Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Téli les
1.
Az erdőszél fáin hancuroznak a szajkók.
A világ legszemtelenebb, leghazugabb madarai.
A gödöllői erdő mentén, ahol nagy a disznójárás éjszakánkint, - szajkó gyakran utánozza a vaddisznó-röfögést.
Remekül utánozza!
Úgy röfög, mint egy öreg kan.
Eleinte be is ugrottam neki.
Kinyúltam a gödörből s meredten figyeltem a sötétbe: de nem mozdult semmi.
Volt egy hatalmas, öreg szajkó, amelyik az én lesgödrömmel szemben, egy öreg cserfán fészkelt.
Ott bukfencezett hajnalonkint és gyakran csapott be engem.
Amikor minden idegszál az ember fülébe vezet, amikor minden reccsenés döntő fontosságú, akkor könnyű az embert becsapni.
Még a szarvasbőgést is utánozni próbálta ez az öreg ripacs.
Hanem ez mind nyáron volt.
Most kopasz, havas a domboldal s a gödrökben nem lehet kibírni a hideget.
Néhány szár kukorica recseg a szélben.
Öt órakor sötét van már .
Hatkor vonulnak át a disznók.
Burián gazda kiül a lesgunyhóba, öreg tizenkettes puskáját térdére fekteti.
Megmondta az asszony, hogy disznó nélkül pedig ne jöjjön haza.
S amit az asszony mond, az parancs.
Nem azért, mert igaza van, hanem , mert nincs hova fellebbezni.
Hát csak jöjjenek azok a disznók, - gondolja a gazda, - mert másképp azt hiszi az asszony, hogy elaludtam.
Ahogy ezt elgondolta, már el is aludt.
Ott ülök a szárkúpban s figyelem az erdőt.
Feljött a hold s tisztán látom a legelésző szarvasokat.
Csupa tehén.
Ezüstösen csillog a gödrökben a hó.
Egyszerre fújtatást hallok, kemény dobogást: hatalmas disznó vág át a tarlón , egyenesen a gazda felé.
Ellenszél van, egyre közelebb jut a gunyhóhoz, - ejnye , dobban meg a szívem, de nyugodt ember az öreg, lépésre bevárja a disznót!
Biztosra megy!
Én bizony már húsz lépésről nem birom megállni, hogy oda ne durrantsak neki , ha jő.
Hát látom, hogy a disznó beszagol a gunyhóba s aztán heves horkantással megugrik , lohol le a lejtőn.
Se lövés, se mozgás.
Semmi.
Na, mondom magamban, a gazda elaludta a legszebb disznaját.
Vajjon mit álmodott?
Azután már elfoglalt engem a magam rayonja.
Hangosan röfögtek, károgtak a szajkók s ez egyben megnyugtató: valami vonul alattuk, különben hallgatnának.
Csakhogy a disznók mind átcsapnak Locsod felé.
Viszont valahány őzbak kijár, az mind erre jön, azzal a nyugodt, öntudatos fellépéssel, amit a tilalmi időszak rejtélyes ismerete kölcsönöz a vadaknak.
Isaszeg felől libacsapat húz.
Élénkül az erdő.
2.
Amint kivilágosodik, jön felém a gazda.
Vörös a szeme, de amúgy jólkialudt benyomást tesz.
- Semmi se jött, - mondja mérgesen - még csak nem is hallottam őket.
Hát magánál?
- Nálam se, - feleltem - de nem lehet az, hogy elaludt a gunyhóban?!
- Én?! - méltatlankodott az öreg.
- Le se hunytam a szememet, kérem.
Nem bírok én lesen aludni, kérem.
Az én öreg szajkóm hangosan nevetett a cserfán.
Elindultunk a tanya felé.
Az öreg Burián menetközben lőtt két nyulat.
Feljött a nap: vörös golyó s egyszerre sokkal hidegebb lett, mint volt ennekelőtte.
- Ijedtembe lőttem ezeket a nyulakat, - mondta a gazda - mer az asszony visszakerget, ha semmit se hozok.
Hát könnyű neki: ő ágyba aludt az éjjel, nem a fagyos szalmán, mint én...
Gyorsan kijavította magát:
- Már hogy ugyanis ott se.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE