Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A kétszívű Pethő
Keletkezés ideje
1909
Fejezet
18
Bekezdés
780
Mondat
1853
Szó
28827
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Szent Péter életitala.
I.
Késő éjjel erős csöngetés verte föl álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor kapusát .
- Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját hamarosan magára öltötte .
Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán hangosan kiszólt a nyíláson át :
- Van itt valaki ?
- Igenis, tisztelendő fráter, én vagyok.
Dominique, az inas, a francia telepről.
Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó perceit éli ...
A portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban már szemben állt a bo rotvált inassal, akit látásból régóta ismert.
Az inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy csak úgy hirtelen kapta magára a ruháit .
- Kocsival vagyok itt, - mondta, miután nagyot lélegzett - s azért jöttem, hogy valamelyik főtisztelendő atyát magammal vigyem a kastélyba .
Szegény uram régóta betegeskedik, de senkise gondolta volna, hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik.
Ma este még jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre rosszul lett s pár perc múl v a elveszítette az eszméletét...
Mivel teljes életében jó keresztény volt, hát az úrnőm ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal vigyem...
De az is lehet, hogy már késő lesz, mire hazaérünk s szegény gazdám a halotti szentségek fölvétele nélkül húnyja be örökre a szemeit...
Mindenesetre kérem, hogy keltsen föl valakit , aki a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja ...
Bonifácius testvér résztvevően bólogatott .
- Szegény, megtévelyedett lélek, hát ugy -e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
Hamarább rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte...
Üljön le testvérem itt a portában, majd mindjárt fölkeltem a főtisztelendő gvárdián urat ...
Kezébe vette a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott az emeletre , míg az inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig türel metlenül nyerítettek odakünn a kapu előtt.
A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött csillagos éjszaka ragyogott, s kívülről, a kolostor udvaráról , idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók búgása, melyek éjjel-nappal, pihenés nélkül dolgoztak, ho g y a szegény pátereknek a mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen.
Dominique a rácsos ablakon keresztül egy pillantást vetett az udvarra, melynek mélyén, a vérvörös lángok előtt, sötét alakok rohantak tova , aztán kissé szégyenkezve így szólott magában :
- Szegény, jó uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő atyák orra alá!
Ha most meg is adják neki az abszoluciót, eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az érette való imádkozásban ...
Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák magukat érette.
Caudéran Oktáv gróf úr, a vágvölgyi fra ncia, húsz esztendő óta alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta.
Ha tőle függ, a refektórium asztalára aligha kerül más, mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég megszűnt volna a majorság udvarán...
De a jó Isten, szerencsére , nem hagyja el végképp az ő engedelmes szolgáit.
A gyárban a Caudéran úr mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta lobogó lángok s az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran úr megtelepedése után is változatlanul így szó lottak :
- Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák finom pálinkáját ihatnám .
A XVIII. század utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze először illatos fűvekből a néhai páter Antonius a Szent Péter életitalá -nak elkeresztelt pálinkát , mely hírnévhez, dicsőséghez s dús anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött vágvölgyi kolostort.
A kicsiny laboratórium, ahol páter Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kan o nokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért sóvárgó nagyvilágba.
A barátok nemsokára gyönyörü kolostort építettek s konyhájuk, pincéjük híre messze elkerült az Úr istenfélő szolgái közé...
Két fráter állandóan a kövér tyúkok, sárgah a su kappanok ápolásával foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktűzhelyek körül ...
És a megyés püspök, aki szenvedélyes híve volt a finom konyhának, üveges batárjával sűrűn odakanyarodott a kolos tor elé s miközben a barátoktól kísérve a refektórium felé tartott, mosolyogva ezt mondta :
- Szó, ami szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszítek részeteket az élet örömeiből...
De mivel a spékelést annyira értitek, mint senki más, hát Isten bűnül ne vegye, de behúnyom a félszememet ...
Igy álltak a dolgok, amikor a pogány Caudéran egy napon megvásárolta a tulsó, hegyoldalt...
Úgy hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba, miután előbb gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat ...
Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán a minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot...
Senkise tudta, mit akar, de a következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon s k é t esztendő múlva új pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal árasztotta el a világot.
A pálinkát Szent Péter csöppjei -nek keresztelte s bár a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az élet ital közt lényeges a különbség.
Caudéran úr pár hónap mulva a családját is betelepítette a kastélyba s a víg francia asszony, meg csipkeruhás leánya csakhamar ismert alakokká lettek az egész felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda a hegyi útakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát.
Reggeltől estig jókedvüen csatangoltak a hegyek közt, míg Caudéran úr szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában a leveleivel bibelődött.
Úgy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter életitalá -val; s ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, akik a Caudéran úr aranyszínü pálinkájára esküdtek.
És szó ami szó, a szegény kolostor megérezte az alávaló konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából néha borús pillantásokat vetett a hatalmas podgyászkocsikra, melyek a francia telepről a szomszédos vasúti állomás fe lé kanyarodtak .
A jó Isten útjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek ...
Caudéran úr közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja, amikor íme, beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában s remegve várta a gvárdiánt, akiknek földi vándorlásai közben annyi méltatlan keserűséget okozott...
Dominique legalább, aki a portában várakozott, így képzelte...
És aggodalmasan figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja -e még, az inas elgondolkodva így szólott magában :
- Hátha megtagadja tőle a halotti szentségeket?
Hátha most áll bosszút mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett ellene?
Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke föloldás nélkül zörgessen a mennyország kapúján ...
Dominique aggodalmai nem teljesedtek be.
Pár pillanat múlva siető léptek zaja hallatszott le az emeletről s a gvárdián a következő percben így szólott az inashoz :
- Egy szegény haldokló várakozik rám?
Siessünk, testvérem, nehogy egy pillanatot is elmulasszunk ...
II.
Caudéran úr még élt, mikor a pap megérkezett.
A hölgyek kigyulladt szemmel ültek ágya mellett, az orvos pedig, akit a szomszéd városkából hoztak , orvosságot kevert a kis szalónban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés fogadta.
A haldokló az ajtó nyílására bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény módjára fog meghalni.
A gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta a feszületet ...
Kívülről halk döngés hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely búgva dolgozott az éjszaka csöndjében.
A pap egy pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsímultak a homlokáról, a beteg megtört szemeivel rája nézett. ..
És az Isten szolgája ekkor hangosan így szólott :
- Ego te absolvo, in nomine patris et filii et spiritus sancti .
Caudéran úr szemében szenvedő mosoly gyúlt ki, majd megszorította Blanche kisasszony kezét és egy gyönge sóhajtással visszadőlt a párnáira .
E gy pillanatig csönd támadt, majd az asszony hangosan fölsikoltott ; az orvos pedig, aki a kis szalónból berohant, kezét a Caudéran úr szívére tette...
Pár percig szótlanul állt az ágy mellett, aztán a fejével szomorúan bólintott ...
- Miránk, szent atyám, ni ncs többé szükség, - szólt halkan, míg a nők jajveszékelve az ágyra borúltak .
A gvárdián még egy utolsó pillantást vetett Caudéran úrra, aztán csöndesen távozott a halottas szobából.
A kocsi, mely idáig hozta, a majorság udvarán várakozott rá; és a pap, ak i meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott a köpönyegébe .
Még félig-meddig éjjel volt, de távol, a fenyveserdő fölött, már ibolyaszínbe olvadt az ég alja s a sűrűségben egy-egy koránébredő madár füttyentgetett ...
A páter hátradőlt a kocsiülésen s míg a lovak vígan ügettek vele lefelé a hegyi úton, egyszerre csak megriadva hallgatódzni kezdett...
A gőzgép , mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, túlharsogta a hajnal ébredő hangjait...
És a gvárdián szeme előtt most ismét megjelentek a palackokkal me g rakott podgyászkocsik, a színes reklámképek, amelyek egy barnacsuhás atyát ábrázolnak, aki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló tyúkok, a tekintélyes pontyvirilisták, akik örökre búcsút készülnek mondani a ko lostor ketrecének és halastavának...
És a jó gvárdián keze ekkor haragosan ökölbe szorult, míg ajka kegyellenül ezt dörmögte :
- Istentelen pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az Úr szegény szolgái ellen törtél ...
De rögtön el is szégyelvén magát vétkes önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta s behunyt szemmel mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran úr lelkiüdvéért ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE