Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
A pesti úr
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
19
Bekezdés
978
Mondat
1245
Szó
13655
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Levél a zuri ebédrűl mög az görtsrül.
Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá hogy Túrús János sógort Budapestre kűtte a doktorunk gyomorgörts erányába, hát én késörtöttem föl, mert akármit lönyel, rögvest beléáll az görts az gyomrába, hát a Zángyán nevezetü fődoktorhon köllött az gyomrát elvünni.
Keressük a Zángyánt egy napig, nem tanájjuk, mer a zátretzöt az kalapom pántlikájába dugtam, hogy elneveszítsem, oszt útközbe elvesztöttem.
Hát mondok most mán nem töhetünk ögyebet, tsak azt, hogy sorra járjuk a házakat , valamelyikbe tsak ráakadunk.
Hogy im ott delelünk a Zarany János rézképe alatt, oda gyön ám hozzánk egy öreg zsidó oszt aszondi vögyenek kentök osztájos sors-jegyöt, nem vöszök mondok, mer etzör mán mögjártam vele, de lám addig addig beszélt, hogy mindön második nyer, hogy vöttünk kettőt.
Mondok ha egyik nem nyer, hát nyer a másik.
Ez vót a zelső nap.
Harmadik napon röggel vöszök egy grajtzáros ulyságot, hát benne vót, hogy mitsoda számok nyertek.
- No mondok olvassuk röndre a számokat.
Kend Túrús sógor tsak a két sors jegyöt tartsa, oszt ha én olvasom a számot oszt nem az, hát mongya, hogy nem az.
Röggeltül majdnem délig eltartott a zolvasás, százszor is elmonta mán a sógor , hogy nem az, hát úgy dél felé ráakattunk a zegyik számra.
Oda vót irva hogy aszondi nyert 10-iz koronát.
Bözzög mögörültünk.
Kérdözök egy urat, hogy mondok hol fizetik ki, hát mutat egy pízös bótot, ott tsak 8-tz koronát igértek, hát másikba möntünk, ott is tsak 8-tz koronát kináltak, a harmadikba oszt odaattuk.
- No mondok, ha mán ijjen szöröntse ért bennünket, ögyünk egy fájintos ebédöt , ennek örömire.
Én fizetök.
Kérdözök egy piros sapkás urat, hogy hol a legközelebbi vendéglő, hát aszondi ippeg előtte állunk, tsak bejjebb köll mönni a kapu alatt.
Nézöm hogy mi vendéglő ez, hát Panna vagy Pannónia vagy mitsoda.
Bétapogatunk mindönféle üvegajtón átal, hát egy nagy ebédlő szobába lyutottunk , de ojan nagy vót az, hogy templomnak is beillenék, oszt annyi vót a zasztal , hogy lagziba se több.
Leülünk egy szép fehér asztalhon, hát körül környéköz bennünket a sok kernyel.
Mondok nekik:
- Hát mit főztek máma?
Kezembe nyom a zegyik egy nagy fekete könyvet, de tsak két levél van benne .
Aszondi oda van fölirva.
- Mondok hát legelőször is valami levest hozzanak, három portzijót.
Aszondi barna leves lyó lösz -e?
- Hát mondok lyó.
Avval még lyóformán el se végeztük a zasztali áldást, szépen elénk öntögeti a zúr a barna levest.
Hát fájin volt.
Tsak az vót a kár, hogy a tésztát sajnálták belé.
Az én feleségöm bözzög vetött vóna belé öszve marokkal.
- No mondok a sógornak, máma uras ebédöt öszünk, tsupa városi ételt.
Avval előnyitom a zételös könyvet oszt mondok ögyünk sorba.
Lássuk mi a rönd az nagyúri ebédnél?
Hát kiolvasom, hogy aszondi: Tzonsomé.
Odaéntöm az legényt, oszt mondok:
- Három portzió Tzonsomét.
Azt gondolám, hogy valami tsontos hus, de findsákba hoztak valami levet.
Mondok ez bizonyosan innya való.
Mögisszuk, hát lyó vót, de se bor nem vót, se sör , tsak valami meleg lötty.
Mondok ez tsakugyan úri gyomorba való hitványság.
Nézöm mögen, hogy mi követközik, hát aszondi: Bouillon.
Hatszor is nekimöntem , mig el tudtam olvasni.
Mondok a legénynek:
- Három portzijó bouillont.
A legény mögen elpitlikel, oszt tsakhamar visszatér, önti elejbénk a zételt vasibrikbül.
De az is tsak lé lötty, mindösszve valami sárga uszkált benne.
Nézöm, hogy mi az a sárga?
Hát tojás.
Azt bizony nem öttük mög, mert nem vót bötstösen mögfőve.
- No mondok most mán valami rágható ételt szeretnék.
Nézöm a könyvet, hát oda van irva negyedik ételnek: purée.
- Ez valami fájin porhanyó étel lösz mondok.
Avval odaéntöm a legényt:
- Mondok három portzijó puréet.
Mögen vas ibrikbe hozza.
Mögen lé, ojan forma, mint a tziböre, de sürübb.
Mondok sokallom mán a lét.
Mer ugy duzzadt mán a gyomrom a sok létül, hogy még a madzagot is mög köllött tágitanom a dörökamon.
- Hát kendnek hogy izlik, - mondom a templom atyának.
- Még eddig nem bánt a görts aszondi, de mán én is duzzadok.
- Most mán mindögy mondok, ögyük mög ha idehozták.
Szörentse hogy sört is töttek ide, az leviszi.
Békanalaztuk azt is.
Nézöm mögen a könyvet, hát oda van irva, hogy aszondi tsirke ragout.
No mondok hálistennek, tsakhogy valami rághatót is öhetünk valahára.
- Hozzon három portzijó tsirke rágot.
Hát a ragya üsse el, mögen lé levet hozott, tsak éppen kép útalásképpen töttek beléje egy-egy tsirke szárnyat.
No mondok süjjegyön el a zijjen vendéglő, nem vagyunk mink tsöts szopós gyermökök, hogy tsupa lével éjjünk.
De azér mögöttük azt is, hogy hijába ne fizessünk.
- No, mondok, hát hozassak -e még valamit?
Aszondi a Durbints sógor:
- Nem köll neköm ö. m. a f. mert ha estig hordati is kend a sok levet, mink avval lyól nem lakunk.
- No mondok, magam is ugy véleködök, hogy hitvány városi uraknak való ebéd a zijjen.
Avval előbontottuk az tarisznyát, kinyeret szalonnát oszt jól bé szalonnáztunk , hogy éhön ne maraggyunk.
Mejhöz hasonlló lyókat kiván
Göre Gábor
biró ur .
Igazis: A Zángyán doktort nem keresgéltük aztán, mer a sok lé a Túrús sógort úgy helyre igazétotta, hogy azóta se járt görts a gyomrába.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE