Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Aszlányi Károly
Szélhámosok : Regény
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
25
Bekezdés
1888
Mondat
3595
Szó
34035
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
zöldkalapos
1.
Hiábavaló buzgalom az, amivel én évek óta a tenyészállatvásárt látogatom.
Mert venni nem veszek, el nem adok s díjat még akkor se nyerhetek, ha magammal viszem a kutyámat, amely a rossz nyelvek szerint egy törpe pincsi és egy farkaskutya keveréke.
Mégis kimegyek mindig szorgalmasan és igyekszem a látottakon okulni.
Azonban nagyon meglátszik rajtam, hogy városi ember vagyok és laikus, - sőt, a laikusnál is rosszabb: újságíró.
Ezért, nem is titkolt irigységgel néztem a bekecses, zöld vadászkalapos urat, aki az abszolút hozzáértés megtestesüléseképpen járt-kelt a kiállított díszállatok között.
És egészen boldog voltam, amikor megszólított:
- Uraságod újságíró?! - kérdezte barátságos leereszkedéssel.
- Igen - feleltem - és nagyon örülnék, ha körülvezetne engem ebben a tenyészlabirintusban.
- Nagyon szívesen - mondta.
Ettől kezdve másfél óráig egyebet sem tettem, mint figyeltem őt.
Pirospozsgás , vidéki arcát, amint bírálóan nézegetett egy több mázsás tenyészkant, például.
A kan tulajdonosa megemelte a kalapját.
- Elég jól adtam el, méltóságos uram - mondta a tulajdonos, s a kísérőm félrebiggyesztette a száját.
- Jól?!! - mondta bírálóan.
- Eh, hm.
Közelebb lépett a disznóhoz, amely a sarokban elterülve szuszogott, belebökte a mutatóujját a rengő hájba s figyelte az eredményt, amely nekem kínaiul volt; majd felemelte a kan bal hátsó lábát, csavart egyet rajta és azt mondta:
- Nehézporcos.
2.
Mialatt ezen a szakkifejezésen törtem a fejemet, a magyar pulikhoz értünk.
A zöldkalapos lehajolt, megfogta az egyik kutya állát, látszott, hogy milyen szakértelemmel fogja meg.
A kutya azonban beleharapott az ujjába.
Kísérőm felemelte a sérült ujját, a világosság felé tartotta és bírálóan szólt:
- Jól harap! - bólintott.
- Korai fogazat, gyönge lábizom, de jól harap.
3.
Azután belekerültünk a Vásár belső forgatagába, amit, mint egyszerű látogató , sosem ismertem volna meg.
A vadászkalapos őméltósága próbát vett zsebkésével egy fehér magyar ökör szarvából.
Szénapróbát tartott a vízcsap alatt, elkomázott a gazdákkal.
Közben - szerinte: szándékosan - kificamította egy merinói juh lábát, de aztán visszatette a helyére.
Megmagyarázta nekem, hogy:
- Az állatnál legfontosabb a láb.
A láb a legfontosabb, igen.
Ön persze azt kérdezi, miért?!
Thja, megmondom: mert arra lép, természetesen, mert arra lép .
Különböző talajra lép, ugyebár az a láb, annak bírnia kell a talajt, fiatal barátom, mert ha a láb nem bírja a talajt, akkor kampec.
- Valóban - rebegtem áhítattal.
Innen a baromfiakhoz értünk.
Kísérőm intett egy kisgazdának:
- Adja csak ki, öregem, azt a plymouthit.
A gazda kiemelt egy kakast s a zöldkalapos a füléhez tartotta a berzenkedő állatot.
Mindenki tisztelettel nézte a kísérőmet, aki nem érte be ennyivel, hanem elővett egy hőmérőt s a kakas szárnya alá dugta.
Ezután elővette a zsebóráját s tenyerében tartva, tíz percig vártunk.
Végül a gazda is egészen izgatott lett s rohant megnézni, mennyit mutat a hőmérő.
- Semmi baj, - mondta a zöldkalapos - úgy látom, túlnagy arányban kap kukoricát .
De egy kis hőemelkedést még komót kibír a fajkakas.
- Köszönöm, méltóságos uram - búcsúzott a gazda és nagybüszkén visszarakta a hőemelkedéses kakast a ketrecébe.
Ezután jól bepörköltöztünk s besöröztünk a méltóságos úrral s aztán folytattuk körútunkat.
A következő állomás a tenyészbikák karámja volt.
Barátom, legnagyobb megrökönyödésemre, már előkészületeket tett, hogy a hőmérővel bemegy a bikák közé, amikor egyszerre két civilruhás városi úr lépett hozzá s az egyik így szólt:
- Na most megvagy, Misi.
Elhült a vér bennem.
A zöldkalapos szakértőről meg kellett tudnom, hogy Pest egyik legkeresettebb zsebmetszője!
A detektívek csak azt nem értették, hogy semmi zsákmányt nem találtak nála, holott az alkalom rendkívül kedvező volt.
4.
Én értem, uraim.
A méltóságos úr nem lopott.
Sokkal nagyobb élvezet volt neki, pesti ember létére, másfél órán át magyarázni, olyasmit, amihez ő sem értett.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE