Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vas Gereben
A pörös atyafiak : Regény
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
30
Bekezdés
2182
Mondat
3231
Szó
65720
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Az itélet.
A kérdéses örökségi birtok Komárommegyében lévén, a törvényszék kitűzte a rokonoknak a személy szerént vagy meghatalmazottak által való megjelenést.
E határidő az előbbeni jelenet utáni egy hónapra volt kitűzve, s a nagyságos asszony elkészité tervét, hogy az atyafiakat ujjára szedje.
Nagyon udvarias levélben keresé meg a kardossfalviakat, hogy tanácskozás végett helyet választani méltóztassanak, a kardossfalviak élő szóval hoztak választ , gyanithatólag a Siposnál érzett vereség után.
A méltóságos atyafinak szállásán második kiadásban halljuk azon ajtódöngetést, mihez Sipos ügyvédnél volt szerencsénk.
Az inas nem volt utasitva az érkező vendégek iránt, az előszoba ajtajának hangos döngetéséből kiösmerve a vendégek szalonképességét, gondatlanul kiáltja:
- Bujj be, no!
Az előbbeni vereség elvette mérgét e gorombaságnak, s az inas eszének megbocsájták , látván, hogy csak az előszobában vannak, s a méltóság még a másik ajtónál kezdődik.
- Itthon találnánk a méltóságos urat?
- Majd megtudom.
- Felel a finnyás vendégekhez szokott inas, a falusiakkal megéreztetve, hogy városban a kapu nappal nyitva van, de a nagy urak ajtaján némely ember könyörögve léphet csak át.
- Jó lesz megtudni, de iziben!
Veti oda a szót az egyik.
A goromba hang fogott az inason, az érkezőknek nevét is megkérdezte.
- A kardossfalvi Kardossok vannak itt, azt kell megmondani.
Az inas készségét a nyerseség fokozá, - besietett a nagyságos ur helyett a nagyságos asszonyhoz, és kedvező válasszal jött vissza.
Kárpótlásul nézte, hogy valami felöltőfélét nem lehetne ‑ e lekapkodni; de a falusiak emberségesen begombolódzkodtak , a vetkőztetésnek tehát be volt vágva az utja.
- Isten hozta kedves rokonainkat!
Mondja a nagyságos asszony a társalgási teremből eléjük lépve, és a hatalmas kezek után nyult, hogy a megelőzésből ne maradjon el semmi.
Nagy megelőzéssel és nyájassággal vezeté a terembe, elárasztá azzal a sima kedvességgel, mi a járatlant mulhatlan elbolonditja.
A méltóságos asszony szeretetteljes rokonnak mutatkozék, kevélységét ügyesen elpalástolá, apró részletekig elkérdezgeti családi körülményeiket, azok ismét bő terjedelemmel felelgettek, kivált mikor az Esterházy-familiát kellett dobszóval kiverni az uradalmakból.
Biztatta őket a nagyságos asszony, örült a nemes büszkeségnek, mely elengedni semmit sem hajlandó, közbeejté az ő nagy összeköttetését, és utasitá őket, hogy vegyék hasznát az ő összeköttetéseinek, parancsoljanak vele, mert kanczellár, országbiró , személynök koma, rokon, lekötelezett, és boldogok, ha érette tehetnek valamit.
A gombok feszültek, a sörélesztő dagadt a kardossfalviakban, szerették volna megcsókolni a méltóságos asszonyt, kinek párja nincsen.
- Összetartók legyünk, kedves rokonaim, - biztatja őket a méltóságos asszony, - egyik Kardoss már a cseresznyefán van, ez után kapaszkodjanak önök, - én férjemért jótállok, - nem is kételkedem, hogy vállvetve mindenben czélt fogunk érni.
A kardossfalviak válla megmozdult, támaszkodni szerettek volna.
- Számitók legyünk, - folytatja a méltóságos asszony a rábeszélést, - osszuk ki a szerepeket, győzzük meg egymást, hogy méltányosak akarunk lenni, és a másiktól nem önfeláldozást kérünk, hanem részeseivé tesszük a reménynek és a gyümölcsöknek is.
A kardossfalviaknak tetszett a gyümölcs, jobban, mint a fűszeres fügéje .
- Nyereség lenne rokonságunkra, ha a fönnforgó végrendeleti ügyben egyetértésre vergődhetnénk.
Én gyönge asszony létemre nem rendelkezhetem a rábeszélés nagy hatalmával, melylyel a többséget alakithatnám.
Azt talán mondhatnám, hogy bizonyos állásbeli helyzete a társadalomban való megkülönböztetés férjemet a Kardossok között legmagasabbra helyezte, s ez állásnak én, a nő, tetemes vagyont áldoztam, ennélfogva merem mondani, hogy ha én férjem nevének alárendeltem vagyonomat, a Kardossok tiszteljék meg önmagukat.
Hozzáteszem még azt, hogy előttem becsesebb a szavazat , mely a megösmerést fejezi ki, mint a vagyon, mely vele összekötve van, - s e vagyont arra használnám, hogy alkalmunk legyen a résztvevő rokonok iránt a rokonszeretetet nem csak szóval, de tettel is bebizonyitani.
Önök férfiak, itéljék meg, volt -e jogom igy szólni?
A kardossfalviak a veszett fejszének nyelét meg akarták fogni, az asszony szavait megértették, s egyelőre nem kivántak részletesebb magyarázatot.
- Méltóságos sógorasszony a szánkból vette ki a szót, - azt mondta el, a mit nekünk illett volna elmondanunk, és még azt a toldalékot is nyilvánitotta, mi a rokoni szivnek vigasztaló.
Minek beszélnénk a dologról többet, szavazatunkat méltóságos rokonunknak adjuk, a szót illő helyen kimondjuk, és reméljük, hogy ő is mond nekünk valamit, a mi nekünk tetszik.
- Még ma, kedves rokonaink, - mondja az asszony boldog vidámsággal, - ilyen dologban az őszinteség kötelesség.
Férjem nem sokára haza jön, (azaz: előrántjuk a sarokszobából ,) kedves rokonaink nem teszik azt a szégyent rajtunk, hogy ebédre máshova menjenek, ebéd előtt még a számok iránt tisztában leszünk.
A méltóságos asszony örömében nem találta helyét, a csiszolt padlót nem sajnálta a falusi lábbelik körmöléseitől, és az eredményt ügyességének tulajdonitá.
Mi nem fogunk vitázni a hiuval, hadd gyönyörködjék önhitt győzelmén.
A Kardossok ebéd előtt még szét akartak nézni a nagy városban, bucsuzának, világos igérettel a két órai ebédre, - azaz: még addig falatozni fognak a vendéglőben, a jó munkának áldomását nem halaszthatták a két órai ebédig.
- Férjem! - fogadja a nő az öreget, - kivánjon szerencsét győzelmemhez, az örökség öné, a két szükséges szavazat megvan, a kardossfalviak előbb nyilatkozának.
- Zsebünkben vau már a birói végzés?
- Zsebünkben lesz, biztosit az, mit zsebünkből ki fogunk venni.
- Ára is van a szavazatoknak?
- A tizenkilenczedik században élünk, fizetik azt, a ki beszél, meg azt is, a ki hallgat.
- Mit fizetünk mi a két beszélőnek?
- Adni fogunk negyedrészt kettőnek; különben kicsuszhatik az aranyhal.
- Megmondá már nekik a föltételt, asszonyom?
- Ez a férj szerepe lesz, - mondja a nő, legyen ön barátságos, uraöcscseinek igérje meg a negyedrészt és az Eszterházy-pörben hathatós befolyásukat .
- Kivánsága szerént fogok cselekedni, asszonyom, - hanem ha a sült veréb beröpül az ablakon, takarékosabbak legyünk, mint eddig.
- Dixi!
- Mondja az asszony diákosan, e rövid szóval értésére adván a férjnek, hogy a véleménymondás eddig terjed.
Az ebéd előtti, alatti és utáni társalgásra nincsen szükségünk, az egy hónapot szintén átugorjuk, és szabad királyi Rév-Komárom városában találkozunk ösmerőseinkkel a törvényszék előtt.
Sipos felei helyett meghatalmazottképpen jelent meg, s a meghatározott órában a törvényszéki terembe lépett, hol a három Kardoss már együtt volt.
A törvényszéki elnök előadá az összejövetel czélját, a végrendeletet fölolvasá , megkérdezé a feleket, megértették -e végrendelkezőnek szavait, és nincsen -e kifogásuk az egész okmány ellen?
Valamennyien egy véleménnyel helyesnek tárták a végrendeletet, és ujabb kérdésre kijelenték, hogy szavazásra jöttek.
Az elnök fölolvasá az érdeklettek neveit, a megholt mérnök helyett az igazoló okmányok szerént Kardoss Jolánt nevezé meg, s ekképp rendbehozván a személyek sorozatát, fölszólitá a két előálló Kardosst a szavazásra.
- Mi, kardossfalvi Kardoss testvérek méltóságos Kardoss Ferencz urra szavazunk , kijelentvén, hogy a mi véleményünk szerént köztünk őt illeti az első hely.
- Méltóságos Kardoss Ferencz ur elfogadja a szavazatokat, és maga nem szavaz másra?
- A nekem adott szavazatok által magamat igen kitüntetve érzem, s azokat elfogadom.
- Még hátra van két szavazat...
Véli a biró.
- Azok a szavazatok a többségre szükségtelenek, - mondja Sipos ügyvéd, - más többséget pedig nem alakithatunk, minthogy a kardossfalvi Kardoss urak maguk ellen más mellett szavaztak, feleim a szavazásról lemondanak.
Rövid időre távozniuk kelle a teremből.
Sipos e szerént tudhatta, hogy kié leszen a többség; hanem az örvendező atyafiságot feledve, félrevonult egy ablakmélyedésbe, s megemlékezék egykori főnökéről, ki megfogadtatá vele, hogy az első itélet kétségbe nem ejti, s erejének hatalmát a második fordulónál fogja éreztetni.
Majdnem ellágyult, szivében a hála ujra kicsiráztatá a fogadást, valamint a pályának dicsősége is ingerlé megforditani egy elveszett ügyet.
Véletlen visszatekintett, meglátta a kárörvendő mosolyt a kardossfalviakon, kik itt a háta mögött összekacsintgatának, - ez még inkább ingerlé , és jelentvén a jegyző, hogy az itélet készen van, Sipos ment a terembe legelöl.
- A végrendelet szavai szerént az örökség annak itélendő, kiről két rokon azt vallja , hogy valamennyi közt legtöbb esze van, két szavazatnál fogva a törvényszék méltóságos Kardoss urat vallja örökösnek, és az örökséget neki kiadatni rendeli.
Van a felek közöl valakinek ellenvetése, és akar föllebbezni?
Egy pillanatnyi csönd után Sipos csengő hangon mondja:
- Igen!
A kardossfalviak elhalaványodtak, Sipos folytatá:
- Feleim egyike, Kardos Jolán kisasszony most lépett a tizennyolczadik esztendőbe, - a szavazók közöl egyik sem ösmeri a kisasszonyt, soha sem is látta, igy lehetetlen volt biztos itéletet mondani, hogy az öt családtag közöl melyiknek van legtöbb esze.
- Egy leány!
Mondja az öregebbik Kardoss majdnem orditva.
- A lelki tehetség isten adománya, - mondja Sipos, - nem kizárólagos kiváltsága a férfiaknak, és elég példa tanusitja, hogy a feleségnek több esze van, mint férjének .
( Mindenki czélzást vél.)
Ismétlem tehát, hogy igaztalanok lennének a rokonok az ellen, kit még nem is láttak, ha időt nem adnának a lelki erő kitüntetésére .
Föllebbezem tehát az itéletet, kérvén elhalasztását az itéletkimondásnak, és ha a rokonok közt a meghatározandó idő alatt többsége nem lesz, ám jusson érvényre a mostani szavazat.
A biróság a föllebbezést elfogadá, az ifju ügyvédnek okokkal való fejtegetését bejegyzé, s nehogy untassam az olvasót, átugrom a törvényes eljárás hosszát, csak a végeredményt irva ide.
Az itélet kimondása egy évre elhalasztatott azon föltétellel , ha Kardos Jolán kisasszony azon időnek lefolyta alatt két szavazatot nem kap, az örökség az első szavazat szerént fog méltóságos Kardoss urnak kiadatni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE