hódvilág!
Üjj ölembe gyöngyvirág!
Mondom a zasszonynak, hogy ez a nóta olyan természetü, hogy amit mond mög köll tönni.
Én csak teréfábúl mondtam ezt, de a vastag asszony kétszer se danótatta magának , hanem ugy a zölembe ült, hogy még most is lapos tűle az térgyem kalátsa.
Aszondi osztán, hogy aszondi ijjen embör köllene neköm, hajjaé, özvegy vagyok én , vögyön el!
Mondok rögvest-é avagy mingyár?
- Hát aszondi öszve esket a szógabiró mingyán is, mihent Pestre érünk.
- Mondok el is vönném kendöt ha öszve esketne, de nem esket egy kis ideig.
- Meddig aszondi.
- Addig mondok mig két asszonyra nem röndözik a házasságot.
No igy el teréfálkoztunk.
De a vastag asszony úgy belém szeretött, hogy mindön boromat mögitta Budapestig , oszt Tzöglédön mán akkorát sóhajtott, mint a zalvó bihal.
Hát azt nem is tsudáltam én hogy belém szeretött a zasszony, mert legénykoromba is ha fölőtöztem a zuj ruhámba mög a tiszta ingöm gatyám végiglobogtattam a falun, hát mindön lánynak ugy vert a szive mint a gőzös mitsodája, de mihaszna ha belém szeretött is, mán én rám szöttem a házasság szentségeit.
Ahogy kiszállunk megkeresöm a sógort a baromkupétába, oszt mondok a vastag asszonynak, hogy most mán elbútsuzhatunk, hát rivásnak ered, hogy aszondi ne vájjak el tűle.
Aszondi a sógor, hogy mi dolog ez?
- Hát mondok nem láttya kend, hogy belém szeretött.
- Én tsak azt látom aszondi, hogy alig áll a lábán ö. m. a f.
A zasszony belékapaszkodott az karomba.
Egy darabig vezettem is, de mikor aztán kiértünk a zállomás kertyébe neki támasztottam egy bukornak.
Ott is maratt .
Azóta se láttam.
Azután gondótam rá, hogy mondok jó lött vóna a Börtsöknek mivelhogy 400-áz foréntja is van, mög a Börtsök úgyse kap asszonyt a mi vidékünkön, mivelhogy nagyon verekedős embör.
Nagyszerda délután értünk a fővárosba.
Mondok minekelőtte szállást néznénk , keressük mög a pötsét faragót.
Egy úr ráigazitott bennünket.
Ott lakik a pötsétfaragó egy nagy háznak a zudvara elejin.
Tiszta üvegbűl van a szobája.
Oszt van ott ezör pötsét nyomó is az üveg mögé akasztva néhol mög nagy kerek pötsét is lóg a nyomó mellett.
- No aszondi a sógor itt válogathat kend ö. m. a f.
- De mondok ebből nem válogathatok, mert ez nem a mi kösségünket nyomi.
Avval rágyujtunk oszt ott nézögettyük, hogy ki mitsodás, hát remökül ki vót aprózva valamennyi.
Ojat is láttunk a mejikre embör vót kifaragva.
Kardot tartott a kezibe, oszt még a kardon egy oroszleány fej.
- Lássa kend mondok, aki ezt tsináltatta, ráfaragtatta magát hogy ű oroszleányt ölt, oszt azt nyomogati az leveleire.
No mondok akkurátosan el van tanálva.
- Hát aszondi a sógor gyerünk be ö. m. a f.
- Mögájjunk mondok, mégse löhet ez jó pötsétfaragó.
- Mirül gondojja kend?
- Arrul, hogy itt a sok nyomó.
Mert lássa kend ha jó pötsétfaragó vóna, akkor nem hatták vóna a nyakán.
Aszondi a sógor hát ebbe is jól beszél kend, de azért bemöhetünk.
Ha a mi pötsétünket is elhibázza, mink is itt hagyjuk ö. m. a f.
Mondok ez is igaz.
Avval éppen be akartunk mönni, de mondok hogyan mönnyünk be: ojan kitsi a szobája, hogy nálunk a gyesznó ól is tágasabb.
Rázörgetöm a ház ódalát, hogy mondok hajja -e tisztőt ur!
Kinyit egy kis ablakot, oszt kidugi az orrát, hogy aszondi mi köll?
- Mondok tudnak -e itt pötsétnyomót tsinálni?
- Tudunk aszondi, mijen köll?
- Ótsó mondok.
- Tudunk ótsót is aszondi.
- Hát mondok mégis mit kóstál?
- Ki mijen aszondi.
Kezdődik 20-sz grajtzárnál.
- Mondok nekünk 18-tz grajtzáros is mögtenné, de ha szépet tud faragni nem sajnájjuk a zárát.
- Tudok én mindenfélét aszondi.
Hát mijen köll?
- Hát mondok rézbűl való.
Ihol a párja.
Ezt mán elnyaltuk, pedig ez is rézbűl vót, hát tud -e ijet?
- Tudok aszondi külömbet is, mert ez mán nagyon régi.
- Bizony mondok ez még talán annak a birónak a nyakába lógott, aki Árpád apánkkal gyütt bé Ázsijábúl.
- No aszondi nem is látzik ezön sömmi.
Avval nyom ögyet vele, oszt aszondi Lepénd község ha jól olvasom.
- Az mondok, de a közepibe szeretném, ha embört faragna bele.
- Mijen embört?
- Ippeg ojant mint én vagyok, vagyishogy éngöm.
- Az aszondi bajos, hanem egy embört faraghatok belé parasztot.
- Hát mondok ha vastag parasztot farag belé oszt birói pátzát a kezibe, arrúl is mögismernek éngöm tsak a bajuszomat kanyaritsa ki, oszt irja alá, hogy bajjal adózik az magyar, mer a zosztrák sokat akar.
- Sok ez aszondi nem fér rá.
- Hát mondok mi fér rá?
Aszondi:
- Ha embör is lösz rajta, mög bötü is, akkor ölég lösz rá az hogy Lepénd kösség pötséttye.
- Mondok legalább azt faragja még rá, hogy Isten áldd mög az magyart.
- Aszondi akkor nagy nyomó lösz.
- Mondok elbirom én akármijen nagy, tsak az ára ne lögyön nagy.
- Öt forint aszondi.
- Tyhü azt a rézbányáját, mondok talán bizony azt hiszi a zur, hogy én öltem mög a pásztói kutsébert?
- Aszondi sok munka van vele.
Ha tsak azt köll ráfaragni, hogy Lepénd kösség akkor harmintzkrajtzár.
Alkudozni akartam vele, de bétsapta a zablakot.
Mondok a sógornak mit gondol kend.
- Hát aszondi jó lösz 30-tz krajczáros is ö. m. a f.
- De mondok azt le nem engedhetöm rúla, hogy isten áldd mög az magyart.
- Hajja -e mondok, hát az mibe kerül, hogy isten áldd mög az magyart.
- Aszondi két forint.
- Hát én ha rajta löszök?
- Aszondi az is két forint.
Mögen tanakottunk, hogy az Isten áldását haggyuk-é el vagy éngöm, de mondok a zisten áldását nem hagyhattyuk el mert az 2-t forintnál mindig többet ér .
Magamat se hagyhatom, mer én is többet érök két forintnál.
Utojjára is mögalkuttunk vele 3-om forint 80-van grajczárba, mög hogy ráadásul ad egy panyor viaszkot.
Oszt mondok a kostökömet le ne felejtse, mer akkor 1-gy forintot lehuzok, hát igérte is, hogy nem felejti le.
Hálni mögen odamöntünk a Magyar tudományos akadémija kapuja alá ahun tavaj a dinnyét öttük, nagyon jó hej az nem esik oda a zesső, oszt mondok a sógornak , lássa -e kend itt van ám sok tudomány itt a kapun bévül.
- Minek az aszondi a sógor.
- Tuggya tatár mondok, köll a zuraknak.
- Aszondi a sógor tán a pízt is itt tsinájják ö. m. a f.
- Itt tsak kőtik mondok.
Röggel mögmosakottunk a dunába oszt bepájinkáztunk egy kitsit, úgy indultunk neki a budaji várnak.
Mondok egy urnak, hogy mondok tisztőtt ur mejik templomba van a legszöbb Kirisztus koporsója.
- Abba a tarka tetejübe aszondi.
Hát tsak elállott szömünk szánk a sok képtül aranytul ezüsttül, mert ott még a zoszlopok is szin arany márványbul vannak.
Mondok egy kódus asszonynak, hogy mondok mér van itt ennyi úr talán bizony itt van a kiráj is?
Nem aszondi, hanem a hertzeg primás van itt, mer láb mosás lösz.
- Mitsoda láb mosás mondok.
- Hát aszondi nézze azt a tizönkét embört, annak mossa mög a lábát a primás.
Nézöm a tizönkét embört, hát látom hogy paraszt sorbul valók, mégpedig svábok oszt ki öreg, ki görbe.
Mondok a sógornak, ne ájjunk -e közibük sógor?
- Minek aszondi?
- Hát mondok, ha itt a sváboknak is mögmossák a lábát, a mijenket jobban mögmoshattyák, mert mink magyarok vagyunk.
Avval oda állunk közibük, mink is levettyük a tsizmát, akasztyuk a vállunkra.
Odagyön a segröstyés, oszt aszondi mit akarnak kendtök?
- Mondok, azt a mit a többi.
- De aszondi mönnyenek innen.
- Mondok mér mönnénk?
- Azér aszondi, hogy tsak ezöknek a lábát mossák.
- Mondok ezök se külömbek mint mink ketten.
Vagyok ojan embör mint akármijik.
- De aszondi a hertzegprimás nem mossa mög mindenkinek a lábát.
- Mondok ha ijen hitvány embörökét mögmossa, a zenyimet lyobban mögmoshati mer én biró vagyok.
Hogy osztán nagyon veszöködött, mink is mögharaguttunk, fölhuztuk a tsizmát oszt ott hagytuk a segröstyést.
Mondok a sógornak azér se mönnyünk el, nézzük mög mijen az a pirimás?
Hát láttuk is osztán, sovány kis barna embör, de röttentő nagy úr löhet, mert akármőre fordult a többi pap minduntalan hajlongott előtte.
De jó, hogy nem mosattuk mög vele lábunkat, mert a többijét se mosta mög, tsak a két ujját huzta végig a lábukfejin.
Mondok a Kátsa lába ugyan nem elégödött vóna mög ijen mosással.
Mögnéztük oszt a Kirisztus koporsóját is, hát szörnyü szép vót.
A sok virág mög a sok piroslámpás, oszt a Jézus amint ott feküdt halva, majd hogy mög nem szólalt, ojan igazi vót.
Két katona állott a szent sir mellett.
Mondok a sógornak, nézze kend, ezt a két katonát, ki hinné, hogy igy ki löhessen tsinálni.
Ahogy ott tapigatom a zorrát a katonának, hát mögszólal, hogy aszondi:
- Mönnyön a fenébe kend.
Hát ma se tugygyuk, hogy igazi vót -e az a katona, mert mióta a kis ládát szólani hallottam, nem hiszök mán a Pilátus katonájának se.
Hogy a templombúl kifordultunk, mondok a sógornak, keressük mög a méltóságos bárónét, hogy akar -e valamit adni a Nepomuki Jánosra?
Mert hogy a tavaszi áradás mögen elvitte a papnak a szénáját, hát kihirdette a templomba, hogy aszondi mindön kösségbe löhet látni a hidak mellett a Nepomuki szent János kűbálványkípit, tsak a miénkbe nem, hát mink is állitsunk a patak mellé ijen szentöt, oszt ki mit szánt rá, azt aggya.
Én is attam négy krajcárt, a sógor is .
Hát lássuk most hogy a báróné mit szánt rá?
Mögkerestük a báró ur pesti házát, oszt mögtudtuk a kapu vigyázótúl, hogy itthon van.
Letöttük a botot a kapu alá, oszt fölballagtunk a gerádicsonyon.
A zinas bévezetött bennünket egy ződ bársony kis szobába, oszt aszondi várjunk.
Hát vártunk is.
De hogy üléssel nem kinált mög bennünket, nem mertünk a szép sejöm bársony székökre leülni, tsak álltunk a szoba közepin sokájig.
Hogy a várást nagyon möguntuk, aszondi a sógor szabad vóna -e itt rágyújtani?
- Magam is ezön gondókodok mondok, de azt gondolom, hogy szabad, mert lám a báróné is mindig szijja a papiros tzibart, oszt majd möghajjuk ha gyön , eltösszük az pélpát.
Avval a sógor előveszi a pélpát, rágyujt a maradékra, én is.
De lám hogy a paraszt embör nem tud pélpázni pökés nélkül, aszondi a sógor, hogy aszondi, hova köpjek ö. m. a f.
- Én is ezön gondókodok mondok.
Mert hogy a szoba főggye tsupa bársony vót, oda nem löhetött.
Mondok a sógornak itt is bizonyosan tzibar ládába köll pökni mint a plébános urnál.
De nem láttunk a szoba szögletibe ojat se.
Ahogy ott nézgelődtünk, möglátok a falon egy egy forgátsbul font kosarat, körül vót dugdosva képekkel.
No mondok ihol van -e!
Ilyen most a divat, lám hogy kitanálták az urak, hogy hajolni ne köjjön.
Avval odaállunk szépen pélpázni a mellé.
Hát a pélpánk mán ki is égött, mikor gyött a zinas, oszt bejjebb vezetött bennünket.
- No aszondi a méltóságos asszony, hát mi ujság?
Kezet tsókoltunk neki, oszt mondok, hát semmi különös méltóságos asszony tsak éppen hogy a Nepomuki szent János erányába látogattunk ide.
A nagy árviz mögen kárt tött, még a kántor ártánnyát is elvütte, de még a sógornak a ganajdombját is, hát annak erányába jöttünk, hogy ki mit szánt rá, avval adózik az Istennek.
Mingyár a zsebibe is nyult, oszt ojan szép 10-iz pöngőset adott, hogy még gyürődés se vót rajta.
Itt hogy a kis öklöm borzas kutya nagyon kapkodta a gatyám szélit, én is feléje legyéntök a lábommal.
- Tzoki te kis büdös mondok.
Hát lám a báróné fölemelte az kutyát, oszt összevissza nyalta falta.
- No mondok odaki a sógornak tisztölet bötsület a zuraknak, de fölfordult a gyomrom.
Melyhöz hasolló lyókat kivánok
Göre Gábor
biró ur .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE